GK BH 1985/116
GK BH 1985/116
1985.03.01.
Külkereskedelmi vállalattal importtermék belföldi továbbítására kötött szerződés alapján a szállítmányozó az általános szállítmányozási szabályok szerint köteles a fuvarozóval szemben a megbízó kártérítési igényét érvényesíteni [Ptk. 514. §, 516. § (1) és (2) bek., 517. § (1) bek., 521. §; 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r.].
A felperes külkereskedelmi vállalat a keresetében előadta, hogy 1981-ben belföldi megbízója részére 20 hordóban 4358 kg illóolajat importált. A küldemény gyűjtőforgalomban érkezett Magyarországra a szállítmányozó alperes gyűjtőraktárába, majd az alperes továbbította a szállítmányt vasúti fuvarozással a rendeltetési állomásra. Az itt felvett kiszolgáltatás előtti vasúti kárjegyzőkönyv szerint a küldemény nem volt biztosítva elmozdulás ellen, és ezért két hordó megsérült. Ennek következtében 63 kg hiány keletkezett.
A felperes peren kívüli felszólamlása eredménytelen maradt, ezért keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest kártérítés címén 2772 francia franknak megfelelő 16 853 Ft és kamatai megfizetésére.
Az alperes védekezése szerint a gyűjtőáruval érkezett vagon sértetlenül került Budapest-Kikötő állomásra, az alperes címére. Az alperes és a felperes közötti vámkezelési és házhozfuvaroztatási megállapodás alapján a küldeményt átadták a VOLÁN Vállalatnak, a hiány ezt követően a belföldi fuvarozás során keletkezett, ezért a Volánnál szembeni igényt a felperesnek kell érvényesítenie, a kárért az alperes nem felel.
A felperes vitatta az alperes által említett megállapodás érvényességét a perbeli időszakra vonatkozóan, és hivatkozott arra is, hogy a Volánt az alperes vette igénybe, tehát a felperes helyesen terjesztette elő a keresetét az alperessel szemben.
Az alperes fenntartotta azt az álláspontját, mely szerint az 54/1978. (XII. 7.) MT sz. rendelet csak a külkereskedelmi szállítmányozásra vonatkozik, és semmiképpen sem értelmezhető úgy, hogy a felperes kárigényét az alperesnek kellene a Volánnal szemben érvényesítenie.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását követően azt állapította meg, hogy a perbeli küldemény az alperes raktárába ép, sértetlen állapotban érkezett meg. Ezt bizonyítja az is, hogy a Volán Vállalat, amikor a küldeményt továbbfuvarozásra átvette, nem emelt kifogást. A kár ezt követően következett be a vasúti fuvarozás során a kikötés, illetve a kellő rögzítés hiánya miatt.
A bíróság megállapítása szerint a perbeli esetben a Volán Vállalatnak a felperes adott megbízást, hiszen az adatközlő lap alsó felét a felperes töltötte ki, az alperes szállítmányozási tevékenysége tehát véget ért, a vagonszállításra a felperes megbízása alapján került sor, így a Ptk. 516. §-a (2) bekezdésének második mondata értelmében a felperes köteles a szállítmányozóval szemben, azaz a Volán Vállalattal szemben igényét érvényesíteni.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a felperes keresetét az alperessel szemben elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Álláspontja szerint a bíróság tévesen állapította meg azt, hogy a küldemény sértetlenül érkezett meg az alperes gyűjtőraktárába, és sértetlen állapotban került átadásra a Volán Vállalatnak a belföldi továbbfuvarozás céljára. Erre vonatkozóan becsatolta a tényálladéki jegyzőkönyvet és a kárértesítőt, amelyekből megállapítható, hogy az áru külföldről már sérült állapotban érkezett be, és ezért a vasút 519 Ft kártérítést is fizetett 2 kg áru hiánya miatt.
A belföldi kiszolgáltatáskor felvett vasúti kárjegyzőkönyvből kitűnően a 63 kg hiány abból a hordóból származik, amelyik már az alperes raktárába is sérülten érkezett. A jegyzőkönyvből az is egyértelműen megállapítható, hogy a sérülést a helytelen berakás okozta. A fuvarlevél szerinti feladó az alperes, és a berakást is a feladó végezte. Bár a belföldi szállítmányozó valóban a Volán, az azonban mégsem tisztázott, hogy ki volt a tényleges berakó. A kárért ugyanis a felperes álláspontja szerint az felel, aki a küldeményt a vagonba berakta. A tényállás ezen részének tisztázásához esetleg szükség van a Volán és a vasúti fuvarozó perben állására is. Fenntartotta azt a korábbi álláspontját is, hogy a Volán Vállalatot az alperes vette igénybe, és a belföldi szállítmányozója magatartásáért a Ptk. 516. §-ának (2) bekezdése alapján neki kell helytállnia.
A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési tárgyalás és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az alábbi tényállást állapította meg.
A 20 hordóban importált illóolaj gyűjtővagonban érkezett meg az alperes raktárába. Itt a nemzetközi fuvarozás kapcsán felvett kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyv szerint a 20 hordóból 1 hordó sérült volt, és abból 2 kg illóolaj már elfolyt. Ennek értékét egyébként a felek előadása szerint a vasút meg is térítette.
Az alperes a küldemény megérkezéséről értesítette a felperest, a felperes pedig megbízást adott az alperesnek arra, hogy a küldeményt juttassa el a felhasználó vállalat gyártelepére.
Az alperes a megbízást elfogadta, majd további megbízást adott a Volán Vállalatnak a felperes megbízásával azonos tartalommal. A Volán Vállalat a szokásos eljárástól eltérően nem darabáru-fuvarozási szerződés keretében gondoskodott az áru továbbításáról, hanem a 20 hordót egy vasúti kocsiba rakta be, azok mellé további küldeményt, árut nem helyezett, így kocsirakományként adta fel fuvarozásra.
Amikor e vasúti küldemény megérkezett a rendeltetési állomásra, ott észlelték, hogy a hordók egy része eldőlt, a már sérülten feladott hordón kívül még egy további hordó is megsérült, és végül is 63 kg hiány keletkezett. Erről kiszolgáltatás előtti vasúti kárjegyzőkönyvet vettek fel.
Ezek után a címzett felhasználó vállalat a szükséges fuvarokmányokat engedményező nyilatkozattal együtt elküldte a felperesnek a fuvarozóval szembeni igényérvényesítés céljából. A felperes ugyanilyen tartalmú megbízást adott az alperesnek, az alperes azonban az igényérvényesítést megtagadta, tekintettel arra, hogy a belföldi forgalomra nézve az 54/1978. (XII. 7.) MT sz. rendelettel módosított 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet ilyen kötelezettséget számára nem ír elő.
A felperes és az alperes között érvényben volt egy nemzetközi szállítmányozási szerződés, melynek keretében az alperes köteles volt fogadni a külföldről érkező küldeményt. Ezt követően a felperes és az alperes között újabb megbízás alapján belföldi árutovábbításra vonatkozó szállítmányozási szerződés jött létre, aminek alapján az alperes feladata az volt, hogy a 20 hordó illóolajat juttassa el a rendeltetési helyre. Az alperes e megbízás kapcsán vette igénybe a Volán Vállalatot, amire egyébként a Ptk. 516. §-ának (1) bekezdése alapján joga is volt. A Volán Vállalattal nem fuvarozási szerződést kötött, hanem szállítmányozási szerződést, hiszen az árutovábbításra vonatkozó rendelkezésen túlmenően darabáru-fuvarozási vagy a feladás idejében még hatályban volt GFSZ szerinti kocsirakomány-fuvarozási szerződést nem kötött. Egyébként a Volán Vállalat eljárása teljes mértékben kitölti azokat a feltételeket, amelyek értelmében tevékenységét a Ptk. 514. és 521. §-ai alapján szállítmányozásnak kell minősíteni, hiszen a megbízó nevében a felperes költségére kötött a vasúttal fuvarozási szerződést.
A küldemény belföldre történt megérkezését követő eljárásra a Ptk. rendelkezései az irányadók. A Ptk. 517. §-ának (1) bekezdése alapján a szállítmányozó a fuvarozóval szembeni igényeket érvényesíteni tartozik. A felperes e körben adott megbízását tehát az alperes nem háríthatta volna el, kötelessége lett volna a vasúttal szemben fellépnie. Mivel ezt elmulasztotta, helytállni tartozik azért a kárért, amely e kötelezettségének megszegése folytán a megbízót, azaz a felperest érte.
A bírói gyakorlat az ilyen jellegű kártérítési perekben nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy az elmulasztott igényérvényesítés reális követelésre vonatkozott-e vagy sem. Az adott esetben az volt megállapítható, hogy a vasúti fuvarozás alatt a küldeményt kíméletlen tolatás érte, így a kárért a vasút felelőssé tehető lett volna, azzal azonban, hogy esetleg a sérült hordó minden további nélkül való feladása folytán keletkezett részleges kárért az alperes saját személyében is felelős, de ennek a per mikénti eldöntése, főleg az összegszerűség szempontjából nincs jelentősége.
Nem helytálló az alperesnek az a védekezése, hogy a Volán Vállalat magatartásáért nem felel, mivel a felperes adott megbízást e vállalat igénybevételére [Ptk. 516. § (2) bek.]. A felperes ugyanis megbízásában semmilyen más adatot nem közölt az alperessel, csupán annyit, hogy megjelölte a címzettet, továbbá azt, hogy oda az alperes a küldeményt juttassa el, de hogy milyen úton-módon, és hogy milyen vállalat igénybevételével, azt már nem közölte.
A Legfelsőbb Bíróság a fent kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében megváltoztatta, és kötelezte az alperest a kártérítés és kamatai megfizetésére. (Legf. Bír. Gf. III. 30 042/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás