PK BH 1985/184
PK BH 1985/184
1985.05.01.
I. Jogi személy akkor érvényesíthet sajtó-helyreigazítás iránti igényt, ha a kifogásolt közlés a jogi személyt név szerint megjelöli vagy a jogi személyre egyéb módon utal, és a közlés tartalmából a jogi személy határozottan felismerhető.
II. A sajtó-helyreigazítási igény elbírálásánál a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni. A kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, a sajtóközlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni, és az értékelésnél tekintettel kell lenni a szövegkörnyezetre is. [Ptk. 79. § (1) bek.; PK 432. sz.; PK 433. sz.]
I. Az alperes politikai hetilap 1984. február 29-én megjelent számának 12. oldalán “Bébimérgezők?” címmel cikk jelent meg.
A cikk első részében a szerző arról ír, hogy sok kisgyermek fogyaszt bébiételt, amelyek kifejezetten finomak, maximálisan sterilek, mindenféle vitaminban dúskálnak. Persze csak akkor, ha frissek. A szerző a következőkben leírja, hogy 14 hónapos kisfiának bébiételt vásárolt az egyik nagy Csemege Áruházban 1984. január 30-án. Csak otthon vette észre, hogy a bébiétel szavatossága már 1983. november 7-én lejárt, és bár feltehetően az év végi leltárkor és a januári áremelést követően végzett átárazáskor a konzervet kézbe vették, nem vették észre, hogy annak szavatossági ideje lejárt. Az is valószínű, hogy “a határidő lejárta után került a romlott szállítmány az üzletbe, annak polcaira”. Megjegyzi a cikk szerzője, hogy február 18-án ugyancsak két üveg romlott bébiételt vásárolt az egyik ABC-ben, amelynek szavatossági ideje lejárt. A cikk nem jelöli meg, hogy a bébiétel konzerveknek ki a gyártója.
A felperes 1984. március 5-én helyreigazítási kérelmet intézett az alpereshez, amelyben kifogásolta a glossza hangnemét, valótlannak állította, hogy az üzletben a bébiételek romlottak voltak. Hivatkozott arra, hogy a felperes ellenőrzése során egyetlen romlott bébiételt sem találtak. Előadta, hogy Magyarországon kizárólag a felperesi gyár készít bébiételeket, és így a cikk a felperesi gyár hírnevét rontja.
Az alperes a helyreigazítási kérelmet elutasította. Az alperesi álláspont szerint a cikk a kereskedelem eljárását kifogásolta, és nem a felperesi gyárat támadta, a gyár hitelét nem rontotta.
A felperes keresetében helyreigazítás közlésére kérte kötelezni az alperest, mert álláspontja szerint a glossza írója nem győződött meg állításának valóságáról. A bébiételeket a gyár 1980-tól szigorú egészségügyi előírások és technológia alapján gyártja, és a vásárló közönségben megalapozott bizalom alakult ki a konzervek iránt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a cikk a bébiételt tartalmazó konzerveket korszerűnek ismeri el, és ezt már elöljáróban hangsúlyozza. A cikk nem írja meg, hogy a konzervet melyik gyár készítette, továbbá hogy az hazai vagy külföldi gyártmány volt-e. Ténykérdés viszont, hogy a megjelölt üzletekben lejárt szavatosságú bébiételt árusítottak-e.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolásában a bíróság kifejtette, hogy a cikkben tényként megjelölt adatok a kereskedelemre vonatkoznak és nem a gyártó vállalattal szemben kívánnak bizalmatlanságot kelteni. Ezt jelzi az is, hogy a cikk első bekezdése kifejezetten dicsérően ír a termékről. A cikk egészét vizsgálva az a benyomás keletkezik az olvasóban, hogy az írás a kereskedelemben előforduló hiányosságokat bírálja. Ezért a felperes keresete alaptalan.
A bíróság álláspontja szerint nincs jelentősége annak, hogy a bébiételek szavatossági idejét 18 hónapról 24 hónapra emelték fel, mert ez a hosszabb szavatossági idő csak az 1983. március 10-e után gyártott konzervekre érvényes. Közömbös az is, hogy az utólagos ellenőrzésnél nem találtak az üzletekben lejárt szavatosságú konzervet.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Kérte az első fokú ítélet megváltoztatását és az alperes kötelezését a helyreigazítás közlésére. A felperes álláspontja szerint a cikknek az a kitétele, hogy “a csemege pultjáról vettem le az üveget, amelyben már két hónapja romlott volt a “bébipapi”, továbbá, hogy “romlott bébiétel szállítmány került az üzletbe”, alkalmas arra, hogy a felperesi gyár mint a bébiételt kizárólagosan gyártó vállalat jó hírét sértse és a kivívott bizalmat megrendítse. Ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a helyreigazítás közlését nem rendelte el.
II. A fellebbezés alaptalan.
1. A Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése szerint: ha valakiről napilap, folyóirat (időszaki lap), rádió, televízió vagy filmhíradó valótlan tényt közöl, híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel – a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül –, követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet felé hamis színben, illetőleg melyek a való tények (helyreigazítás).
A Legfelsőbb Bíróság PK 433. számú polgári kollégiumi állásfoglalásának I. pontja pedig azt állapítja meg, hogy sajtó-helyreigazítást az kérhet, akinek személyére a sajtóközlemény – nevének megjelölésével vagy egyéb módon – utal, vagy akinek a személye a sajtóközlemény tartalmából felismerhető. Ugyancsak az említett iránymutatás szerint jogi személy akkor érvényesíthet sajtó-helyreigazítás iránti igényt, ha a kifogásolt közlés a jogi személyt név szerint megjelöli, vagy a jogi személyre egyéb módon utal, és a közlés tartalmából a jogi személy határozottan felismerhető.
A perbeli esetben azonban a felperesi vállalatot a cikk név szerint nem jelöli meg, rá egyéb módon sem utal, és a közlés tartalmából sem következik, hogy a felperesi vállalatot bármilyen módon bírálja. Nemcsak a felperesi gyárban készített bébiételek kerülnek forgalomba, hanem pl. – a per adataiból is kitűnően – külföldről származók is. Az sincs kizárva, hogy – a közönség által nem ismert időponttól kezdve – más magyar vállalat is (üzem) engedélyt kap bébiételek forgalomba hozatalára. Egyébként sem tételezhető fel kellő alappal, s ezért nem tartható köztudomásúnak, hogy csak a felperesi gyár által előállított bébiételek vannak forgalomban. Nem állapítható meg tehát, hogy a glossza tartalmából a felperesi gyár határozottan felismerhető.
2. De még ha megállapítható is volna, a glossza tartalmából, hogy a felperesi gyár által előállított termékről van szó, ez esetben sem volna a felperesi igény alaposnak tekinthető.
A PK 432. számú kollégiumi állásfoglalás szerint a sajtó-helyreigazítási igény elbírálásánál a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni. A kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, a sajtóközlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni, és az értékelésnél kell tekintettel lenni a szövegkörnyezetre is. Ha a közlemény a maga egészében, összefüggéseiben megfelel a valóságnak, ez esetben egyes – az egészhez képest lényegtelen – részlet nem szolgálhat alapul helyreigazításra.
A cikk első részében kifejezetten elismerőleg szól a bébiételt tartalmazó konzervek minőségéről, azokat korszerűnek, kifejezetten finomnak, maximálisan sterilnek és vitamindúsnak ítéli meg. A cikk lényegi tartalma a kereskedelem hiányosságait bírálja. Az írás teljes mondanivalóját vizsgálva az a benyomás keletkezik az olvasóban: a cikk a kereskedelemben előforduló azt a gondatlanságot bírálja, hogy bár egyéb okok miatt két alkalommal is feltehetőleg kézbe vették a konzerveket, nem vették észre, hogy azok szavatossága lejárt. Nem értékelhető a felperesi tevékenység bírálatának az a kitétel sem, hogy “a csemege pultjáról... vettem le az üveget, amelyben már két hónapja romlott volt a bébipapi”, és hogy “a határidő lejárta után került a romlott szállítmány az üzletbe, annak polcaira”. A felperes által sérelmezett e kitételek helyes – a glossza többi részével összefüggésben történő – értelmezéséből is az következik, hogy a cikk írója a kereskedelem tevékenységét kifogásolta, a lejárt szavatosságú konzervek forgalomba hozatalát bírálta. Az áru romlottságával kapcsolatos kijelentései is szorosan kapcsolódnak a glosszában tett ahhoz a megállapításhoz, hogy a konzervet 1982. május 27-én gyártották, a szavatosság már 1983. november 27-én lejárt, az üzlet pultjáról viszont 1984. január 30-án vette le.
A glossza lényegi mondanivalója tehát az, hogy – a gyártó kilététől függetlenül – két hónapja lejárt szavatosságú bébiétel volt forgalomban. A glossza a maga egészében figyelemfelhívás arra vonatkozóan, hogy lejárt szavatosságú bébiételek kerülnek forgalomba, aminek súlyos következményei lehetnek. Ezért mind az árusításnál, mind pedig a vásárlásnál fokozott gondossággal kell eljárni. Ez a figyelemfelhívás társadalmilag nyilvánvalóan hasznos volt.
Mindezekre tekintettel tehát a felperest nem érte olyan jogsérelem, amelyre tekintettel a Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése alapján alapos helyreigazítási kérelmet terjeszthetne elő.
Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felperes kereseti kérelmét elutasította, ezért a legfelsőbb bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. III. 20 683/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás