BK BH 1985/139
BK BH 1985/139
1985.04.01.
Gondatlanságból elkövetett bűncselekmény elbírálása során az adhéziós eljárásban a munkajogi anyagi felelősségre vonatkozó rendelkezéseket ugyanúgy kell alkalmazni, mintha azt a munkáltató bírálná el;
ha ezzel kapcsolatos kérdések tisztázása a büntetőeljárás befejezését késleltetné, az igény egyéb törvényes útra utasításának van helye [Be. 55. §, 215. § (1) bek.; 1967. évi II. törvény 57. § (1) bek., 61. § (1) bek.; 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 79. § (1) bek. b) pont].
A kerületi bíróság az I. r., a II. r. és a III. r. terhelteket hanyag kezelés vétsége miatt próbára bocsátotta.
Kötelezte a bíróság arra, hogy kártérítésként az I. r. terhelt 29 500 forintot; a II. r. terhelt 20 720 forintot, míg a III. r. terhelt 21 620 forintot és ennek kamatát a magánfélnek, míg az ezután járó illetéket az államnak fizessék meg.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. terhelt az állatkertben főápolóként, a II. r. és a III. r. terhelt ugyanott ápolóként dolgozott. A II. r. terhelt feladata volt az ún. Humboldpingvinek gondozása és etetése. A II. r. terhelt megkérte a III. r. terheltet, hogy a pingvinek eledelét készítse el oly módon, hogy az eddigi etetési technikától eltérően egy vödör halat konyhasóval rétegesen sózzon be. A III. r. terhelt a kérésnek eleget tett. A pingvinek ételének elkészítésében az I. r. terhelt is részt vett. Ezt az esetet megelőzően a pingvinek etetési technológiája az volt, hogy az ápolók a fagyasztott hal fejébe egy tengeri sótablettát tettek be. A II. r. terhelt nem tartotta megfelelőnek ezt az etetési technikát, mert a tabletta gyakran kiesett a hal fejéből, s volt olyan pingvin, amelynek nem is jutott halfej, így a tengeri sót tartalmazó tabletták adagolása rendszertelen volt.
A vádbeli napon a II. r. terhelt a konyhasóval megsózott halakkal megetette a pingvineket, ennek következtében 20 órán belül – állatorvosi segítség ellenére – 16 állat elpusztult. Az elhullás oka sómérgezés volt, s ez okozati összefüggésben állt a terheltek magatartásával, mert a napi sómennyiségnek csaknem a kétszeresét kapták az állatok egyetlen etetés alkalmával.
A terhelteknek tudomásuk volt arról, hogy az etetési technológiától történő eltéréshez a vezető főápoló vagy az osztályvezető engedélyére van szükség, ennek ellenére azt nem kérték ki. A 16 db pingvin elpusztulásával az állatkertet 423 532 forint kár érte.
A bíróság a terhelteket az 1967. évi II. törvény 57. §-ának (1) bekezdése és a 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 79. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján hathavi átlagkeresetük erejéig kötelezte kártérítés fizetésére.
A kerületi bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta.
A kártérítésre kötelezést kimondó rendelkezések ellen mindhárom terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1967. évi II. törvény 61. §-ának (1) bekezdése a munkáltatót feljogosítja, illetve egyúttal kötelességévé teszi, hogy konkrét esetekben a jogszabály szerint kiszabható mértéknél alacsonyabban állapítsa meg a kártérítés összegét, ha ezt az eset összes körülményei kellően indokolják, és ez a társadalmi tulajdon megóvására irányuló nevelés érdekeit nem sérti. Ha a körülmények indokolják, a kártérítés alacsonyabb összegben való megállapítása nemcsak a munkáltató mérlegelésétől függ, hanem arra a dolgozónak igénye is van.
A kártérítés mérséklésének elbírálásához a számba jöhető összes körülményeket értékelnie kell, éspedig az objektív, a szubjektív, valamint a dolgozóra kedvező és kedvezőtlen mozzanatokat is, és mindezeket összefüggéseikben kell vizsgálni. A kártérítés mértékének megállapítása során nem lehet figyelmen kívül hagyni a gondatlan bűnösség fokát és az elvárhatóság mértékét sem.
Az eljárt bíróságok megállapították, hogy a terheltek elkövették a hanyag kezelés vétségét, ezért valamennyiükkel szemben a jogszabály szerint kiszabható legmagasabb összegű kártérítést alkalmazta anélkül, hogy a csökkentés lehetőségét vizsgálták volna, bár több körülmény vizsgálat és értékelés után ebbe az irányba hathatott volna.
Figyelemmel arra is, hogy a terheltek a pingvinek etetési technológiájának megváltoztatásával éppen az állatok megbetegedését, esetleges elhullását szándékoztak megakadályozni, a kár bekövetkezését akarták elkerülni, vagyis az állatok egészségének védelme érdekében cselekedtek, bár az alkalmazott etetési módszer megváltoztatása téves volt, lehetőség lett volna a jogszabály szerint kiszabható mértéknél alacsonyabb kártérítési összeg megállapítására.
Az eljárt bíróságok azonban nem tártak fel valamennyi körülményt, amelyeknek ismerete feltétlenül szükséges e kérdés eldöntéséhez, ennek hiányában pedig az ítélet a polgári jogi igény vonatkozásában megalapozatlan.
A bíróságnak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kár megtérítésére kötelezés során ugyanolyan feltételek között kell a sértett igényét elbírálniuk, mintha a munkáltató járt volna el, ugyanis az 1967. évi II. törvény 61. §-ának (1) bekezdése szerint a dolgozóval szemben kártérítés kiszabására a munkáltató jogosult. A terheltek nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe azért, mert anyagi felelősségüket a büntetőügyben eljáró bíróság bírálja el.
A munkaviszonnyal összefüggő valamennyi lényeges körülmény feltárása az eljárás befejezését jelentékenyen késleltette volna, ezért az eljárt bíróságnak a Be. 215. §-ának (1) bekezdése alapján az ügyész által előterjesztett polgári jogi igényt egyéb törvényes útra kellett volna utasítania.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt bíróságok határozatának a polgári jogi igény megítélésére vonatkozó rendelkezései mindhárom terhelt vonatkozásában törvénysértők, ezért a határozatoknak e rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította.
Ezáltal a munkáltatónak megnyílt a lehetősége arra, hogy a 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 82. §-a szerinti eljárást lefolytassa. (B. törv. III. 1083/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás