GK BH 1985/118
GK BH 1985/118
1985.03.01.
Amíg az azonos hiba miatt a tervező és a kivitelező ellen folyó perben a bíróság nem döntött a tervező elleni igény tárgyában, addig a kivitelezővel szemben támasztott igény felől általában nem hozhat kellően megalapozott részítéletet [Pp. 213. § (2) bek.; Ptk. 305. §, 306. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott részítéletében az I. r. alperest arra kötelezte, hogy az általa kivitelezett áruház földszintjén és emeletén a kerámia padlóburkolatot 90 nap alatt cserélje ki. A bíróság a pert a tervező II. r. és a kerámia burkolólapot előállító III. r. alperesek kárfelelőssége, az értéknövelő költség elszámolása és térítése tárgyában a határozat jogerőre emelkedése után kívánta folytatni.
A részítélet indokolása szerint a bíróság ítélkezése alapjául elfogadta a perben beszerzett szakvéleményt. A szakvélemény megállapította, hogy a szavatossági hiba – a kerámia burkolólapok felválása – túlnyomórészt az I. r. alperes mulasztásának a következménye. Ez elsősorban abban állt, hogy az ágyazó habarcsot az előírástól eltérően, a megengedettnél nagyobb vastagsággal és cementtartalommal készítette, az aljzatbetont nem dilatálta. A hibát csak úgy lehet megszüntetni, ha “mind a földszinten, mind az emeleten a padozatot kicserélik, és mással végzik el a burkolást. Ehhez kijavítási terv készítése is szükséges”.
A bíróság a fentiekhez képest megállapította, hogy az I. r. alperes hibásan teljesített, és ezért köteles a hiba díjmentes kijavítására [Ptk. 305. § és 306. § (1) bek.]. A kicseréléshez szükséges javítási tervet az I. r. alperesnek kell elkészítenie vagy elkészíttetnie.
A II. r. és a III. r. alperesek ellen támasztott igény elbírálására az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem találta elegendőnek, mivel azonban az I. r. alperes felelőssége megállapítható volt, a bíróság a szavatossági hiba kijavítása érdekében részítéletet hozott.
Fellebbezésében az I. r. alperes kérte a részítélet megváltoztatását és vele szemben a kereset elutasítását.
A fellebbezése indokolásában elsősorban azért minősítette a részítéletet megalapozatlannak, mert szavatossági felelőssége csak a szerződéses szolgáltatás kijavítására terjedt ki, viszont a peradatok szerint egyértelműen megállapítható, hogy a kijavítást nem lehet az eredeti terv szerint elvégezni. Utalt arra, hogy a bíróság által első ízben kirendelt eseti szakértő véleménye és az elfogadott szakvélemény között ellentmondás van, és ezt a bíróság nem oldotta fel. Nemcsak emiatt lett volna szükséges a további bizonyítás, hanem azért is, mert a szakvélemény “a tervezési és költségkihatási kérdésekkel… nem foglalkozik”.
Vitatta az I. r. alperes, hogy kötelező előírás szabályozná a dilatáció készítését. Ez az üzlet emeleti részén – ahol aljzatbeton nem készült – a hiba okaként nem is merülhet fel. Kifogásolta az I. r. alperes, hogy a bíróság válogatott a szakvélemény egyes megállapításai között, figyelmen kívül hagyta a kerámialapok kopására és az aránytalanul magas vízfelvételre, vagyis azok alkalmatlanságára vonatkozó megállapításokat. Ez okozza a lapok duzzadását, a kopás viszont a lapok alkalmatlanságának egyenes következménye, s az nyilvánvalóan a III. r. alperes terhére esik.
A fellebbezés – az alábbi értelemben – alapos.
A szakértőnek a bíróság ítélete indokolásában is említett és elfogadott megállapítása szerint az “új padlóburkolat építéséhez terv készítése szükséges, amely olyan burkolólapokat tervez beépíteni, amelyek műszaki alkalmassági bizonyítvánnyal rendelkeznek”.
A fellebbezési tárgyaláson a III. r. alperes kijelentette, hogy csak a perbeli lapokkal azonos minőségű lapok gyártására képes. Ebből pedig az következik, hogy az I. r. alperesnek – ha a lapok valóban alkalmatlanok – a tervtől eltérő burkolatot kell készítenie. Az I. r. alperes azonban az adott helyzetben egyoldalúan nem döntheti el, hogy a vállalt szolgáltatást milyen módon teszi hibátlanná. A vállalkozónak és a megrendelőnek meg kell egyeznie a kijavítás módjában és az esetleges költségmegtérítésben (vagy éppen árengedményben, illetve díjleszállításban). Vita esetén pedig a bíróságnak ebben a kérdésben is döntenie kell. Amíg a kijavítás módjának a meghatározása nem történik meg, a terveket sem lehet elkészíteni. A vállalkozó egyébként erre csak akkor kötelezhető, ha az eredeti tervek hibátlanok voltak. A jelen esetben viszont a bíróság még nem döntött a tervező elleni igényről.
A fentiekből kitűnik, hogy a felperesnek az I. r. alperes ellen indított keresete vonatkozásában további tárgyalásra van szükség, és így a részítélet hozatalának a Pp. 213. §-ának (2) bekezdésében foglalt feltételei nem állottak fenn.
Az a kérdés, hogy miként történjék a javítás, elengedhetetlenné teszi a II. r. és a III. r. alperes elleni igények elbírálását, vagyis azt, hogy a módosított terv nem hibás-e, illetve a burkolólapok a rendeltetésszerű célra alkalmasak-e. Az utóbbi kérdésben a szakértő ugyan – nemlegesen – már állást foglalt, véleménye azonban nem ad kielégítő magyarázatot arra, hogy a használatbavételt követő hosszú idő után milyen fizikai törvényszerűség folytán következett be a lefektetés előtt kellő mértékben beáztatott lapok olyan mértékű duzzadása, hogy azok egymásnak feszülve végül is robbanásszerűen felváltak.
A szakértőnek egzakt módon, számításokkal is ki kell mutatnia, hogy a vízfelvétel folytán az adott minőségű (porozitású) lapok milyen mértékben duzzadhattak meg, s ebből következtetést vonjon le arra nézve, hogy beáztatásuk eredetileg megtörtént-e, s ha igen, ennek ellenére a lapok térfogata, síkbeli kiterjedése nem megfelelő minőségük miatt a tapasztalt módon változhatott meg. A tekintetben is nyilatkoznia kell a szakértőnek, hogy a lapok más tulajdonsága (pl. kopásállósága) és a bekövetkezett hiba között áll-e fenn összefüggés, különös tekintettel arra, hogy a kiemelkedő részek csúszásgátló feladatokat látnak el, s csak “filmszerű mázréteget kapnak”. Előzetesen azonban tisztázni kell a megrendelt és számlázott burkolólapok műszaki jellemzőit, vagyis, hogy azoknak milyen tulajdonságokkal kellett rendelkezniök.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú részítéletet a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az eljárt bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. V. 30 266/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás