PK BH 1985/108
PK BH 1985/108
1985.03.01.
A végrehajtási eljárás megindításának – és értelemszerűen a folytatásának is – alapja a végrehajtható okirat, amelynek kiállításakor nem vizsgálható az a kérdés, vajon az okiratban megállapított követelés – az elévülés esetétől eltekintve – fennáll-e vagy pedig az adós teljesítése folytán egészen vagy részben megszűnt. A végrehajtási kérelem elbírálásakor tehát az nem vizsgálható, hogy az adós teljesítette-e tartozását vagy sem. Az adós a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránt indíthat pert, ha azt állítja, hogy a végrehajtható okiratban megállapított követelés az ő teljesítése folytán egészen vagy részben megszűnt. [1979. évi 18. tvr. 12–14. §, 43. § (2) bek.].
A peres felek házasságából három gyermek született. Az alperes perben kötött egyezségben vállalta, hogy a három gyermek tartására 1965. május 1-jétől kezdődően havi 650 forintot megfizet a felperesnek. Ezt a tartásdíjat a bíróság 1966. február 1-jétől kezdődően havi 1000 forintra, valamint az alperes mindenkori hűségjutalma és nyereségrészesedése 50%-ára felemelte, és az alperes keresetét az akkori munkáltatójánál letiltotta.
A felperes az 1979. november 5-én benyújtott keresetében előadta, hogy Ferenc fiuk 1978. március 18. óta dolgozik, Tímea leányuk 1977 decemberében férjhez ment, és csak Kamilla maradt a gondozásában. Kérte, hogy a bíróság Kamilla után a tartásdíjat az alperes keresetének 20%-ában állapítsa meg.
A perben a felek 1979. december 10-én egyezséget kötöttek, amelyben megállapították, hogy az alperes gyermektartásdíj-fizetési kötelezettsége Ferenc után 1978. március elsejével, Tímea után 1978. január elsejével megszűnt, ugyanakkor az alperes arra kötelezte magát, hogy a “három gyermek tartásdíja helyett” 1979. május 1-jétől 1979. december 31-jéig havi 640 forintot, 1980. január 1-jétől pedig a bérköltség terhére kifizetésre kerülő minden díjazása 20%-át, de legalább havi 640 forintot, továbbá a részesedési alap, céljutalom és egyéb juttatás címén kifizetésre kerülő minden díjazása 20%-át gyermektartásdíj címén – az egyezség szövegéből ugyan nem tűnik ki, de nyilván a felperes gondozásában levő és még tartásra szoruló Kamilla után – megfizet a felperesnek.
A felperes 1983. május 4-én megjelent a városi bíróság előtt és kijelentette, hogy Kamilla 1981 szeptembere óta dolgozik, tartásra nem szorul, s így e vonatkozásban a végrehajtási eljárás megszüntetését kéri, ugyanakkor előadta, hogy az alperesnek még 64 900 forint hátraléka áll fenn, és erre az összegre kéri a végrehajtás folytatását, miután az alperes munkáltatójától olyan tájékoztatást kapott, hogy az alperes MIL-lapján hátralék nem szerepel.
A felek meghallgatása során az alperes nem tette vitássá, hogy “tartásdíj fizetési kötelezettsége fennáll, valamennyi hátraléka van”, azt azonban kétségbe vonta, hogy ennek összege 64-65 000 forint lenne. A hátralékát azzal indokolta, hogy időnként nem állott munkaviszonyban, és így a tartásdíjat a keresetéből nem tudták levonni, és előadta, hogy a tartási kötelezettség elmulasztása miatt több ízben eljárás is volt ellene folyamatban; azt nem tudja, hogy munkáltatói mikor és milyen összegeket vontak le a keresetéből.
A városi bíróság az alperes több korábbi munkáltatójának a megkeresése után végzést hozott, és ebben a Kamilla után járó tartásdíjra a végrehajtást megszüntette, ugyanakkor a felperesnek a hátralékos gyermektartásdíj vonatkozásában a végrehajtás folytatása iránti kérelmét elutasította. A városi bíróság utalt arra, hogy a gyermektartásdíj 1965-ben lett megállapítva, azóta az alperes különböző helyeken dolgozott, és nem állapítható meg, hogy melyik munkáltatója milyen összeget vont le a keresetéből és utalt át a felperesnek. Miután pedig a felperes a hátralékra vonatkozó végrehajtási kérelmét csak 1983. május 4-én terjesztette elő, a bíróság a felperes követelését csak az utolsó öt évre vizsgálta: a korábbi tartásdíjakat a Ptk. 324. §-ára figyelemmel elévültnek tekintette, az utóbbi öt évet illetően pedig azt állapította meg, hogy az ezekben esedékes tartásdíjakat a felperes megkapta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a felperes által megtámadott – a hátralékos gyermektartásdíj végrehajtásának folytatására irányuló – részében helybenhagyta. A megyei bíróság mellőzte az elévülés megállapítását, mert a felperes a fellebbezéséhez csatolt okiratokkal igazolta, hogy a gyermektartásdíj iránti igényét folyamatosan érvényesítette: kérte a megítélt gyermektartásdíj végrehajtását, amennyiben az alperesnek munkahelye volt, és a gyermektartásdíj egy része végrehajtásra is került. Ezen túlmenően a felperes 1976-ban, 1978-ban és 1980-ban büntetőeljárást is kezdeményezett az alperes ellen. A másodfokú bíróság a felperes kérelmét azért nem találta alaposnak, mert a felperes nem bizonyította, hogy a kérelmében megjelölt összegű gyermektartásdíj-hátralék fennáll, sőt az eljárási adatok egyenesen megcáfolják azt az előadását, hogy az alperesnek 64 900 forint hátraléka lenne. Miután pedig a felperes egyéb bizonyítékot nem tudott szolgáltatni, a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, ezért a kérelme alaptalan.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A végrehajtási eljárás megindításának – és értelemszerűen a folytatásának is – alapja a végrehajtható okirat, amelynek kiállításakor nem vizsgálható az a kérdés, vajon az okiratban megállapított követelés – az elévülés esetétől eltekintve – fennáll-e, vagy pedig az adós teljesítése folytán egészben vagy részben megszűnt.
A végrehajtható okirat kiállításánál, illetőleg a végrehajtás folytatása elrendelésénél a végrehajtást kérő nyilatkozata az irányadó, és a végrehajtható okirat kiállítására hivatott, illetőleg az annak alapján megindult végrehajtás folytatásának elrendelésére jogosult szerv az 1979. évi 18. sz. tvr. (Vht.) 13–14. §-aiban foglalt rendelkezések folytán csak azt vizsgálhatja, hogy a hat hónapnál régibb tartásdíjrészletek felgyülemlése az adós rosszhiszemű magatartására vezethető-e vissza, illetőleg hogy a végrehajtási kérelem teljesen alaptalan-e, azt azonban nem vizsgálhatja, vajon az adós teljesítette-e a tartozását vagy sem. Ezért a végrehajtást kérőnek ezzel kapcsolatos kérelmét teljesíteni kell, hacsak annak egyéb jogszabályi akadálya nem áll fenn, és az adós a Vht. 43. §-ának (2) bekezdése alapján a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránt indíthat pert, ha azt állítja, hogy a végrehajtható okiratban megállapított követelés az ő teljesítése folytán egészen vagy részben megszűnt.
A bíróságok ennélfogva helytelenül jártak el, amikor annak vizsgálatába bocsátkoztak, hogy az adós keresetéből a felperest illető gyermektartásdíjakat teljes egészében levonták-e, és van-e még hátraléka az adósnak, illetőleg a felperesnek az állított követelése fennáll-e, mert ez a kérdés a feleket kötelező hatállyal csak az adós által a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránt indított perben dönthető el, és ebben a perben sem a jogosultat terheli a követelése fennállásának a bizonyítása, hanem az adósnak kell bizonyítani azt, hogy a tartozása teljesítés folytán csökkent vagy megszűnt.
Egyébként az alperes maga is beismerte, hogy van hátraléka, csak annak összegét nem tudta megjelölni, és ez a tény ugyancsak mutatja, hogy mennyire megalapozatlan a bíróságoknak az a megállapítása, hogy a felperesnek már nem áll fenn követelése az alperessel szemben.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a végrehajtás folytatására utasította. (P. törv. II. 20 566/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás