BK BH 1985/168
BK BH 1985/168
1985.05.01.
Büntetéskiszabási szempontok segítségnyújtás elmulasztása esetén [Btk. 83. §, 172. § (3) bek.].
A városi bíróság az I. r. terheltet halált okozó ittas járművezetés bűntette és segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntette miatt halmazati büntetésül 4 évi szabadságvesztésre és 6 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra;
a II. r. terheltet pedig segítségnyújtás elmulasztásának vétsége miatt 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Elrendelte az utóbbi terhelt kényszergyógyítását.
Az elsőfokú bíróság ítélete a II. r. terhelttel szemben – fellebbezés hiányában – jogerőre emelkedett. Az I. r. terhelttel szemben a megyei bíróság az ítéletet helybenhagyta.
A tényállás lényege a következő.
Az I. r. terhelt a napközben elfogyasztott szeszes ital hatása alatt, súlyos – igen súlyos alkoholos befolyásoltság (3,38–3,66 ezrelék) állapotában vezette az esti órákban személygépkocsiját. Utasként a szintén súlyos alkoholos befolyásoltság (2–2,95 ezrelék) állapotában levő II. r. terheltet szállította.
Az I. r. terhelt 70-80 km/óra sebességgel vezette reflektor világítás használata mellett a személygépkocsiját, és ittassága miatt nem vette észre az úttest jobb oldalán kerékpárján közlekedő sértettet, akit fékezés nélkül hátulról elütött. A baleset helyétől több, mint 60 méterre állította meg a gépkocsit, amelyből mindketten kiszálltak és visszamentek. Az I. r. terhelt a sértettet az útpadkára húzta, míg a II. r. terhelt “Miért jöttél élénk?” szavak kíséretében pofon ütötte a sértettet, kerékpárját az árokba dobta, majd mindketten eltávoztak anélkül, hogy a még életben levő sértettnek segítséget nyújtottak, és a rendőrséget értesítették volna. A sértett rövidesen belehalt a baleset folytán elszenvedett súlyos sérüléseibe.
Az első-, illetve másodfokú bíróság jogerős határozata ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az I. r. terhelt a közúti közlekedés több alapvető szabályát szegte meg folyamatosan és kirívóan durva módon. A II. r. terhelt a bűncselekményt megvalósító mulasztása mellett embertelen magatartást is tanúsított, amikor a haldokló sértettet szidalmazta, tettleg bántalmazta, és megrongálódott kerékpárját az árokba dobta.
Az ilyen cselekményt elkövető személyek esetében – elsősorban az általános visszatartó hatás növelése és a társadalom fokozott védelme érdekében – a törvény szigorának alkalmazása indokolt, és okszerű az a következtetés is, hogy meghatározott ideig méltatlanok a közügyekben való részvételre.
Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor a II. r. terhelttel szemben a bűncselekmény magas tárgyi súlyával és nagyfokú bűnösségével arányban nem álló, eltúlzottan enyhe szabadságvesztést szabott ki, és nem tiltotta el a terhelteket mellékbüntetésül a közügyek gyakorlásától.
A másodfokú bíróság megfelelő fellebbezés hiányában a törvénysértést nem orvosolhatta.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította, a törvénysértő rendelkezést hatályon kívül helyezte és a II. r. terheltet 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Magasabb tartalmú szabadságvesztés alkalmazására csupán a terhelt négy kiskorú gyermekes helyzetére tekintettel nem került sor. Ezenfelül mindkét terheltet 3 évi illetőleg 1 évi időtartamra eltiltotta a közügyek gyakorlásától.
A Legfelsőbb Bíróság az alkoholista életmódot folytató II. r. terheltnek a Btk. 75. §-án alapuló kényszergyógyítását kimondó ítéleti rendelkezést nem érintette, megjegyzi azonban, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott főbüntetés tartama mellett ennek az intézkedésnek az alkalmazása törvénysértő volt. (B. törv. IV. 651/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás