PK BH 1985/187
PK BH 1985/187
1985.05.01.
A jogviszony megszüntetésére irányuló akaratot ráutaló magatartással is ki lehet fejezni. Ilyen ráutaló magatartásnak minősülhet, ha a fél a közös totózáshoz szükséges pénzbeli hozzájárulást indoklás nélkül megszünteti. Vita esetén ezt a felet terheli annak bizonyítása, hogy a jogviszony mindezek ellenére fennmaradhat [Ptk. 207. § (1) bek.; Pp. 164. § (1) bek.].
A felperes keresetében azt adta elő, hogy 1982. év elejétől rendszeresen közösen totózott az alperessel. E közös totózás idején 1982 novemberében a 45. játékhéten 13 találatuk volt, amelynek 60 000 forintos nyereményét az alperes vette fel. Kérte az alperest a nyeremény fele összegének, 30 000 forintnak a megfizetésére kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperessel való közös totózás 1982. év tavaszán kezdődött, és 1982 szeptemberében abbamaradt. Több heti kiesés után a 45. játékhéten az alperes az apósával totózott közösen, s ekkor érte el a fenti nyereményt.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása után hozott ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 29 998,50 forintot és 3800 forint költséget.
Az ítélet indokolása szerint a felek, akik egymás szomszédságában laktak, baráti kapcsolatba kerültek. 1982 tavaszától kezdődően közösen totóztak oly módon, hogy a totószelvények vásárlásához szükséges pénzt kizárólag a felperes adta, az alperes pedig megvásárolta a szelvényeket, és kitöltötte azokat. A felek megállapodása az volt, hogy a nyereményt megfelezik.
Néhány kisebb nyereményt értek el, amelyet a további totószelvények vásárlására fordítottak. Egy esetben volt 2000 forintos nyereményük, amelyen megosztoztak. A felperes 1982. szeptember közepén adott utoljára pénzt az alperesnek totózásra. A 60 000 forintos nyereményt a 45. játékhéten, november 14-én érték el. A bíróság álláspontja szerint a felek között a közös totózásra nem nevesített szerződés jött létre, amely szerint a felperes köteles volt a totózáshoz szükséges pénzt előre átadni az alperesnek, az alperes pedig köteles volt a szelvényeket megvásárolni, kitölteni és feladni. A bíróság arra az álláspontra helyezkedett: ezt a megállapodást nem szüntette meg az a körülmény, hogy a felperes beszüntette a pénz átadását. Az alperesnek is kötelessége lett volna a felperest a pénz átadására felhívni, és csak e felhívás eredménytelensége szüntette volna meg jogviszonyukat.
A bíróság egyébként azt állapította meg, hogy a szeptember közepén adott pénz kitarthatott novemberig.
Az alperes ezért nem hivatkozhat sikerrel arra, hogy a közös totózás megszűnt. Az alperes tehát a nyeremény felét köteles a felperesnek kiadni.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet – lényegében helyesen indokai alapján – helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Helyesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a peres felek között egy speciális, a Ptk.-ban nem nevesített szerződés jött létre. A felek abban állapodtak meg: közösen fognak totózni oly módon, hogy a szelvények vásárlásához szükséges pénzt a felperes előre átadja az alperesnek, az alperes megvásárolja a szelvényeket, kitölti és feladja azokat. A felek megállapodása kiterjedt arra is, hogy a kisebb összegű nyereményt újabb totószelvények vásárlására fordítják, míg a nagyobb összegű nyereményen megosztoznak.
Téves azonban a bíróságoknak az az álláspontja, amely szerint az alperesnek a totószelvények megvásárlására, kitöltésére és továbbítására vonatkozó szerződési kötelezettsége akkor is fennmaradt, amikor a felperes a szelvények vételéhez szükséges pénzt már nem biztosította.
A felek egyező előadása szerint az alperes szívesen foglalkozott totószelvények kiállításával, ezzel kapcsolatban kombináció készítésével, nem volt azonban anyagi fedezete nagyszámú totószelvény vásárlására. Éppen ezért kötöttek a felek olyan megállapodást, hogy a szelvények vásárlásához szükséges pénzösszeget kizárólag a felperes biztosítja, aki a pénzt minden esetben előzetesen bocsátja rendelkezésre. Végeredményben a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdésében írt szempontok figyelembevételével azt lehet megállapítani: az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a felperes által részére átadott pénzből vásárol totószelvényeket, azokat kitölti, kellő időben gondoskodik a szelvényeknek a sportfogadási irodához való eljuttatásáról, és ennek ellenében a nyeremény 1/2 része őt illeti.
Ilyen szerződéses megállapodás mellett pedig megszűnt a felek szerződése és az alperes szerződéses kötelezettsége akkor, amikor a felperes beszüntette a pénz átadását. A felek között ugyanis szóba sem került olyan közös játék, amelyben az alperes fizetési kötelezettséget vagy akár előlegezési kötelezettséget vállalt volna. A közös totózás, a közös játék addig tartott, amíg a felperes a szelvények vásárlásához anyagi fedezetet biztosított.
Nem volt vitás a felek között, hogy a felperes 1982 szeptembere után már nem adott pénzt totószelvények vásárlására az alperesnek. A felperes maga is szeptember közepét jelöli meg olyan időpontként, amikor az utolsó pénzátadás történt. Ezt az időpontot és a felek szokásos játékstílusát figyelembe véve, a felperes által adott pénz 1982 szeptember végéig, október elejéig elfogyott, és arra nem merült fel adat, hogy ebben az időben olyan összegű nyereményt értek volna el, amely a további kiadásokat fedezte. (Egyébként is a felek megállapodása szerint a jelentősebb összegű nyereményen megosztoztak.)
Mindebből pedig az következik, hogy a felperes maga szüntette meg a közös játékot 1982 szeptemberében azzal, hogy további totószelvények vételére nem adott pénzt az alperesnek.
Abból, hogy a felperes az utolsó pénzátadást követően hosszú időn keresztül nem érdeklődött, és pénzt sem adott, arra a következtetésre lehet jutni, hogy a felperes is megszűntnek tekintette a felek közötti jogviszonyt. Erre utal az is, hogy amikor a felperes tudomást szerzett a nyereményről, nem lépett fel igénnyel, csak mások felvilágosítása után követelte a nyeremény felét.
Tévedtek ezért az eljárt bíróságok, amikor azt állapították meg, hogy a peres felek között még november hónapban is tartott a közös játék.
A felperest terhelte volna ugyanis a bizonyítási kötelezettség a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel abban a vonatkozásban: annak ellenére, hogy az eredeti megállapodástól eltérően nem biztosított az alperes részére a szelvények vásárlására pénzt, a közös játék módosított formában vagy az alperes újabb kötelezettségvállalása folytán valamilyen módon fennmaradt. Ezt azonban a felperes nem bizonyította.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a járásbíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (P. törv. III. 21 003/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás