PK BH 1985/145
PK BH 1985/145
1985.04.01.
A szerződéses üzemeltetés keretében tartós használatra átengedett forgóeszközök használati díjának mértékét a felek szerződésükben szabadon állapítják meg. A vállalati rövid lejáratú hitelek kamatának a szerződés megkötése után bekövetkezett megváltozása nem olyan körülmény, amely alapot ad a szerződésnek a használati díj vonatkozásában történő bírósági módosítására. [Ptk. 200. § (1) bek., 241. §; 38/1980. (IX. 30.) MT sz. r. 5. § (1) bek.]
A felek 1982. március 15-én szerződést kötöttek, amely szerint a felperes által korábban üzemben tartott élelmiszer- és háztartási üzletet az alperes szerződéses üzemeltetésbe vette az 1987. március 31-jéig terjedő időre. Az alperes az üzlet berendezési és felszerelési tárgyait nem vásárolta meg, hanem azokat a felperes használatba adta az alperesnek. A felek egyebek mellett megállapodtak abban is, hogy a szerződés 1. számú mellékletében felsorolt forgóeszközök után a külön jegyzékben megállapított használati díjat köteles az alperes megfizetni. Az 1. számú melléklet összesítése szerint a forgóeszköz-használati díj alapja 198 224,56 forint, az évi használati díj 10%, tehát 19 822 forint. A használati díj havi összegét 1652 forintban állapították meg.
A felperes a forgóeszköz lekötésére a Magyar Nemzeti Banktól rövid lejáratú hitelt kap. A szerződéskötéskor az ilyen hitelek után fizetendő kamat mértéke évi 10% volt. A Magyar Nemzeti Bank az 1/1982. (VI. 23.) MNB rendelkezéssel a rövid lejáratú hitelek kamatát 12%-ra, majd a 2/1982. (IX. 7.) MNB számú rendelkezéssel 14%-ra emelte fel.
A rövid lejáratú hitelek után fizetendő kamat emelkedésére tekintettel a felperes felhívta az alperest arra, hogy az üzemeltetési szerződést módosítsák úgy, hogy a továbbiakban a kamat mértékének megfelelő 14% használati díjat, tehát évi 27 751 forintot legyen köteles az alperes megfizetni. Az alperes a szerződés módosítása elől elzárkózott.
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság a szerződésnek a forgóeszközök használati díjára vonatkozó rendelkezését – a hitelkamat emelkedésére tekintettel – módosítsa, és a használati díj havi összegét 2313 forintban határozza meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A perben fellépő ügyész azt indítványozta, hogy a bíróság a felperes keresetének adjon helyt.
Az elsőfokú bíróság fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítéletével a felek között 1982. március 15-én létrejött szerződést a forgóeszközök használati díjára vonatkozó részében úgy módosította, hogy a használati díj mértékét évi 27 751 forintban határozta meg, amelynek havonta fizetendő összege 2313 forint. Kötelezte az alperest 500 forint elsőfokú perköltség fizetésére is.
Az ítélet indokolása szerint a meg nem vásárolt forgóeszközök használatáért az alperes a 38/1980. (IX. 30.) MT számú rendelet (R.) 5. §-ának (1) bekezdése szerint használati díjat köteles fizetni. A használati díj mértékére vonatkozóan jogszabályi rendelkezés nincs. A Belkereskedelmi Minisztérium IX/1980/35. számú Irányelve szerint a forgóeszköz használati díját évi 8–12% között indokolt megállapítani. A szerződéskötéskor a forgóeszköz használati díjának mértéke megegyezett a vállalat által igényelt rövid lejáratú hitelek után fizetendő kamat mértékével. Miután a Magyar Nemzeti Bank a kamatot jelentősen felemelte, a felek jogviszonya lényeges körülményeiben változás következett be. A rövid lejáratú hitelek utáni kamatfizetés ugyanis jelentős terhet ró a felperesi vállalatra.
A bíróság álláspontja szerint a felek között olyan tartós jogviszony áll fenn, amelynek módosítására lehetőség van a Ptk. 241. §-a alapján. Tekintettel arra, hogy a felperes körülményeiben a szerződés megkötését követően lényeges változás történt, sor kerülhet a szerződés módosítására. A bíróság ezért a felperes keresetének helyt adott, és a szerződést a kereseti kérelemnek megfelelően módosította.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az R. 5. §-ának (1) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezet a szerződésben meghatározott forgóeszközöket a vezető rendelkezésére bocsátja. A vezető ezeket megvásárolhatja, a meg nem vásárolt forgóeszközök használatáért pedig használati díjat fizet.
A használati díj mértékre vagy kiszámításának módjára vonatkozóan jogszabály nem tartalmaz rendelkezést. A Belkereskedelmi Minisztériumnak a szerződéses üzemeltetési forma bevezetéséhez kiadott IX/1980/35. számú Irányelve azt az iránymutatást tartalmazza, hogy a szerződésben szabályozni kell a meg nem vásárolt forgóeszközök használatáért az üzletvezető által évenként (havonként) fizetendő használati díj mértékét. A használati díjat évi 8–12% között indokolt megállapítani.
A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.
Mivel a forgóeszköz használati díjának mértékére vonatkozóan a felekre kötelező jogszabályi rendelkezés nincs, ezt a felek egyező szerződési akarattal maguk állapíthatják meg.
A felek által megkötött szerződés a használati díj mértékét a forgóeszközök leltári értékének 10%-ában határozta meg. A szerződésben nincs arra utaló rendelkezés, hogy ezt a felek a rövid lejáratú kamat mértékére tekintettel állapították meg. Az alperes tagadásával szemben nem nyert bizonyítást, hogy a felek a kamattal azonos mértékűnek minősítették a használati díjat.
A per adatai szerint nem állapítható meg a feleknek arra irányuló egyező szerződési akarata, hogy az alperes használatidíj-fizetési kötelezettsége a felperes rövid lejáratú hiteleinek kamatához igazodjon.
Amennyiben ugyanis a felperes jelentőséget tulajdonított az általa fizetendő kamat mértékének, módjában állott volna ezt a szerződés tartalmává tenni. A megfelelő közgazdasági és jogi ismeretekkel rendelkező vállalattól elvárható, hogy az olyan szerződések tartalmát, amelyet jellege miatt döntően saját maga szab meg, az általa lényegesnek tartott körülmények figyelembevételével határozza meg. Azt, hogy a forgóeszközök használati díját a felperes nem kívánta a hitelkamat emelése esetén módosítani, az is mutatja: a szerződés 21. pontjában csak az átalánydíjban felsorolt költségekben állami szerv rendelkezése miatt bekövetkező változások esetére kötötte ki, hogy a felek az átalánydíj összegét megfelelően módosítják.
A Ptk. 241. §-a értelmében a bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.
A rövid lejáratú eseti hitelek kamatlábának módosítása azonban nem ilyen körülmény. A vállalat által felvett rövid lejáratú hitelek és az üzletvezetőnek a szerződéses üzemeltetés keretében tartós használatra átengedett forgóeszközök használati díja között közvetlen összefüggés nincs. Az alperes szempontjából közömbös és esetleges, hogy a felperes a szerződés időtartama alatt vett-e fel rövid lejáratú hitelt. Ilyen hitel felvétele esetén a MNB-nak fizetendő kamat mértéke nem tartozik a felek jogviszonyának körébe.
A kifejtettekre tekintettel tévedett az eljárt bíróság, amikor a Ptk. 241. §-ának alkalmazására lehetőséget látott, és emiatt a keresetnek helyt adó jogerős ítélet törvénysértő.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az alaptalan keresetet elutasította. (P. törv. III. 20 342/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás