GK BH 1985/113
GK BH 1985/113
1985.03.01.
Ha a postai pénzfeladásnál alkalmazott címletjegyzék végösszege eltér a postautalványon feltüntetett összegtől, úgy más hitelt érdemlő adat hiányában a postautalványon írt összeget kell feladottnak tekinteni [15/1964. (VI. 30.) Korm. sz. r. 25. § (2) bek.; 1/1966. (V. 15.) KPM sz. r. 7. § (1) bek.].
A felperes boltvezetője 1982. július 26-án pénzt adott fel az alperes postafiókjában. A boltvezető a pénzt nem számolta meg, csak a címleteket, és ezt ráírta egy papírra. Eszerint 73 db 500 Ft-os és 8 db 100 Ft-os volt a borítékban. A feladás előtt a boltvezető a pénzt hazavitte, ott a felesége és a menye megszámolta és a csomagolópapírra 23 300 Ft-ot írtak fel. Ezután a boltvezető a pénzt elvitte a postára, ahol J. J. teljesített szolgálatot. A feladáskor a boltvezető a feladási jegyzékre és a postautalványra is 23 311 Ft-ot írt, ugyanakkor az összefoglaló feladási pénzjegyzéken továbbra is 73 db 500 Ft-os, 8 db 100 Ft-os, 1 db 10 Ft-os és 1 db 1 Ft-os címlet volt feltüntetve.
1982. július 28-án ellenőrzés volt a fiókpostánál, akkor az ellenőr észlelte, hogy a feladott összeg és a címletekben feltüntetett pénzösszeg nem azonos. Egyébként az ellenőrzés 8162 Ft többletet mutatott ki. Az ellenőr értesítése után a felperes alkalmazottja azt állította, hogy tévesen állította ki a pénzjegyzéket és a postautalványt, mert ténylegesen a megjelölt címletek szerinti pénzt fizette be a postán.
A felperes a keresetében 14 000 Ft visszafizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a boltvezető tévesen jelölte meg a feladott pénzösszeget 23 311 Ft-ban, mert ténylegesen 37 311 Ft-ot adott fel.
Az alperes azzal védekezett, hogy a postai alkalmazott a befizetett pénzt megszámolta, ez egyezett a pénzjegyzéken és a postautalványon feltüntetett pénzösszeggel, a címleteket nem ellenőrizte. Előadta, hogy a többlet több okból keletkezhetett, s a többlet összege egyébként sem azonos a felperes által állított többletbefizetéssel.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a pénzjegyzéken, a postautalványon 23 311 Ft-ot tüntetett fel a feladó, s ez az összeg van feltüntetve azon a papírlapon is, amelybe a pénz volt csomagolva. Ezzel szemben a felperes nem bizonyította, hogy ténylegesen a címletekben megjelölt összeget adta fel a postán. A tanúk vallomása alapján sem lehetett megnyugtató módon megállapítani, hogy ténylegesen több pénzt fizetett be a feladó. Az utóbbi állításával szemben a postai alkalmazott azt vallotta, hogy a pénzt megszámolta, s az egyezett a pénzjegyzékre és a feladóvevényre írt összeggel. Az elsőfokú bíróság utalt a postáról és a távközlésről szóló 1964. évi II. tv. végrehajtására kiadott 15/1964. (VI. 30.) Korm. sz. rendelet 25. §-a (2) bekezdésének felhatalmazása alapján közzétett 1/1966. (V. 15.) KPM sz. rendelet (Postaszabályzat) 7. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra, amely szerint a postai be- és kifizetéseket forintértékben kell teljesíteni. A be- és kifizetéskor átvett pénzt meg kell számolni, utólagos reklamációnak nincs helye.
Ezen ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján helytállóan megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, és az abból levont következtetéseket, a jogi minősítést és ítéletet helyesnek találta.
Az a körülmény, hogy a pénzt címletekben is fel kell tüntetni, nem jelenti azt, hogy a feladott pénzt ne kellene megszámolni (Postaszabályzat 7. §). A postai alkalmazott azt állította, hogy a pénzt megszámolta, s az egyezett a felperes alkalmazottja által a feladóvevényre és a pénzjegyzékre írt összeggel. A felperes alkalmazottja sem állította, hogy a pénz átvételekor a posta alkalmazottja azt nem számolta meg, s azt is előadta, hogy a saját lakásán a családtagjai is megszámolták a pénzt, s annak végösszegét a feladóvevényre írt összeggel azonos összegben állapították meg. Egyébként az ellenőrzéskor kimutatott többlet összege nem azonos a felperesnek a címletek alapján állított követelésével, s így ez sem igazolja az állításának helyességét.
Mivel a fellebbezésben sem merültek fel olyan körülmények, amelyek az elsőfokú bíróságnak a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelését aggályossá tennék, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján indokainál fogva helybenhagyta, és a részletes indokolást a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alapján mellőzte. (Legf. Bír. Gf. III. 30 843/1983. sz. – Miskolci M B 3. G. 40 124/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás