PK BH 1985/107
PK BH 1985/107
1985.03.01.
Találmányi díj megfizetése iránt indított perben a jog fennállásának előzetesen közbenső ítélettel történő megállapításához szükséges mindazoknak a tényeknek a szabatos meghatározása, amelyekre a díjkövetelést alapítják, továbbá annak a vizsgálata, hogy ezek a tények a találmány értékesítésének minősülnek-e, s végül az állásfoglalás a tekintetben, hogy a megállapított értékesítés után megilleti-e a felpereseket találmányi díj [Pp. 213. § (3) bek.].
A felperesek a feltalálói a (174 423 lajstromszámú) “Eljárás réz és sárgarézötvözetek pácolására” című szolgálati találmánynak, amelynek az alperes a szabadalmasa.
A felperesek az 1983. szeptember 14-én megindított keresetükben – annak megállapítása mellett, hogy az alperes 1976. január 1. óta hasznosítja a találmányt – 1976. január 1-jétől 1982. december 31-jéig terjedő időre találmányi díj megfizetésére való kötelezését kérték. Az érvényesített díjkövetelésüket összeg szerint nem jelölték meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a vállalat nem a szabadalmazott találmánynak megfelelő eljárást alkalmazza. A technológiai előírásokból is az állapítható meg, hogy a megvalósítás nem felel meg az oltalmi kört meghatározó igénypontoknak. A felperesek követelésével szemben az elévülés kifogását is felhozta.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletet hozott, és ebben megállapította, hogy az alperes a rendelkező részben felsorolt üzemekben alkalmazott “pácolási technológiájával megvalósította... a szabadalmat”. A közbenső ítélet indokolásában kifejtett álláspontja szerint, ha van is eltérés “a technológiai leírásokban” a szabadalmi leírásban meghatározott összetételi arányokhoz képest, a technológia alkalmazása megvalósítja a szabadalmazott találmányi megoldást.
A közbenső ítélet ellen az alperes fellebbezett a kereset teljes elutasítása iránt.
A felperesek az elsőfokú határozat helybenhagyását kérték.
A fellebbezés az alábbiak szerint helytálló.
1. A felperesek a keresetükben találmányi díjat követeltek. Bár a kereseti kérelmükben megállapításra irányuló rész is volt, ez azonban csak a követelés jogalapját jelentette, és – a teljesítés követelésének lehetőségére tekintettel – önmagában nem is lett volna érvényesíthető (Pp. 123. §). A felperesek ennek ellenére a követelésük összegét a keresetlevélben nem jelölték meg, és ezt a hiányt később sem pótolták. A keresetlevél tehát, határozott kereseti kérelem hiányában, érdemi elbírálásra nem is volt alkalmas [Pp. 121. § (1) bek. e) pontja].
2. A Pp. 213. §-ának (3) bekezdése szerint a bíróság a keresettel érvényesített jog fennállását állapíthatja meg, ha az ennek alapján megillető követelés összegére terjedő vita elkülöníthető.
A szóban levő esetben az érvényesített követelés jogalapjának kérdése az, hogy az adott találmány értékesítése [a perben irányadó jogszabály szerint: 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. rendelet (R.) 2. § (1) bek.] után megilleti-e találmányi díj a felpereseket. E kérdés eldöntéséhez nem elegendő annak vizsgálata és kimondása, hogy egy bizonyos üzemben alkalmazott “technológia” a “szabadalmat megvalósította-e”.
A jogalapban való döntéshez mellőzhetetlenül szükséges lett volna:
a) szabatos meghatározása mindazoknak a tényeknek, amelyekre a díjkövetelést alapítják;
b) vizsgálata annak, hogy ezek a tények a találmány értékesítésének minősülnek-e [R. 2. § (1) bek.];
c) állásfoglalás abban, hogy a megállapított értékesítés után megilleti-e a felpereseket a találmányi díj, figyelemmel az alperes teljes védekezésére, köztük az elévülés kifogására is.
Az összegszerűségi vita csak a felsorolt kérdések vizsgálata és közbenső ítélettel való eldöntése után tárgyalható elkülönítetten.
Az elbírált esetben a “szabadalom megvalósításának” ténye a követelés jogalapjának csupán egy részkérdése. Közbenső ítélettel ezért önmagában nem volt eldönthető; megállapítási keresetként pedig a már említett okok miatt (Pp. 123. §) érdemben ugyancsak nem volt elbírálható.
Az elsőfokú közbenső ítélet az említett eljárási szabálysértések miatt érdemi felülbírálásra nem alkalmas, a Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és újabb tárgyalásra utasította az elsőfokú bíróságot.
3. A döntés egyébként megalapozatlan is.
A megtámadott határozatban felsorolt üzemekben “alkalmazott technológia” még annak a szabatos ténynek a meghatározására sem elegendő, amelyre – értékesítésként – találmányi díjkövetelés alapozható. A perben eddig felderített adatokból megalapozottan nem állapítható meg, hogy a “technológiai előírásokból” ténylegesen a találmánynak milyen mértékű hasznosítására kerül sor, illetőleg ez a hasznosítás (üzemszerű előállítás stb.) megfelelt-e a szabadalmazott találmány ismérveinek, esetleg történt-e egyenértékű helyettesítés, amely a díjkövetelés szempontjából a felperesekre nézve kedvezően értékelhető. Mindezeknek az eldöntéséhez az eddigi peradatok szerint – az alperes védekezésére is tekintettel – olyan műszaki szakkérdések vizsgálata is szükségesnek mutatkozik, amely különleges szakértelmet igényel, és szakértői bizonyítást indokol.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel a közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú eljárásban felmerült költségeket csupán megállapította [Pp. 252. § (4) bek.]. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 595/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás