GK BH 1985/115
GK BH 1985/115
1985.03.01.
A mérgező hatású vegyszerek kiszórását végző mezőgazdasági légi jármű szakszemélyzetének meg kell követelnie a munkát végeztető mezőgazdasági nagyüzemtől a környezetvédelmi előírások pontos betartását, és ennek, úgyszintén az ő tevékenységével összefüggő követelmények érvényesíthetősége hiányában végső soron meg kell tagadnia a munkavégzést [Ptk. 277. § (2) és (3) bek., 339. § (1) bek., 345. §, 348. § (1) bek., 476. §].
A felperes mint a Növényvédelmi Társulás (a továbbiakban: Társulás) gesztora, a Társulás tulajdonában levő 1 db Ka–26 típusú helikopter üzemeltetésére 1977. november 1. napján a II. r. alperessel, 1978. április 24-én pedig 300 ha gabona gyomirtására az I. r. alperessel kötött szerződést. Az előbbi szerződés értelmében a mérgező anyag kiszórásával okozott kárért vétkesség esetén a II. r. alperes, az utóbbi szerződés szerint pedig a fokozott veszéllyel járó tevékenységből eredő kárért vétkességre tekintet nélkül az I. r. alperes köteles helytállni.
Az I. r. alperes 1978. május 24-én vegyszeres gyomirtást végzett a gabonatábláin, ennek során mérgező hatású szer hullott a kezelt terület szomszédságában levő kistermelői szőlőskertekre. A kistermelők által kezdeményezett peres eljárás eredményeként az illetékes járásbíróság jogerős ítéletében a felperest mint a gépet üzemben tartó Társulat gesztorát a keletkezett kár megfizetésére kötelezte. A marasztalás összegének 80%-át az Állami Biztosító – a vele kötött biztosítási szerződés alapján – megtérítette, ezért a felperes a módosított keresetében a kár 20%-ának, azaz 94 021 Ft-nak és kamatának a megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Kereseti kérelme alátámasztásaként az alperesekkel kötött szerződésekre hivatkozott.
Az alperesek egymás mulasztását, felelősségét hangsúlyozva, a velük szemben előterjesztett kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság tanúkat, szakértőket hallgatott meg, majd ítéletet hozott, és abban az alpereseket egyenként 47 010 Ft-47 010 Ft kártérítés és kamata megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a per anyaga kellő alapot nyújt annak a megállapítására, hogy a kár az I. r. alperes munkavégzésével áll okozati összefüggésben, továbbá, hogy a kárért mindkét alperes felelős. Egyebek mellett megállapította a bíróság, hogy az I. r. alperes olyan munkatérképet szolgáltatott a II. r. alperes dolgozója részére, amelyen a környező érzékeny növényi kultúrákat és a kihagyandó védősávot nem tüntette fel. Emellett az I. r. alperes munkairányító tevékenysége sem volt megfelelő. A II. r. alperes ennek ellenére vállalkozott a munka elvégzésére. Ezzel megszegte a Ptk. 277. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettségét, de vétett a Ptk. 476. §-ában foglalt rendelkezés ellen is, amikor nem figyelmeztette az I. r. alperest a szakszerűtlen utasítás végrehajtásának következményeire. A szélviszonyok sem voltak alkalmasak a munka biztonságos elvégzéséhez, amiért – a figyelmeztetés elmulasztása folytán – ugyancsak fennáll a II. r. alperes kártérítési felelőssége. A bíróság ezért a kárt a felek között egyenlő arányban megosztotta.
A II. r. alperes az ítélet ellen fellebbezett, és abban a vele szemben támasztott kereset elutasítását kérte. Szerinte az őt marasztaló rendelkezés a felperes és az I. r. alperes között létrejött szerződés téves értelmezésén alapszik. Neki ugyanis nem feladata a biztonsági feltételek betartása, illetőleg őt nem terheli az ítéletben megállapított mértékű kártérítési felelősség. Kizárólag a munkát irányító mezőgazdasági szakembertől függ, hogy a biztonsági feltételeket betartják-e, vagy azoktól mennyiben térnek el. E mulasztások következményei minden esetben a gép tulajdonosát, illetőleg a gépet igénybe vevő mezőgazdasági üzemet terhelik. Téves az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása is, amely szerint a gép pilótája meg nem engedett szélviszonyok mellett végezte munkáját. A munkavégzésre alkalmas széladatokat minden esetben a munkavégzés helyén kell ellenőrizni. A kirendelt meteorológiai szakértő szerint 1978. május 24. napján Sz. térségében 12. és 17 óra között a szél sebessége átlagosan 2 méter/sec-ot tett ki. A gép személyzete által mért széladatokat az I. r. alperes képviselője nem kifogásolta. Végeredményben nincs bizonyítva dolgozóinak gondatlan munkavégzése, és így marasztalásának nincs alapja.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének megfelelően megállapított tényállás alapulvételével, az eljárás anyagának helyes értékelésével, jogszabálysértés nélkül adott helyt a felperes keresetének, és a kármegosztás arányának megállapítása is helytálló.
A légi járműhöz szakszemélyzetet biztosító II. r. alperes annyiban köteles a légi járműről leszórt mérgező anyaggal okozott kárért helytállni, amennyiben a kár részben vagy egészben a dolgozóinak gondatlan munkavégzésével áll okozati összefüggésben. Az ilyen kárra ugyanis az I. r. alperes kárvállalása nem terjed ki, így ezt a kárt a Ptk. 339. §-ának (1) és 348. §-ának (1) bekezdése alapján a II. r. alperesnek kell megtérítenie.
A fellebbezés elbírálásánál tehát azt kellett vizsgálni, hogy a II. r. alperes dolgozóit terheli-e a károkozásért felelősség, vagy úgy jártak-e el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.
A Legfelsőbb Bíróság teljes mértékben egyetért az elsőfokú bíróságnak mind a légi jármű szakszemélyzetének hiányos együttműködési tevékenységével, mind pedig gondatlan munkavégzésével kapcsolatos álláspontjával. A megállapított tényállásból elegendő egyetlen olyan adatot kiemelni, amely önmagában megalapozza a II. r. alperes kártérítési felelősségét. Az előzményi perből ismeretes, hogy az I. r. alperes kezelt területei közvetlen közelében szőlőskertek húzódtak. A II. r. alperesnek a saját dolgozóira is kötelező technológiai “ajánlása”, valamint a légi jármű üzemeltetésére a felperessel kötött szerződése értelmében tilos a helikopterről munkát végezni (gyomirtószert leszórni), ha a vegyszerezendő tábla környezetében 2000 méteres körzetben szőlő stb. kultúra van.
A II. r. alperes dolgozói – amint azt a repülésvezető által mért és a repülési naplóba bejegyzett adatok bizonyítják – kedvezőtlen szélirány és 2-3 m/s szélmozgás mellett végezték a kijelölt terület gyomirtását. A biztonságos munkavégzés feltételei tehát hiányoztak. Nem fogadható el a II. r. alperesnek az a fellebbezési érvelése, amely szerint kizárólag a munkát végeztető mezőgazdasági nagyüzem szakembereitől függ a biztonságos munkavégzés feltételeinek megtartása. A Legfelsőbb Bíróság már több hasonló tényállású ügyben hozott határozatában mutatott rá arra, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenységet a mérgező hatású anyagoknak légi járműről való leszórása valósítja meg. Ezért – a Ptk. 345. §-án alapuló közvetlen és feltétlen felelősségtől függetlenül – a környezet hathatós védelme megköveteli a felek (a gép üzemeltetője és a munkát végeztető mezőgazdasági nagyüzem) fokozott együttműködését.
A II. r. alperes feladata nem merül ki a repülésbiztonsági feltételek megteremtésében, hanem meg kell követelnie a technológiai “ajánlásban”, szerződésben rögzített szigorú előírások betartását. Ezek hiányában pedig figyelmeztetni kell a munkát végeztető mezőgazdasági nagyüzemet, és végső sorban meg kell tagadni a munkavégzést, mert csak ily módon kerülhető el vagy csökkenthető a környezet (növény- és állatvilág) károsítása. A II. r. alperes azonban – úgy, ahogy azt az elsőfokú bíróság is helyesen megállapította – megszegte együttműködési, figyelmeztetési kötelezettségét, következésképpen a kártérítési felelősségét megállapító és a kár 50%-ának megfizetésére kötelező első fokú ítélet megváltoztatása nem indokolt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítélet fellebbezett rendelkezését helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 224/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás