BK BH 1985/171
BK BH 1985/171
1985.05.01.
I. Az előre kitervelten elkövetett emberölés megállapításánál irányadó szempontok [Btk. 166. § (2) bek. a) pont ].
II. Az ügyek egyesítése a másodfokú eljárásban a próbára bocsátott vádlott esetében [Be. 374. § (2) bek.; BK 111. sz.].
A megyei bíróság az I. r. és a II. r. vádlottat társtettesként, míg a III. r. vádlottat felbujtói minőségben különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében mondotta ki bűnösnek.
A megállapított tényállás szerint a III. r. vádlott anyja az I. r. és a II. r. vádlottnak. Egyébként a III. r. vádlottnak a sértettel való házasságából kilenc gyermeke született.
A vádbeli napon a sértett veszekedést kezdeményezett a feleségével. A III. r. vádlott a veszekedés hevében kilátásba helyezte, hogy elköltözik. A sértett ezután a közeli eszpresszóba ment, míg a III. r. vádlott gyermekei segítségével a legfontosabb bútorokat egy kis kocsira kezdte felrakni. Ekkor érkezett haza az I. r. vádlott, akinek a III. r. vádlott elpanaszolta a történteket, utalt arra, hogy a sértett magatartása “kibírhatatlan”, és kérte fiát, hogy üssék “agyon” az apjukat. Anyja közlése és felhívása hatására az I. r. vádlott indulatossá vált, és olyan kijelentést tett, hogy a sértett úgy fog járni, mint az a bizonyos “gáborjáni ember”, akit a család tagjai ütötték agyon.
Ezután az I. r. vádlott elment a nagyanyja lakására, hazahívta az ott tartózkodó öccsét, a II. r. vádlottat, és megegyeztek abban, hogy a sértettet milyen módon fogják bántalmazni. Ezt követően miután nővérének az erre irányuló törekvése sikertelen maradt, az I. r. vádlott hazahívta az apját a kocsmából, aki ekkor enyhe fokú alkoholos állapotban volt.
A lakásban a III. r. vádlott újabb veszekedést provokált, és az indulatos sértett egy széket dobott a televízió felé, amikor az I. r. vádlott útját állta, és dulakodni kezdtek. Ekkor avatkozott bele a verekedésbe az addig egy másik helyiségben elrejtőzött II. r. vádlott. A sértettet a lakás egyik sötét szobájában a földre rántották, ott ököllel ütlegelték, lábbal taposták, rugdosták, különösen a fején. Közben a 11 éves testvérük egy fejszét adott a bátyjának, az I. r. vádlottnak, aki ennek nyelével ütötte a sértett fejét és nyakát. A gyermekkorú is többször belerúgott a földön fekvő sértettbe.
Mivel észlelték, hogy a sértett még életben van, a III. r. vádlott olyan kijelentést tett, hogy “nem szabad életben hagyni”, ezért a II. r. vádlott többször rátaposott a sértett torkára, arra rá is állt.
Miután megállapították, hogy a sértett meghalt, a rendőrségre mentek, előadva, hogy a sértett késsel támadt a II. r. vádlottra, és az védekezésképpen ölte meg az apját.
A sértett a bántalmazás eredményeképpen legalább 18 sérülést szenvedett, halálát a bolygóideg izgalma okozta, amely hirtelen szívmegállást eredményezett. További sérülése a pajzsporc és nyelvcsont törése, valamint agyzúzódás és lágyburki vérzés volt.
1. A Legfelsőbb Bíróság kifejtette: tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottak magatartását – bár a maga részéről is leszögezte, hogy a nevezettek “a cselekmény véghezvitelét szinte művi gondossággal dolgozták ki” – egyúttal előre kitervelten elkövetettnek nem minősítette, de nem is indokolta meg azt, hogy ennek a minősítő körülménynek megvalósulását milyen objektív vagy szubjektív elemek hiányára visszavezethetően nem látta megállapíthatónak.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az előre kiterveltséget igazolja az, hogy a vádlottak előre megállapodtak a cselekmény elkövetésében, annak módját és körülményeit gondosan eltervezték, pontosították az egyes szerepeket. Felkészültek arra, hogy milyen eszközt fognak használni, és a végrehajtás során még a lehetséges nyomokra is figyelemmel voltak, ezért ütlegelte az I. r. vádlott a fejsze nyelével – és nem annak a fokával a sértettet. A sértett hazacsalogatása, illetve érkezésének megfigyelése érdekében a gyermekkorú családtagokat is bevonták. A sértett halálát követően, szinte annak agonizációja idején már a felelősség elkerülésének módozatait, lehetőségét latolgatták, s ennek megfelelően alakították ki az elkövetési helyszínt, és kiosztották az eljárásban lejátszandó szerepeket is.
Mindez – a kérdést kifejezetten a Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelvében rögzített követelmények tükrében megvizsgálva – egy tervszerű és céltudatos magatartást igazol, amelynek kiindulópontja a sértett megölésére irányuló egyenes szándék volt.
Az elsőfokú bíróság az elkövetés gondolatának megszületésétől a végrehajtásig eltelt idő viszonylag rövidebb volta miatt nem látta megállapíthatónak a szóban forgó minősítési esetet. Az említett irányelv szerint “nem lehet szó előre kitervelt elkövetésről, ha az elhatározást rövid időn belül követi a véghezvitel megkezdése” a “rövid idő” azonban mindig az adott cselekményre, az elkövetés körülményeire vetítetten viszonylagos, és semmiféle “abszolút” jellegű korlátozást nem jelent.
Amikor az elkövetés irányába ható szándék már kialakult, a visszatartó motívumok hatása okszerűen gyengébb, és leküzdésük nem vesz igénybe jelentősebb időt. Egyébként is az adott esetben több mint egy óra állt az elkövetők rendelkezésére, amely feltétlenül elegendő volt a szükséges terv kidolgozására, előkészítésére, amit igazol az a tény is, hogy anyja indíttatására az I. r. vádlott éppen akkor hívta haza a sértettet a kocsmából, amikor már mindenre felkészültek.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság – az első fokú ítéletet megváltoztatva – a vádlottak cselekményét előre kitervelten elkövetettnek is minősítette.
2. A II. r. vádlottat a kerületi bíróság lopás vétsége miatt 1 évi időtartamra próbára bocsátotta.
Mivel e vádlott ellen a próbaidő alatt elkövetett újabb bűncselekmény miatt eljárás indult, a Be. 374. §-ának (2) bekezdése értelmében az ügyeket kötelező módon egyesíteni kellett volna. Az elsőfokú bíróság ezt – bár a kérdéses iratok rendelkezésre állottak – elmulasztotta.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 111. számú állásfoglalása részletesen foglalkozik azzal, hogy a másodfokú eljárásban – a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában is – kötelező az ügyek egyesítése, és amennyiben annak a cselekménynek, amely miatt a vádlottat próbára bocsátották, a terhelt terhére megállapított jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége; a másodfokú bíróság – a Be. 213. §-a (1) bekezdésének d) pontjára figyelemmel – a Be. 263. §-a alapján hatályon kívül helyezi a próbára bocsátást kimondó döntést, és az ezzel a határozattal elbírált cselekmény miatt az eljárást megszünteti.
A Legfelsőbb Bíróság ebben a kérdésben ennek megfelelően rendelkezett. (Legf. Bír. Bf. IV. 845/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás