GK BH 1985/159
GK BH 1985/159
1985.04.01.
Az ún. bizonyító erejű feladói mérlegeléssel felvett küldeménynek a rendeltetési állomáson megállapított súlyhiányért az átvevővel szemben a vasút felelősséggel tartozik, vele szemben viszont a feladó felelős, hacsak nem bizonyítja, hogy a hiány a fuvarozás tartama alatt keletkezett [1975. évi 9. sz. tvr.-tel kihirdetett Vasúti Árufuvarozásról szóló Nemzetközi Egyezmény (CIM) 8. cikk 4. §, 27. cikk 2. § és 3. §].
A felperes keresetében 681,88 USA-dollár és ennek késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni kártérítés címén, mert vasúti kocsikban importált szuperfoszfát-küldeményt a rendeltetési állomáson 2620 kg súlyhiánnyal szolgáltatta ki. A súlyhiányt a kiszolgáltatáskor felvett tényálladéki jegyzőkönyvek bizonyítják.
Az alperes a kereset elutasítását kérte a CIM 27. cikk 2. és 3. §-a, valamint a 8. cikk 4. §-a alapján arra hivatkozva, hogy a perbeli küldeményt a vasút jelképesen vette át a feladótól, és annak mérlegelését, berakását, valamint az ólomzárak felhelyezését is a feladó végezte, tehát a küldemény súlyát nem a vasút ellenőrizte, így a hiányért sem felel.
Az elsőfokú bíróság az alperest a keresetnek megfelelően marasztalta, mert a kiszolgáltatáskori állapotot a tényálladéki jegyzőkönyvek egyértelműen bizonyítják, a fuvarleveleken pedig a vasút súlymegállapítása szerepel.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
A CIM 8. cikkének 4. §-a szerint azoknál az áruknál, amelyeket a díjszabások vagy – ha a feladási állomáson ilyen megállapodás megengedett – a feladóval történt megállapodás értelmében a feladó köteles berakni, a fuvarlevélnek a súlyra és a darabszámra vonatkozó adatai a vasúttal szemben csak akkor bizonyítanak, ha a súlyt vagy darabszámot a vasút megállapította, és ezt a megállapítást a fuvarlevélbe bejegyezte. Ezeket az adatokat azonban nemcsak a vasút által történt megállapítás és a fuvarlevélben való tanúsítás alapján, hanem más módon is bizonyítani lehet.
E rendelkezés lehetőséget ad arra, hogy a feladó a küldeményt a saját mérlegen vasúti alkalmazott jelenléte nélkül maga mérlegelheti, ezt a súlyadatot a vasút által megállapított súlyadatként kell elfogadni. Ez az úgynevezett bizonyító erejű feladói mérlegelés. A vasút ennek elismeréséül a fuvarlevelet mérlegbélyegzővel látja el, úgy ahogy a perbeli esetben is történt. Az ilyen mérlegelés a vasúti mérlegen végzett mérlegeléssel azonos érvényű, és a fuvarlevél bizonyíték a jogosult kezében arra, hogy a küldeményt a vasút a fuvarlevélben feltüntetett súlyban vette át fuvarozásra.
A bizonyító erejű feladói mérlegeléssel feladott küldeménynél az átvevővel szemben az esetleges súlyhiányért elsődlegesen a vasút felelős, a vasúttal szemben viszont a súlymegállapítást végző feladó felelős az általa megállapított súly helyességéért, illetőleg a rendeltetési állomáson megállapított súlyhiányért, kivéve, ha bizonyítja, hogy a fogyatkozás az áruban a fuvarozás tartama alatt következett be. A fentiekből következően az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból helyes következtetéssel és jogi minősítéssel jutott el az alperest marasztaló ítéleti döntéshez, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 019/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás