PK BH 1985/151
PK BH 1985/151
1985.04.01.
I. Ingóárverésre akkor kerülhet sor, ha az érdekelt kereskedelmi szerv útján történő értékesítés meghiúsult és a végrehajtást kérő az árverést kéri [1979. évi 18. tvr. 86. §, 88. § (1) bek. b) pont].
II. Ha a végrehajtást kérő bejelentette a követelés megszűnését, és befizette a le nem rótt illetéket, valamint az állam által előlegezett költséget, a végrehajtási eljárás befejeződik, ezért ezt követően az árverés már nem tartható meg.
A haladéktalan eljárás – ha annak szüksége felmerül és feltételei adottak – a végrehajtónak is kötelessége. [1979. évi 18. tvr. 34. § (1) bek., 2. §, Vhr. 15. § (2) bek.].
A városi bíróság az általa kibocsátott – 1983. február 14-én jogerőre emelkedett – fizetési meghagyással a kérelmezőt 75 000 Ft vételárhátralék és törvényes kamata megfizetésére kötelezte a jogosult – az I. r. ellenérdekű fél – javára. A teljesítési határidő eredménytelen eltelte után a jogosult kérelmére a városi bíróság – 1983. június 7-én végrehajtási lap kiállításával – végrehajtást rendelt el. A végrehajtási eljárásban az 1983. július 12-én készült foglalási jegyzőkönyvből kitűnően a végrehajtó lefoglalta a kérelmező tíz darab sertését (feltüntetve, hogy ebből: nyolc anya) 50 000 forint becsértékben. A végrehajtási cselekménynél a kérelmező is jelen volt, s részére nyomban kézbesítették a foglalási jegyzőkönyv másolatát.
Ezt követően a végreható az 1983. szeptember 8-án kelt ingóárverési hirdetményben az árverés időpontját 1983. szeptember 27-én 10 órára tűzte ki. Az illetékes államigazgatási szerv – 1983. október 3-án kelt – igazolása szerint a hirdetményt 15 napon át kifüggesztették.
1983. szeptember 23-án a kérelmező az I. r. ellenérdekű fél részére a követelt összeget kifizette, annak kamatával és a végrehajtási költséggel együtt.
A végrehajtást kérő a jogi képviselője által előre elkészített végrehajtás megszüntetésére irányuló kérelmet – a gyorsabb ügyintézés érdekében – átadta a kérelmezőnek, aki azt expressz ajánlott küldeményként feladta a megyei bírósági végrehajtói iroda részére. 1983. szeptember hó 23. napja péntek volt, a beadványt azonban szeptember 26-án, hétfőn érkeztették.
A végrehajtási iratokból megállapíthatóan az ügyben eljáró végrehajtó az árverést a kitűzött időpontban megtartotta, s az ott megjelent árverési vevő részére a lefoglalt állatok közül öt darab anyadisznót és egy darab hízót 12 000 Ft-ért értékesített. Az árverésen sem a végrehajtást kérő, sem az adós nem volt jelen.
A jegyzőkönyvből kitűnően a végrehajtó a hat darab állat értékét 30 000 forintban állapította meg.
Az árverési vételár kifizetését követően, az árverési vevő – a II. r. ellenérdekű fél – az állatok egy részét már elszállította, amikor a kérelmező megérkezett, és a tartozása megszűnését tanúsító nyilatkozatot felmutatta. Ezt követően a még ott levő állatok elszállításához a végrehajtó karhatalmat vett igénybe.
A kérelmező a városi bírósághoz benyújtott kérelmében a Vht. 38. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozva az árverés megsemmisítését és az elárverezett állatok visszaadását kérte.
A városi bíróság a bizonyítási eljárás során megállapította, hogy az ügyben eljárt bírósági végrehajtó 1983. szeptember 26-án és 27-én kitűzött helyszíni eljárási cselekmények végrehajtása során munkahelyén szeptember 26-án reggel 7.30 órakor, s azt követően csak 28-án reggel jelent meg. A végrehajtó eljárásáról a vezető bírósági végrehajtónak tudomása volt. Emiatt a végrehajtást kérőnek a végrehajtás megszüntetésére irányuló és a megyei bírósági végrehajtói irodához az árverezés kitűzött időpontját megelőző napon érkezett kérelmét az eljáró végrehajtó nem ismerte.
A városi bíróság az elárverezett állatok fajtájára, értékére, tartási költségeire szakértői bizonyítást rendelt el.
A bizonyítási eljárás eredményeként hozott végzésével a városi bíróság az 1983. szeptember 27-én megtartott árverést megsemmisítette. Megállapította, hogy az árverési vevő – a II. r. ellenérdekű fél – rosszhiszemű volt, s ennek alapján az eredeti állapot helyreállítását rendelte el. Végzésének indokolásában rámutatott arra, hogy az ügyben eljárt végrehajtó intézkedései több vonatkozásban jogszabálysértők voltak, így a helyszíni eljárásról készült jegyzőkönyv nem felel meg a 14/1979. (IX. 17.) IM számú rendelet (Vhr.) 13. §-ában foglaltaknak, a végrehajtás során figyelmen kívül hagyta a Vht. 66. §-ában és a Vhr. 45. §-ában foglaltakat is. Elmulasztotta a végrehajtási cselekménynél igénybe vett rendőrség közreműködéséről szóló jegyzőkönyvnek a működési helye szerint illetékes bíróság elnökéhez való haladéktalan beterjesztését [Vhr. 16. § (2) bek.]. A városi bíróság egyebek mellett vitathatónak tartotta a Vht. 86. §-ában előírt – a lefoglalt állatoknak állami szerv útján való értékesítésére vonatkozó – rendelkezés mellőzését. A bírósági végrehajtó ugyanis tanúkénti meghallgatásakor azt adta elő, hogy vállalatnak jogszabály tiltja vemhes koca felvásárlását.
A végzés indokai szerint a végrehajtónak a kérelmező által felmutatott, hitelt érdemlő igazolást követően intézkednie kellett volna az árverés félbeszakítása, illetve az eredeti állapot helyreállítása (a már elszállított állatoknak a visszaszállítása) iránt, mivel az árverés a szállítás folyamata miatt még nem zárult le.
Mindezekre figyelemmel a városi bíróság a kérelmező felülvizsgálati kérelmét alaposnak találta.
Az elsőfokú bíróság ugyanakkor megállapította az árverési vevő rosszhiszeműségét arra alapítottan, hogy jelentős mértékű állattartással és forgalmazással foglalkozik, emiatt a megvásárolt állatok reális forgalmi értékét ismernie kellett. A szakértői bizonyítás eredményeként ugyanis megállapítható volt, hogy az általa megvásárolt sertések értéke 34 600 forint volt, továbbá a közöttük levő két vemhes sertésnek a vevőnél jelentkezett szaporulata (22 db malac) további, mintegy 11 000 Ft értéket képvisel. A II. r. ellenérdekű fél a vételt követően két sertést 8000 Ft-ért értékesített. A megszerzett érték után kifizetett vételárat ezért a bíróság aránytalanul alacsonynak ítélte. Ebből következően megállapíthatónak találta az árverési vevő részéről a “jogtalan haszonszerzés”-t. Végül a rosszhiszeműség megítélésénél jelentőséget tulajdonított annak is, hogy az árverési vevő már több esetben vett részt “bírósági végrehajtó által rendezett árverésen, ennélfogva nem volt ismeretlen előtte az árverésen alkalmazott eljárás és gyakorlat”.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező és a II. r. ellenérdekű fél nyújtott be fellebbezést. A kérelmező a II. r. ellenérdekű fél fizetési kötelezettségének magasabb összegben való megállapítását, a II. r. ellenérdekű fél pedig jóhiszemű szerzésének megállapítását kérte.
A másodfokú bíróság a kérelmező fellebbezését megalapozatlannak, míg a II. r. ellenérdekű fél fellebbezését alaposnak találta. Ezért az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és a kérelmező felülvizsgálati kérelmét elutasította.
A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a végrehajtást kérő, illetve a megbízása alapján eljáró kérelmező – a végrehajtással érvényesített követelés kifizetésének bejelentésénél – mulasztott, azért az ebből eredő kár másra nem hárítható át. E megállapítását azzal indokolta a megyei bíróság, hogy az adós teljesítése a kitűzött végrehajtási cselekmény (árverés) időpontját csupán négy nappal előzte meg, ezért a közben levő munkaszüneti napokra is figyelemmel – a Vht. 34. §-ának (1) bekezdése szerint – elvárható haladéktalan bejelentésnek nem a megfelelő gondossággal tett eleget. Az adott esetben ugyanis a kérelmezőnek a megyei bírósági végrehajtói irodának szóló bejelentést személyesen kellett volna átadnia, vagy a postai feladás mellett annak megtörténtét távbeszélőn is jeleznie kellett volna. További érvként arra is utalt a másodfokú bíróság, hogy az említett bizonytalansági tényezők miatt, amennyiben a kérelmező otthon tartózkodik, az árverés azáltal is elkerülhető lett volna.
A másodfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemmel támadott végrehajtási (árverési) cselekményt a Vhr. 40–45. §-aiban foglalt eljárási szabályok megtartásával lefolytatottként értékelte, ezért a II. r. ellenérdekű fél tulajdonszerzését jóhiszeműnek minősítette.
Az elsőfokú bíróság által értékelt eljárási hiányosságok miatt, így a foglalásról és az árverésről készült jegyzőkönyvek adathiányosságai, valamint a Vhr. 16. §-ának (2) bekezdésében írtak elmulasztása miatt az árverés megsemmisítését nem tartotta indokoltnak.
A megyei bíróság az árverési vevő által felajánlott vételárat a Vhr. 43. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel – mivel az megfelel a becsérték egyharmadának – ugyancsak megfelelőnek találta.
A jogerős határozat ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
A Vht. 86. §-a értelmében a Vht. 85. §-ában fel nem sorolt ingóságot általában az olyan állami vállalat, szövetkezet vagy más szerv útján kell értékesíteni, amely az ingóság forgalombahozatalával, feldolgozásával vagy felvásárlásával foglalkozik.
A Vhr. 35. §-ának (1) bekezdése szerint a végrehajtó a lefoglalt állatot, terményt, bort a megfelelő állat-, termény-, illetőleg borforgalmi vállalatnak vagy más szervnek (a továbbiakban: vállalatnak) adja át – állami felvásárlási áron – megvételre. A (2) bekezdés értelmében az e §-ában említett vállalatok kötelesek a végrehajtó által átadott állatot, terményt, bort megvenni, és a vételárat haladéktalanul befizetni a végrehajtói letéti számlára.
A lefoglalt állatok értékesítéséről további részletes szabályokat tartalmaz az 1980. január 1. napján hatályba lépett 117/1979. (IK 1980. 1.) IM sz. utasítás, amelynek 1. §-a meghatározza a foglalás sorrendjét is.
A Vht. 88. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében az ingóárverésre akkor kerülhet sor, ha az érdekelt kereskedelmi szerv útján történő értékesítés meghiúsult, és a végrehajtást kérő az árverést kéri.
Az eljárás eddigi adataiból nem állapítható meg, hogy az ügyben eljárt végrehajtó a felhívott jogszabályi rendelkezések betartását indokoltan mellőzte-e, az erre vonatkozó előadása ugyanis nem nyert bizonyítást.
Egyetlen adat sem utal arra, hogy a végrehajtó a lefoglalt állatok bármelyikének vállalat útján történő értékesítését megkísérelte volna. Ennek elmaradása miatt – már az árverés kitűzésekor – az előzőekben felhívott jogszabályi rendelkezések megsértésével intézkedett.
Az árverés érvénytelensége szempontjából azonban döntő súllyal a következőket kell figyelembe venni:
A Vht. 34. §-ának (1) bekezdése értelmében a végrehajtást kérő köteles a végrehajtással érvényesített követelés megszűnését és csökkenését a végrehajtónak haladéktalanul bejelenteni. Tény, hogy a kérelmező 1983. szeptember 23-án valamennyi vele szemben fennálló követelést kifizette, az erről szóló okirat a megyei bírósági végrehajtói irodába az árverés kitűzött időpontját megelőző napon beérkezett.
Az iratokhoz csatolt okiratból kitűnően a végrehajtást kérő részére egyébként – a végrehajtási lap 11. pontja szerint – behajtandó végrehajtási költséget is kifizette a kérelmező. Eszerint csak a foglaláskor felmerült 50 Ft eljárási költség rendezésére nem került sor.
A Vhr. 15. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a végrehajtást kérő bejelentette a követelés megszűnését és befizette a le nem rótt illetéket, valamint az állam által előlegezett költséget, a végrehajtási eljárás befejeződik. Erre tekintettel 1983. szeptember 27-én nem lehetett volna az árverést megtartani.
A másodfokon eljárt bíróság tévesen tulajdonított ügydöntő jelentőséget a megyei bírósági végrehajtói irodán kialakult belső ügyfeldolgozási rendszernek. Az a tény ugyanis, hogy a megyei bírósági végrehajtói irodának a vezetője tudott arról, hogy az eljáró végrehajtók a munkahelyükön nem minden munkanapon jelennek meg, nem mentette fel a végrehajtási ügyek pontos, a végrehajtási cselekmények szabályszerű intézésének ellenőrzése, a munka folyamatosságának biztosítására irányuló kötelezettsége alól. A kérelem alapján a végrehajtói iroda vezetőjének kellett volna intézkednie az iránt, hogy a kitűzött árverés ne kerüljön megtartásra.
Megfelelő ügyintézés esetén ugyanis nem lehet kétséges, hogy a bírósági végrehajtói irodához a végrehajtást kérő részéről 1983. szeptember 26-án beérkezett – valamennyi adatot tartalmazó – haladéktalan intézkedést igénylő bejelentésről a szeptember 27-én 10 órakor eljáró végrehajtó értesíthető lett volna.
A bírósági végrehajtásról szóló törvényerejű rendelet általános elvei között a 2. § kimondja, hogy a bírósági végrehajtási eljárást a tvr. szerinti határidőben, gyorsan és hatékonyan kell lefolytatni. E cél elősegítése érdekében a jogszabályalkotó mind a Vht.-ben, mind a Vhr.-ben többször “haladéktalan” eljárást, intézkedést ír elő a végrehajtásban résztvevőknek.
A haladéktalan eljárás – ha annak szüksége felmerül és feltételei adottak – a végrehajtónak is kötelessége, a jogszabályi rendelkezések megtartása, az eljárás törvényessége ezt egyaránt megköveteli.
Mindezekből következően az árverés megtartására még jogszerűen kitűzött árverés esetében sem kerülhetett volna sor. Ezért az elsőfokú bíróság végzésének az árverés megsemmisítésére vonatkozó rendelkezése helytálló.
Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az ettől eltérő másodfokú végzést a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és ebben a részében a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozva az elsőfokú bíróság végzésének az árverés megsemmisítésére vonatkozó rendelkezését helybenhagyta.
Minthogy az árverés megsemmisítéséhez fűződő jogkövetkezmények mikénti alkalmazásához szükséges tényeket sem az első, sem a másodfokú bíróság kellő alapossággal nem derítette fel, az erre vonatkozó jogerős bírósági rendelkezést is hatályon kívül helyezve, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az árverési vevő (II. r. ellenérdekű fél) rosszhiszeműségének megállapítását az elsőfokú bíróság – részint feltételezésen alapuló – olyan tényekre alapította, amelyek önmagukban nem teszik bizonyította azt, hogy az árverési vevő a vétel során kifejezetten rosszhiszemű, felróható magatartást tanúsított volna.
Egyébként is tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a rosszhiszeműség megállapítása mellett figyelmen kívül hagyta az árverési vevőnek azokat a nyilvánvalóan felmerült és bizonyítható költségeit, amelyeknek megtérítésére a felelős őrzés szabályai szerint mindenképp igényt tarthatott volna.
Tekintettel arra, hogy az árverési vevő rosszhiszeműségének megállapítása – a megsemmisített árverésen értékesített dolgok tulajdoni sorsa miatt – a kérelmező érdeke, a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében őt terheli azoknak a tényeknek a bizonyítása, amelyek alkalmasak arra, hogy kizárják a Vht. 88. §-a (2) bekezdésének második fordulatában foglalt rendelkezés érvényesülését.
A kérelmezőknek a megismételt eljárásban módot kell adni arra, hogy az ezzel kapcsolatos bizonyítékait előterjessze. Természetesen a bíróságnak hivatalból is törekednie kell a vonatkozó tényállás részletes felderítésére [Pp. 164. § (2) bek.]. (P. törv. I. 20 408/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás