BK BH 1985/132
BK BH 1985/132
1985.04.01.
Az összbüntetés tartamának törvénysértően enyhe megállapítása és a többszörös visszaesői minőség megállapításának törvénysértő elmulasztása [Btk. 93. § (2) bek., 137. § 14. pont, 47. § (3) bek. b) pont, BK 105. sz., BKT 6/1979.].
1. A megyei bíróság mint fiatalkorúak bírósága az 1983. szeptember 23. napján jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó 2 évi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
2. A városi bíróság az 1983. október 3. napján jogerőre emelkedett ítéletével jármű önkényes elvételének vétsége és ittas járművezetés vétsége miatt, halmazati büntetésként a terheltet – mint visszaesőt – börtönben végrehajtandó 8 hónapi szabadságvesztésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A terhelt az elítélés alapjául szolgáló bűncselekményeket 1983. szeptember 26. napján követte el.
I. A megyei bíróság az 1983. december 2. napján jogerőre emelkedett ítéletével összbüntetésbe foglalta a terhelttel szemben az 1. és 2. alatt jelzett alapítéletekben kiszabott szabadságvesztéseket, és az összbüntetés mértékét – a Btk. 93. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával – börtönben végrehajtandó 2 év 3 hónapi szabadságvesztésben állapította meg azzal, hogy a terhelt visszaeső és feltételes szabadságra nem bocsátható [Btk. 47. § (3) bek. b) pont].
A terhelt 1983. november 10. napjától kezdődően tölti az összbüntetésként megállapított szabadságvesztést.
3. A városi bíróság mint fiatalkorúak bírósága 1984. április 5. napján jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt – mint visszaesőt – börtönben végrehajtandó 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte.
A terhelt az elítélés alapjául szolgáló bűncselekményt 1983. október 10. napján követte el.
A megyei bíróság összbüntetési ítéletének az összbüntetés tartamát megállapító rendelkezése ellen, továbbá a városi bíróság 3. alatt ismertetett ítélete ellen a többszörös visszaesői minőség meg nem állapítása, valamint a feltételes szabadságra bocsátásból történő kizárás elmulasztása miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A terhelttel szemben az 1. és 2. alatt jelzett alapítéletekben kiszabott szabadságvesztések nem állnak egymással ún. quasi halmazati viszonyban, minthogy a terhelt a 2. alatt jelzett ügyben elbírált bűncselekményt az 1. alatt jelzett ügyben hozott ítélet jogerőre emelkedése után követte el. Ennélfogva a megyei bíróságnak a Btk. 93. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezések alapul vételével kellett határoznia az összbüntetés mértékéről. Ennek során a két büntetés együttes töltéséből eredő hátrányok kiküszöbölése az összbüntetésbe foglalás célja.
Ezzel szemben a megyei bíróság az összbüntetés alapjául szolgáló 2 évi, illetve 8 hónapi szabadságvesztéseket úgy foglalta összbüntetésbe, hogy a rövidebb időtartamú szabadságvesztésnek több mint a felét elengedte, s így olyan mérvű elengedést alkalmazott, mintha az ügyében hozott alapítéletek miatt halmazati büntetés kiszabásának a lehetősége állott volna fenn.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 105. számú állásfoglalása A/2. pontjában foglaltak részletes kifejtést tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy a Btk. 93. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezés alapján két szabadságvesztés összbüntetésbe foglalása esetén milyen szempontok az irányadók.
A megyei bíróság az összbüntetés mértékének a megállapítása során megsértette az említett törvényi rendelkezést, amikor az összbüntetés megállapítása során a szabadságvesztést eltúlzottan alacsony tartamban határozta meg.
Törvényt sértett a városi bíróság a 3. alatt említett ítéletének meghozatala során, amikor a terheltet mint visszaesőt (Btk. 137. § 12. pont) jelölte meg.
Az 1., 2. és 3. alatt jelzett alapítéletek jogerőre emelkedésének, illetőleg az elítélés alapjául szolgáló bűncselekmények elkövetési idejének egymáshoz való viszonya alapján nyilvánvaló, hogy a terhelt – akit a 2. alatt jelzett ügyben mint visszaesőt ítéltek el – a 3. alatt jelzett elítélés alapjául szolgáló bűncselekményt a 2. alatt jelzett alapítélet jogerőre emelkedése után követte el (1983. október 10. napján), ennek folytán a terhelt a Btk. 137. §-ának 14. pontja szerinti többszörös – egyben a 2. alatt jelzett bűncselekmény vagyon elleni jellegére tekintettel különös visszaeső. Tévedett tehát az eljárt bíróság, amikor a terhelt visszaesői minőségét állapította meg.
Téves a városi bíróság ítélete azért is, mert a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés ellenére elmulasztotta annak az ítélet rendelkező részében való kimondását, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiuma Tanácselnöki Értekezletének 6/1979. számú állásfoglalása értelmében ezt a rendelkezést az ítélet rendelkező részének tartalmaznia kell, és nem mellőzhető ennek feltüntetése az esetleg később meghozandó összbüntetési ítéletben sem.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértéseket a törvényességi óvással megtámadott ítéleti rendelkezéseket hatályon kívül helyezte, az összbüntetés tartamát 2 év 6 hónapi szabadságvesztésben állapította meg, s a törvénynek megfelelő határozatot hozott a többszörös visszaesői minőség megállapítását, valamint a feltételes szabadságból történő kizárást illetően is. (B. törv. I. 975/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás