BK BH 1985/12
BK BH 1985/12
1985.01.01.
Nem az alapcselekményhez kapcsolódó bűnsegélyt, hanem folytatólagosan elkövetett orgazdaságot valósít meg, aki a szándékos vagyon elleni bűncselekményből származó dolgokat rendszeresen, saját vagyoni haszna érdekében megvásárolja [Btk. 326. § (1) és (5) bek., 21. § (2) bek., 318. § (1) és (6) bek. a) pont].
Az elsőfokú bíróság folytatólagosan elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntette miatt az I. r. vádlottat 5 év 8 hónapi szabadságvesztésre, a közügyektől 6 évi eltiltásra, 23 300 forint összegű vagyonának elkobzására;
ugyane bűncselekmény miatt mint bűnsegédet a II. r. vádlottat 4 évi szabadságvesztésre, a közügyektől 5 évi eltiltásra és a személygépkocsi vagyonának elkobzására ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott szerződéses üzemeltetője volt a vendéglátóipari vállalat egyik büféjének. Hatheti üzemeltetés után a büfét bezárta anélkül, hogy az esedékes elszámolásokat elkészítette volna. Magához vette az üzletben lévő mintegy 15 000 forint készpénzt, a rendelkezésre bocsátott vállalati bélyegzőt és az áruátvételhez használatos számozott fogyóbélyegeket. A pénzt elszórakozta, majd elhatározta, hogy a bélyegző és a fogyóbélyegek felhasználásával a FŰSZÉRT Vállalattól, illetve a Dohányértékesítő Vállalattól árut szerez be, amelyet magánforgalomban a saját hasznára értékesít.
Az I. r. vádlott megismerkedett a II. r. vádlottal, az egyik étterem vezetőjével, akinél 10 kg Omnia kávét 2000 forintért eladott. A II. r. vádlott hajlandónak mutatkozott arra, hogy más esetben is kávét, italt, fűszer- és dohányárut vásároljon az áruk beszerzési árának 60%-a ellenében. Az I. r. vádlott az áruk eredetével kapcsolatban arról tájékoztatta a II. r. vádlottat, hogy ő azokat 50%-os árért a szállítómunkásoktól szerzi, azonos fajtájú és mennyiségű áru megrendelésével, majd annak visszáruzásával a szállítóktól szerzett készletet, illetve a II. r. vádlottnak továbbadott mennyiséget eredeti számlákkal fogja legalizálni.
A későbbiekben a II. r. vádlott rendszeresen vásárolt vádlott-társától, több esetben előre meghatározta a beszerzendő áruk fajtáját és mennyiségét, eleinte készpénzben, később a nagyobb tételeknél részletekben egyenlítette ki a vásárolt áruk ellenértékét.
Mintegy 2 hónap leforgása alatt az I. r. vádlott – nagykereskedelmi áron számolva – összesen 1 580 361 forint értékű árut vásárolt fel, amelyből 1 452 086 forint értékűt a II. r. vádlottnak szállított le. A különbözetként jelentkező árumennyiséget kisebb tételekben jóhiszemű személyeknek eladta, elajándékozta, illetve maga használta fel. A II. r. vádlott összesen mintegy 700 000 forintot fizetett.
Az ily módon szerzett pénzt az I. r. vádlott szórakozásra költötte, a Balatonon ismerőseit, rokonait megvendégelte, számukra szobákat, lakosztályokat bérelt, egész napos jachtkirándulásokat szervezett, italra, borravalóra szórta a pénzt.
Az első fokon eljárt bíróság a bizonyítékok értékelésénél megfelelően járt el, és a tényállás megalapozott.
Az irányadó tényálláshoz képest mindkét vádlott bűnösségének a megállapítása helyesen történt. Tévedett azonban a bíróság, amikor a II. r. vádlott cselekményét az állandó ítélkezési gyakorlatra utalva bűnsegédi minőségben elkövetett csalás bűntettének minősítette.
Az elsőfokú bíróság által hivatkozott ítélkezési gyakorlat az 1978. évi IV. tv. hatálybalépésével, annak büntetési rendszere folytán meghaladottá vált.
A tényállásból következően a II. r. vádlott abban a tudatban vásárolt az I. r. vádlottól, hogy az árumennyiség a szállítómunkások által elkövetett vagyon elleni bűncselekményből származik. Az I. r. vádlott által elkövetett csalás bűntettéről, illetve annak véghezviteli módjáról nem volt tudomása. Ennélfogva dogmatikailag is téves az a jogi álláspont, amely szerint a II. r. vádlott e pontosan nem ismert tettesi cselekmény véghezviteléhez nyújtott volna szándékos segítséget.
Egyébként is a folytatólagosan elkövetett orgazdaság bűntettének elkövetése a vagyon elleni bűncselekmény tettesének irányában mindig magában hordozza a pszichikai bűnsegély bizonyos elemeit is, a jogi minősítés szempontjából azonban ennek nincs meghatározó jelentősége. A II. r. vádlott szándéka arra irányult, hogy az I. r. vádlottal összeköttetésben levő más személyek által elkövetett vagyon elleni bűncselekményekből származó árukat a nagykereskedelmi árnál olcsóbban, vagyoni haszon végett megszerezze. Magatartása tipikusan a Btk. 326. §-ának (1) bekezdésében meghatározott orgazdaságot meríti ki, amelyet a Btk. 12. §-a (2) bekezdése szerint folytatólagosan és a 326. §-a (5) bekezdése szerint különösen nagy értékre követett el.
Az elsőfokú bíróság a vádlottak javára és terhére szóló bűnösségi körülményeket megfelelően értékelte, az ezen értékelés figyelembevételével meghatározott szabadságvesztés büntetések enyhítésére a Legfelsőbb Bíróság nem látott okot. A főbüntetések megfelelően igazodnak mind az elkövetett bűncselekmények társadalomra veszélyességéhez, mind a vádlottak személyéhez tapadó, a büntetés kiszabását befolyásoló tényezőkhöz, helyesen tükrözik az I. r. és a II. r. vádlott bűnösségének foka és személyének társadalomra veszélyessége közötti arányokat is. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. IV. 1257/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás