BK BH 1985/173
BK BH 1985/173
1985.05.01.
A balesetet okozó megsérülése esetén a segítségnyújtásnak megállapításánál vizsgálandó körülmények [Btk. 172. § (3) bek.].
A városi bíróság a terheltet súlyos testi sértést okozó ittas járművezetés bűntette és segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntette miatt ítélte el.
Az irányadó tényállás lényege szerint a terhelt súlyos fokú – 2,82–3,10 ezrelékes – alkoholos befolyásoltság állapotában egy meredeken lejtős úton lefelé haladva mintegy 20 km/óra sebességgel kerékpározott.
Az útpadkán közlekedett, és eközben későn észlelte az útpadkán előtte tartózkodó 7 éves sértettet, akit a kerékpárjával elütött.
Az ütközés következtében a terhelt és a sértett egyaránt az úttestre került, a sértett a kerékpár alatt maradt fekve.
A terhelt felállt a földről, majd a helyszínre érkező M. Zs. a sértett gyermeket felemelte és kiabált, hogy értesítsék a mentőket.
Ezt követően a terhelt – anélkül, hogy meggyőződött volna a baleset következményeiről, s a mentőket, rendőrséget értesítette volna – a helyszínről eltávozott, és a lakására ment, ahol ismét szeszes italt fogyasztott.
A sértett 8 napon túl gyógyuló koponyaalapi törést és agyrázkódást szenvedett.
A földre eséskor a terhelt is megsérült, 8 napon túl gyógyuló orrcsonttörést szenvedett el.
A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét megváltoztatva a terheltet a segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntette miatt ellene emelt vád alól – mert a cselekménye nem valósít meg bűntettet – felmentette.
A megyei bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a konkrét helyzetben nem volt elvárható a terhelttől, hogy a sértettnek segítséget nyújtson.
A megyei bíróság okfejtései szerint a Btk. 172. §-ának (1) bekezdésében az elkövetési magatartásként meghatározott “tőle elvárhatóság” rendkívül rugalmas kategória: az személytől függően más és más tartalommal tölthető meg, és az elkövető személyes tulajdonságait is figyelembe véve az elvárhatóság vizsgálatának ki kell terjednie a segítségnyújtást elmulasztó pszichikai és fizikai állapotának tisztázására.
A fizikai állapot vizsgálata során elsősorban arra kell figyelemmel lenni, hogy az elkövető a baleset során elszenvedett-e olyan sérülést, amely gátolta – akár időszakosan is – a másoknak való segítségnyújtás képességében. Ha ugyanis az elkövető ilyen sérülést szenvedett, úgy számára büntetőjogilag nem róható fel, ha elsősorban a saját sérülésével foglalkozik; ez esetben nincs abban a helyzetben, hogy mások segítségére siessen, és elvárható magatartás hiányában a mulasztásos bűncselekmény nem valósul meg.
A megyei bíróság felfogása szerint ugyancsak az elvárhatóság fogalmi körén belül vizsgálandó a bűnösség megítélése szempontjából az az eset, amikor a sértett a helyszínről eltávozik, mielőtt bárki is megkísérelhetné a segítségben részesítését.
Az adott esetben a terhelt a baleset során olyan sérülést szenvedett, amely – az ügyben meghallgatott igazságügyi orvos szakértő véleménye szerint – indokolta és egyben szükségessé is tette, hogy a baleset után rövid ideig a saját sérülésével legyen elfoglalva; ez idő alatt a sértett a helyszínről eltávozott, majd mások segítségével orvosi ellátásban részesült.
A sértettnek a helyszínről eltávozása esetén az elkövetőtől nem várható el, hogy a sértettet kövesse, és ilyen módon kísérelje meg a segítségnyújtást. Különösen érvényes ez, ha az elkövető a maga sérülése ellátásával van elfoglalva, és ez a tevékenysége a sérülés jellege folytán indokolt.
A kiemeltek egyidejű figyelembevétele mellett pedig a terhelt magatartása “tőle elvárhatóság” hiányában bűncselekményt nem valósított meg.
A segítségnyújtás elmulasztása bűntettének vádja alóli felmentő rendelkezés ellen emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
Az sem kétséges, hogy a baleset a terheltnek felróható okból történt, továbbá a büntetőtörvény és az ítélkezési gyakorlat elsősorban a veszélyhelyzetet előidéző elkövetőt kötelezi segítségnyújtásra, az adott esetben a segítség felajánlására, illetve arra, hogy meggyőződjék arról: másoknak e körben tanúsított tényleges magatartása elegendő, illetve alkalmas volt-e az ezzel kapcsolatos kötelezettség maradéktalan teljesítésére.
Társadalmi szempontból és objektíve is lényegében ez az elvárhatóság alapja.
A megyei bíróság a veszélyhelyzetet előidéző terhelttől elvárható kötelezettség körének vizsgálata során tévedett, amikor – bizonyos tényeket is önkényes figyelmen kívül hagyva – csupán ezt vizsgálta, hogy mi az a tevékenység, amely a terhelttől valójában nem volt elvárható.
Elmulasztotta ugyanakkor annak elemzését, hogy az adott körülmények között mi lett volna elvárható a sérült állapotban levő terhelttől a segítségnyújtás teljesítése érdekében.
Az eljárás során feltárt tényekből – elsősorban a terhelt következetes előadásából – kitűnően, a nevezett még a földön feküdt, illetve vérző sérülésének ellátásával volt elfoglalva, amikor a sértett – az ismert előzmények után – a helyszínről elfutott, és e körülményről a terhelt a baleset helyén egyáltalán nem szerzett tudomást, csupán anyjától otthon értesült a tényről. Ugyanígy nem tudott arról sem, hogy mások megkísérelték a mentők értesítését.
A földről történő felállása után és a helyszínről való eltávozása közötti időben még annak a legelemibb emberi kötelezettségének sem tett eleget – amely valójában semmiféle olyan pozitív tevékenységet nem igényelt volna tőle, amelyben sérülése gátolta volna – hogy a sértettnek elfutása előtt segíteni kívánó M. Zs.-től – aki a helyszínen tartózkodott – megérdeklődje: mi lett valójában az általa elgázolt gyermekkel, történt-e valamilyen intézkedés érdekében és ha igen, az eredménnyel járt-e.
Tehát a sértett felkutatása és a segítség személyes felajánlása a kialakult helyzetben valóban nem volt elvárható. A mentőknek és a rendőrségnek az értesítése azonban az adott körülmények között a terhelttől feltétlenül elvárható volt.
A terhelt azonban a baleset eredménye iránt közömbösséget tanúsítva a helyszínről a lakására távozott.
Kétségtelen, hogy a terhelt a baleset során maga is jelentős fájdalommal járó sérülést szenvedett, ám a baleseti helyszínt mégis a saját lábán hagyta el, sőt hazaérkezve még szeszes italt is fogyasztott. Ehhez képest az említett elemi kötelezettségek teljesítésére alkalmas volt, és abban a sérülése nem gátolta.
Ezek a körülmények annak a következtetésnek a helyességét támasztják alá, hogy a terhelttől – leszűkített körben ugyan, de – akár közvetett formában mégis elvárható volt a segítség nyújtása, s erre képes is volt.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor felmentő rendelkezést hozott. (B. törv. IV. 1002/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás