BK BH 1985/134
BK BH 1985/134
1985.04.01.
A vádlott által elindított és a sértett halálához vezető okfolyamat nem szakad meg azáltal, hogy a sértett az azonnali kórházi gyógykezelést elhárítja, illetőleg orvosi (diagnosztikai) tévedés folytán késedelmesen kerül sor a műtéti beavatkozásra;
ez utóbbi körülménynek a büntetés kiszabása szempontjából van jelentősége [Btk. 170. § (5) bek., 83. §].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 1 év 6 hónapi – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott öt éve vált el férjétől – a sértettől –, akivel azonban továbbra is egy házban élt. A sértett kezdeményezésére napirenden voltak közöttük a viták, amelyek több alkalommal tettlegességig fajultak.
A vádbeli napon ismét vita volt közöttük a közös kert művelésével kapcsolatban. A sértett ellökte a vádlottat, aki a földre esett. A vádlott indulatában a kezében tartott kerti kapával, a közepesnél nagyobb erővel hátulról fejen ütötte a sértettet, aki ennek következtében nyílt koponyacsonttörést és agyzúzódást szenvedett.
A sértett ezután egy széket dobott a vádlott felé, majd az ajtót rávágta, amitől a vádlott két ujja eltörött. Ezt követően a sértett motorkerékpárral az orvoshoz ment, aki kórházba akarta utalni. A sértett erre nem volt hajlandó, hanem sebének ellátása után visszatért a lakására, és ott a napi teendőit végezte tovább. Másnap ugyanezt tette, de közben elment a rendőrségre is, ahol feljelentést tett a volt felesége ellen.
A rákövetkező napon lett rosszul, mire a vádlott a mentőkkel kórházba szállíttatta. Orvosi tévedés folytán csak két nap múlva műtötték meg, de ezzel a sértett élete már nem volt menthető, gennyes agyi folyamat és süllyedéses tüdőgyulladás következtében meghalt.
A sértett halálát a nyílt benyomatos koponyacsont-törés, agyzúzódás, a másodlagosan fellépő koponyaűri nyomásfokozódás, keringés- és légzésbénulás okozta. Ez azonnali műtét esetén is kialakulhatott volna. A koponyasérülés és a halál között közvetett okozati összefüggés áll fenn. Nem állítható bizonyossággal, hogy a sértett elhárító magatartása nélkül, avagy ha azonnal megfelelő kórházi kezelést kap, élete megmenthető lett volna.
A 60 éves, büntetlen előéletű vádlott agyi bántalmazottságával összefüggő szellemi hanyatlásban szenved. A cselekményt megelőző vita kapcsán tudatának kóros mértékű beszűkülése lépett fel, amely súlyos fokban korlátozta őt a beszámítási képességében.
A megalapozott tényállásból okszerű a vádlott bűnösségére vont következtetés. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott cselekményét életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősítette.
Jogi álláspontját arra alapította, hogy az életveszéllyel járó testi sértés okozását követően a halálhoz vezető okozati láncolatot megszakította a sértettnek a megfelelő orvosi ellátást elhárító magatartása, illetve az orvosi diagnosztikai tévedés. Álláspontja szerint ezért a vádlottat nem terheli felelősség a halálos eredmény bekövetkezéséért.
Ez az álláspont téves.
A halált okozó testi sértés akkor valósul meg – mint azt a Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelvében kifejtette –, ha az elkövető szándékos cselekménye testi sértés előidézésére irányul, de a magatartással okozati összefüggésben a sértett halála is bekövetkezik, viszont az elkövetőt a halálos eredmény tekintetében csak gondatlanság terheli. Az említett okozati összefüggés akkor állapítható meg, ha a testi sértésre irányuló cselekmény indította el vagy mozdította elő azt a folyamatot, amely a halál bekövetkezéséhez vezetett.
A vádlottnak kapával, a sértett fejére mért ütése koponya- és agysérülést okozott, és ezzel elindította azt az azonnal életveszélyt jelentő biológiai folyamatot, amely a sértett halálához vezetett. Az a körülmény, hogy a halál az időben igénybe vett, illetve időben nyújtott orvosi segítséggel esetleg elhárítható lett volna, nem változtat ezen a tényen. A sértett életét csak a vádlotton kívülálló tényezők menthették volna meg, és hogy ez nem következett be, nem jelenti a cselekmény és annak eredménye közötti okozati összefüggés láncolatának megszakadását.
A vádlott szándéka testi sértés okozására irányult, számolnia kellett volna azonban a cselekményének súlyos, akár halálos eredményével is. Ezt a tőle – még tudatbeszűkűlt helyzetében is – elvárható figyelem, körültekintés elmulasztása folytán nem ismerte fel, miért is a sértett haláláért hanyag gondatlansága (negligentia) miatt terheli őt büntetőjogi felelősség.
A Legfelsőbb Bíróság a cselekmény minősítése tekintetében megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és a vádlott cselekményét a Btk. 170. §-a (5) bekezdésének II. fordulata szerinti halált okozó testi sértés bűntettének minősítette.
A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket a Legfelsőbb Bíróság kiegészíti azzal, hogy a vádlott javára további enyhítő körülményként kell értékelni idősebb életkorát, börtöntűrő képességének nehezítettségét, valamint azt, hogy a sértett halálához rajta kívülálló más közreható okok is vezethették, és ezen eredményért őt csupán a gondatlanság enyhébb foka miatt terheli felelősség.
Az így kiegészített körülmények mellett is megfelelő az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés, és végrehajtásának próbaidőre történt felfüggesztése az V. sz. Büntető Elvi Döntésben kifejtett szempontoknak megfelel.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb helyes rendelkezéseit helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. IV. 1262/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás