PK BH 1985/17
PK BH 1985/17
1985.01.01.
A képmás nyilvánosságra hozatalának tilalma nem vonatkozik a nyilvános eseményekről, rendezvényekről, táj- és utcarészletekről készült felvételekre, amikor tehát az ábrázolás módja nem egyéni, amikor a felvétel összhatásában örökít meg a nyilvánosság előtt lezajlott eseményeket. A nyilvánosságra hozatalhoz a felvételen ábrázolt személy hozzájárulására van viszont szükség, ha – az összes körülményre tekintettel – megállapítható a felvétel egyedisége, egyéni „képmás”-jellege. [Ptk. 80. § (1) és (2) bek.]
J. I. felperes 1982. év tavaszán belépőjegy ellenében látogatóként részt vett a Macskabarátok és Tenyésztők Országos Egyesülete által Budapesten rendezett macskakiállításon. A felperes nem tagja az egyesületnek. A kiállítás területén a látogatók által is észlelhetően filmforgatás folyt, de arról nem tudott a felperes, hogy a filmezés milyen célból készül, hogyan történik a felvételek felhasználása. A Magyar Filmgyártó Vállalat alperes „Macskakörmök” címmel szatirikus tárgyú kisjátékfilmet készített. Ezt részben a Macskabarátok és Tenyésztők Országos Egyesülete közgyűlésen felvett, részben a macskakiállításon készült felvételekből állították össze kísérő szöveggel kiegészítve. A képek között szerepel a felperesről készült „közelkép” is, amelynek vetítésekor a kísérő szöveg – a per eddigi adatai szerint a macskák szaporodásáról szól. A filmet az alperes először 1982. április 21-én zárt körben vetítette. A felperes erről tudomást szerzett, és április 23-án ajánlott levélben közölte az alperessel, hogy a filmben való szerepeltetéshez nem járul hozzá. Az alperes ezt nem vette tudomásul, és a filmet oly módon adta át forgalmazásra, hogy azon a felperes képmását közelképben mutatják.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogsértést követett el, arra kérte kötelezni, hogy képét vágja ki a filmből.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint az ott levő műszaki berendezésekből a felperes tudomást szerezhetett arról, hogy a kiállítás területén filmforgatás folyik, a filmben a felperest nem tüntették fel hátrányos színben.
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Az indoklás szerint a felvétel készítésekor nem történt visszaélés, a felperest nem tüntették fel hátrányosan. A nyilvánosságra hozatal sem jogsértő, mert a kiállításon való részvétel megfelel a nyilvános közszereplésnek. Egyébként abból, hogy a felperes észlelhette a filmforgatást, mégsem hagyta el a kiállítás területét, ráutaló magatartással hozzájárult a film készítéséhez és nyilvánosságra hozatalához.
A másodfokú bíróság az 1983. március napján kelt ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Kimondotta ugyan, hogy az elsőfokú bíróság tévesen minősítette a kiállításon való részvételt nyilvános közszereplésnek, ennek ellenére azt az álláspontot fogadta el, hogy aki nyilvános helyen (utcán, kiállításon, előadáson, sporteseményen) megjelenik, nem sérelmezheti, ha képmását tudósításban, riportfilmekben felveszik és a közönség körében vetítik, csak akkor, ha ez visszaélésszerűen, sértő módon történik.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A Ptk. 80. §-ának (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés. A (2) bekezdés pedig akként rendelkezik, hogy képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához – a nyilvános közszereplés kivételével – az érintett személy hozzájárulása szükséges.
A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy nyilvános helyen (utcán, kiállításon, előadáson, sportmérkőzésen stb.) megjelenő személyek nem sérelmezhetik alaposan azt, hogy tudósításban (riportfilmben, tv.-híradóban) a közönség körében az ő képmásukat is felveszik és vetítik. Ez – ha nem visszaélésszerűen, nem sértő módon történik – valóban nem tekinthető a „képmás közzétételének”. A képmás nyilvánosságra hozatalának tilalma ugyanis nem vonatkozik a nyilvános eseményekről, rendezvényekről, táj- és utcarészletekről készült felvételekre, amikor tehát az ábrázolás módja nem egyéni. Ilyen eset az, amikor a felvétel összhatásában örökít meg a nyilvánosság előtt lezajlott eseményeket.
Az adott esetben azonban nem lehet megnyugtató módon elbírálni azt, hogy a felperes által sérelmezett képsor és ennek bemutatása a macskakiállításról mint nyilvános rendezvényről készült filmtudósítás kereteit meghaladja-e, tehát hogy a kifogásolt képek valóban olyan egyéni ábrázolásának tekinthetők-e, amelynek nyilvánosságra hozatalához szükség volt a felperes hozzájárulására. Az ebben a kérdésben való döntéshez szükséges annak vizsgálata is, hogy a felperes által kifogásolt filmrészlet miként illeszkedik be a tudósítás egészébe, a képsorok környezetébe, tehát hogy erre is figyelemmel megállapítható-e a felperest ábrázoló felvételek egyedisége, azok egyéni „képmás” jellege.
Az elsőfokú bíróság megtekintette ugyan a szóban levő kisfilmet, de jegyzőkönyvben nem rögzítette a látottakat, mindazokat a körülményeket, amelyek a per eldöntése szempontjából jelentősek. Ezt a látottaknak az ítélet indoklásában való megemlítése nem pótolja. Enélkül a másodfokú bíróság sem volt olyan helyzetben, hogy megnyugtatóan dönthessen a felperesi követelés alapossága tekintetében.
Ha az állapítható meg, hogy a felperes által kifogásolt filmrészlet valóban a felperesről készült egyéni jellegű „képmás”-nak minősül, tehát már kilép a kiállításról mint nyilvános rendezvényről készült filmtudósítás keretei közül, ez esetben van jelentősége annak, hogy a felperes a róla készült képsor nyilvánosságra hozatalához nem járult hozzá, sőt az ellen kifejezetten tiltakozott.
Ha a felperes ráutaló magatartásával hozzájárult volna a képmásnak az elkészítéséhez, akkor sem mellőzhető annak vizsgálata, hogy annak nyilvánosságra hozatala – a felperes által kifogásolt körülmények között – jogszerű volt-e.
Erre tekintettel a felperesi igény alapossága kérdésében való döntés szempontjából jelentősége van annak is, hogy a felperest ábrázoló képsornak nem csupán filmtudósításban való felhasználása, hanem a „Macskaköröm” című, szatirikus hangvételű játékfilmbe betétként történő beiktatása – ugyancsak figyelemmel a képi és szövegkörnyezetre – nem tekinthető-e visszaélésszerű felhasználásnak, nem ad-e alkalmat olyan következtetésekre, gondolat-társításokra, amelyek a felperesre valóban sérelmet jelenthetnek. Ebből a szempontból szükséges a szóban levő kisfilm lényeges tartalmának, valamint a felperes által kifogásolt képsor alá mondott szövegnek az ismerete is.
A döntéshez szükséges tények a periratok alapján nem állapíthatók meg, a Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a megtámadott határozatot egészében hatályon kívül helyezte, egyúttal az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban bizonyítást kell lefolytatni és tényállást kell megállapítani a fentebb említett ügydöntő ténykörülményekre vonatkozóan. Ezzel kapcsolatban be kell szerezni a felperes által kifogásolt képmásolatot, valamint a film forgatókönyvét, ha a forgatókönyv nem volna meg, a film kísérő szövegét indokolt rögzíteni. Az alperesnek is módot kell adni arra, hogy a felperes hozzájárulásával kapcsolatos bizonyítékait előterjessze.
A lefolytatandó bizonyítás eredményéhez képest dönthet a bíróság abban a kérdésben, hogy a felperes képmásával kapcsolatban történt-e visszaélés, és a Ptk. 84. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazására kerülhet-e sor. (P. törv. IV. 20 289/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás