BK BH 1985/177
BK BH 1985/177
1985.05.01.
I. A lopás dolog elleni erőszakkal elkövetett, ha a tolvaj a gépkocsiban levő dolgot úgy veszi el, hogy a szélvédő üveget állagsérelmet nem okozva kiemeli [Btk. 316. § (2) bek. d) pont].
II. Az elkövető különös visszaesői minősége a büntetés kiszabása során nem értékelhető, ha a büntetés kiszabása a Btk. Általános Részében a különös visszaesőkre vonatkozó rendelkezés alapján történt [Btk. 97. §, 83. §].
I. A városi bíróság a vádlott bűnösségét lopás bűntettében állapította meg, ezért – mint különös visszaesőt – 8 hónapi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A különös visszaeső vádlott a gyárban éjszakai műszakban dolgozott. Az éjszaka folyamán észlelte, hogy a szomszédban levő Autóklub udvarán az autómentő gépkocsin egy külföldi gépkocsi áll. Elhatározta, hogy kimegy a gyár udvarából, és megnézi az autót. Hajnali 4 órakor a gyár területéről a kerítésen keresztül kimászott és az Autóklub udvarára ment. Látta, hogy az autó hátsó szélvédő üvegének bal felső sarka a keretből el van válva, kb. egy tenyérnyi nagyságú területen. Ezt követően a szélvédő üveget a résnyi helyen megfogta, s azt mindenféle erőfeszítés nélkül kivette a helyéről. A szélvédő üveget a vádlott letette a hátsó csomagtartóra, majd az ablakon benyúlva kinyitotta a kocsi ajtajait. Ezután beült a gépkocsiba a volán mögé, megnézte a kormányfalat, s itt látta meg a HI–FI-tornyot is. A vádlott ezt követően a HI–FI-tornyot kicsit kiemelve maga felé rántotta, a csatlakozóját szétfejtette, s így sikerült kivennie a készüléket.
A vádlott a HI–FI-torony kiszerelése után kiszállt a gépkocsiból, annak ajtaját bezárta, a hátsó szélvédő üveget visszaillesztés nélkül odatette az ablakra, majd a helyszínről eltávozott. Ezt követően a HI–FI-tornyot magával vitte munkahelyére, s azt a munkagépe melletti zsákban helyezte el. Munkaidő befejezése után a HI–FI-tornyot lakására vitte, majd másnap egyik munkatársának 5000 forintért eladta.
Az eltulajdonított márkás mini HI–FI-torony 14 080 forint értéket képviselt.
Az eljárás során a kár megtérült.
A megalapozott tényálláshoz képest okszerűen vont következtetést az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére, a cselekmény jogi minősítése azonban nem felel meg maradéktalanul a büntető anyagi jogi szabályoknak. Helytelenül járt el ugyanis a városi bíróság, amikor a lopásnál a dolog elleni erőszakot nem állapította meg.
Nem értett egyet a másodfokú bíróság a városi bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy miután a vádlott a szélvédő üveget különösebb erőkifejtés és feszítő szerszám alkalmazása nélkül, állagsérelmet nem okozva “szakszerűen” emelte ki a helyéről, a dolog elleni erőszak megállapítására nincs alap.
A bírói gyakorlat kialakította az ilyen jellegű elkövetési mód helyes jogi értékelését. Ennek lényege szerint a személygépkocsi ablakainak lehúzásával vagy feltörésével való lopás megőrzésre szolgáló készülék feltörését jelenti, mely a dolog elleni erőszak útján elkövetésnek felel meg [BH 1977/11–480. sz.].
A fentiekből okszerűen következik, hogy a járművek ablaka minden esetben a megőrzésre szolgáló készülék fogalmi körébe tartozik, ezért annak illetéktelen személy általi bármilyen módon való eltávolítása a dolog elleni erőszak megvalósulását jelenti.
A másodfokú bíróság ezért a vádlottnak ezt a cselekményét a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdésének b) pontja szerint minősülő nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettének minősítette.
II. A büntetés kiszabása körében az enyhítő körülmények feltárása hiánytalanul megtörtént. Tévesen értékelte ellenben az elkövető különös visszaesői minőségét az elsőfokú bíróság súlyosító körülményként.
A különös visszaesés ténye a büntetési tétel kereteinek tágulását vonja maga után a Btk. 97. §-a szerint, emiatt súlyosító körülményként figyelembe venni már nem lehet, mert ez ugyanazon körülmény kétszeres értékelését jelenti. Emiatt a különös visszaesést a bűnösségi körülmények köréből mellőzni kellett.
A minősítésbeli változtatás miatt a különös visszaeső vádlottal szemben kiszabható szabadságvesztés legkisebb mértéke 1 év 6 hónap. A fellebbezési bíróság nem látta a szükségességét ilyen tartalmú főbüntetés alkalmazásának. A vádlott javára olyan számú és súlyú enyhítő körülmény jelentkezik, így a fiatal felnőtt életkora, feltáró jellegű beismerő vallomása, kiskorú gyermekes családos állapota, a kár túlnyomó részének megtérülte, amelyekre figyelemmel alap van a különös méltánylást érdemlőség megállapítására, az enyhítő rendelkezés alkalmazására. A másodfokú bíróság a szabadságvesztést a Btk. 97. §-ának (4) bekezdése alapján úgy állapította meg, hogy az alkalmas legyen az egyéni és általános megelőzés céljának az elérésére, ezért a főbüntetést 1 évi szabadságvesztésre súlyosította. (Vas Megyei Bíróság Bf. 246/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás