PK BH 1985/146
PK BH 1985/146
1985.04.01.
Az albérlőtársak olyan nem egy családhoz tartozó személyek, akik közösen kötnek albérleti szerződést. Ilyen esetben az albérleti alapdíjat a személyek száma szerint megosztva, nem pedig a személyek számával beszorozva kell figyelembe venni.
Nem tekinthetők albérlőtársnak az együtt élő házastársak és kiskorú gyermekük. [3/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 20. § (2) bek.; 3/1971. (II. 8.) ÉVM sz. r. 19. § (1) bek.]
A felperes bérlője egy szoba-konyhás komfort nélküli tanácsi bérlakásnak. A peres felek 1983. január 12-én határozott időre (hat hónapra) szóló albérleti szerződést kötöttek. Az alperesek havi 1500 forint albérleti díj és a közüzemi díjak fizetését vállalták. A szerződés alapján az alperesek kiskorú gyermekükkel együtt beköltöztek a lakásba.
A felperes 1983. június 6-án “felmondta” az albérletet, és közölte az alperesekkel, hogy a határozott idő elteltével a szerződést nem kívánja meghosszabbítani. Majd 1983. augusztus 11-én benyújtott keresetlevelében az alpereseket a lakás kiürítésére kérte kötelezni azzal, hogy nevezettek rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználók, akik az elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Egyben kérték az albérleti díj megállapítását és a felperesnek a törvényes mértéket meghaladó albérleti díj visszafizetésére kötelezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy a perbeli lakást 30 nap alatt ürítsék ki és bocsássák a felperes rendelkezésére azzal, hogy elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni. A bíróság az albérleti díjat 1983. június 30-ig havi 1078 forintban, 1983. július 1-jétől havi 2586 forintban határozta meg. Kötelezte az alpereseket 2360 forint perköltség megfizetésére.
Az ítélet indokolása szerint a peres felek között az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet (a továbbiakban: R.) 104. és 105. §-ai szerinti határozott időre szóló albérleti szerződés jött létre, amely a határozott idő elteltével az R. 108. § (2) bekezdése (helyesen 108. § (1) bekezdése) alapján megszűnt. A szerződés felmondására ezért nem volt szükség. A felperes által az alperesekhez intézett “felmondás” tartalma szerint a szerződésben kikötött előzetes felszólítás, amely arra hívta fel az alperesek figyelmét, hogy a szerződés meghosszabbítására nem fog sor kerülni.
Miután az alperesek a határozott idő elteltével a lakást nem hagyták el, a bíróság kötelezte őket a lakás kiürítésére azzal, hogy elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni [1/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 90. § (2) bekezdése R. 123. § (1) bekezdés].
A bíróság az albérleti díj mértékét a 45/1982. (X. 7.) MT számú rendelet 18. §-ának (1) és (2) bekezdése és 19. §-a, valamint a 19/1982. (X. 7.) ÉVM számú rendelet 18. §-ának (1) és (2) bekezdése és 19. §-a alapján számította ki úgy, hogy az alpereseket és kiskorú gyermeküket albérlőtársaknak minősítette, és az albérleti alapdíjat (184 forint), a bútorhasználat díját (75 forint) és az egyéb szolgáltatások költségét (100 forint) a három személyre tekintettel háromszorosan vette számításba, és így az 1983. június 30-ig terjedő időre az albérleti díjat havi 1078 forintban határozta meg. Ugyanilyen számítási móddal állapította meg az 1983. július 1-jétől fizetendő albérleti díjat is havi 2586 forintban. Ilyen számítás mellett arra a következtetésre jutott, hogy túlfizetett albérleti díj nem mutatható ki.
Az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezés hiányában jogerős lett.
A jogerős ítéletnek az albérleti díj összegét megállapító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A törvényességi óvás nem érintette a jogerős ítéletnek az alpereseket a lakás kiürítésére kötelező rendelkezését, ezért a Legfelsőbb Bíróság sem döntött ebben a kérdésben.
Helytállóan mutat rá a törvényességi óvás arra, hogy az eljárt kerületi bíróság tévesen állapította meg az albérleti díj összegét.
A lakbérekről, továbbá az albérleti és ágybérleti díjakról szóló 45/1982. (X. 7.) MT számú rendelet 21. §-a szerint az albérleti és az ágybérleti díj fizetésére vonatkozó rendelkezések 1983. július 1. napjától – az akkor fennálló albérletek és ágybérletek esetén is – alkalmazhatók.
E rendelkezésekkel összhangban az MT rendelet 27. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a 3/1971. (II. 8.) Korm. számú és a 24/1976. (VII. 23.) MT számú rendelet 1983. június 30. napján hatályát veszti.
A fentiekből kitűnően a felek közötti albérleti szerződést illetően 1983. július 1. napjáig az albérleti díj összegére a 3/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet és ennek végrehajtása tárgyában kiadott 3/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet rendelkezései az irányadók. A kormányrendelet 20. §-ának (1) bekezdése szerint az albérleti díjat a rendelet keretei között a felek megállapodása határozza meg. A (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy albérleti díj címén a) az albérlő által kizárólagosan, továbbá a más személyekkel közösen használt helyiség és ezek lakásberendezéseinek használatáért járó díj (a továbbiakban együtt: alapdíj), b) a bútor és az ágynemű használatáért járó díj, valamint c) az albérlő részére nyújtott szolgáltatások tényleges költségei számíthatók fel. A rendelet 21. és 22. §-a ad iránymutatást a felszámítható összegekről.
A peradatok szerint az alperesek mint házastársak kiskorú gyermekükkel laktak a felperes bérleményében úgy, hogy a lakószobát és annak berendezési tárgyait közösen használták. Tévedett ezért a bíróság, amikor az alpereseket albérlőtársaknak minősítette, mert ez a meghatározás az együtt élő házastársakra és kiskorú gyermekükre nem alkalmazható. Az albérlőtársak olyan, nem egy családhoz tartozó személyek, akik közösen kötnek albérleti szerződést.
A bíróság azonban saját jogi álláspontjához képest is tévedett, mert ha a helyiséget albérlőtársak használják, az alapdíj őket egyenlő arányban terheli; ami azt jelenti, hogy a jogszabály keretei között megállapított alapdíjat a személyek száma szerint egyenlő arányban megosztva kell figyelembe venni, nem pedig azt, hogy az alapdíj a személyek számával megszorozható [3/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet 19. §-ának (1) bekezdése, illetőleg 19/1982. (X. 7.) ÉVM számú rendelet 18. §-ának (1) bekezdése].
A fent kifejtettek szerint az albérleti szerződés fennállása idejére az albérleti díj összegére vonatkozóan a 3/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet és ennek végrehajtása tárgyában kiadott 3/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet rendelkezései az irányadók. Az albérleti jogviszony megszűnése után a jogcím nélküli lakáshasználat idejére a 45/1982. (X. 7.) MT számú rendelet 22. §-ának (2) bekezdése és annak végrehajtása tárgyában kiadott 19/1982. (X. 7.) ÉVM számú rendelet rendelkezései szem előtt tartásával kerülhet sor most már nem albérleti díj, hanem lakáshasználati díj megállapítására, s ehhez képest annak eldöntésére, hogy mutatkozik-e az alperesek részéről túlfizetés vagy sem.
Az előadottakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek törvényességi óvással nem támadott rendelkezéseit nem érintette, az ítéletnek az albérleti díj összegének megállapítására vonatkozó rendelkezéseit a perköltségekre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és ebben a körben a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése]. (P. törv. III. 20 672/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás