GK BH 1985/199
GK BH 1985/199
1985.05.01.
Ha a vasút szállítmányozói minőségben gondoskodik a küldemény átrakásáról, úgy a helytelen berakással – az átrakásra váró szakadt zsákok tartalmának megóvása terén elkövetett mulasztással – okozati összefüggésben keletkezett károkért is felelősséggel tartozik [Ptk. 520. § (1) bek.].
Külföldön vasúti kocsiban 1600 zsák polietilént adtak fel a felperes megrendelésére a beavatkozó címre. A küldeményt a határállomáson a vasút két vagonba átrakta. Az egyik vagonba 800 zsákot raktak 20 100 kg súlyban, a másikba 800 zsákot 20 480 kg súlyban. A második vagon berakásakor végzett darabszámlálás és mérlegelés eredményeként a vasút azt állapította meg, hogy a 800 zsákból 45 zsák szakadt, ennek tartalmából 280 kg áru szennyezett. Ezt a belföldi fuvarlevélben feltüntették.
Ezt a vagont 1981. szeptember 14-én 21 órakor állította be a vasút a rendeltetési állomásról a címzett iparvágányára. A címzett 1981. szeptember 15-én a vasúttól darabszámlálást kért, amelyet a vasút üzemi okokra hivatkozva megtagadott.
Ezután a címzett a tanácsi megbízott jelenlétében az ólomzárakat eltávolította, a küldeményt kirakta. A kirakáskor megállapították, hogy a küldeményt szakszerűtlenül rakták be, a vagon oldala nem volt védve, fedve. Megállapították azt is, hogy a 800 zsákból 68 zsák szakadt, s ennek tartalmából 400 kg polietilén szennyezett volt, 637,50 kg pedig hiányzott. Erről tanácsi jegyzőkönyv készült. A kirakás közben a vasúti alkalmazott is megjelent, és a vasúti kocsi mellett 30 félig telt zsákot talált. Megállapította, hogy a kocsi padlózatán 10 cm-es magasságban az áru kifolyt. A két ajtó között a kocsi alján kb. 40 cm magasságban volt az áru kifolyva. Innen 6 zsák szennyezett árut szedtek fel. Erről a vasút kiszolgáltatás utáni kárjegyzőkönyvet készített.
Az eredménytelen felszólamlás után a felperes külkereskedelmi vállalat a keresetében 1460 kg (ebből 1060 kg hiányzó + 400 kg szennyezett) áru ellenértékének, 22 776 Ft s ennek kamatának a megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a hiány és a szennyeződés a fuvarozás során keletkezett. Állítása bizonyítására becsatolta a fuvarlevelet, a tanácsi és a vasúti kárjegyzőkönyvet, a kárszámlát s a vasútnak a darabszámlálást megtagadó nyilatkozatát.
Az alperes a védekezésében vitatta a felelőssége jogalapját, és kifogásolta a kár összegét. Előadta, hogy a küldeményt 1981. december 14-én kiszolgáltatta, a címzett csak másnap rakta ki a küldeményt tanácsi megbízott jelenlétében. A tanácsi felügyelet így nem volt folyamatos, ezért a tanácsi jegyzőkönyv nem alkalmas a kiszolgáltatáskori állapot bizonyítására. A kár összegével kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a felperes a határállomásig megállapított kárt is érvényesíti.
A perbe a felperes pernyertessége érdekében a címzett beavatkozott, és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperest részben marasztalta. Megállapította, hogy a vasút a határállomásig keletkezett kárért nem felelős, ezt a kárt a felperes a külföldi szállítótól igényelheti.
A belföldi fuvarozás tekintetében pedig rámutatott, hogy a küldeményt a vasút 1981. szeptember 14-én kiszolgáltatta. A tanácsi megbízott ezt követően két nap múlva vette felügyelete alá a vasúti kocsit, s így a tanácsi felügyelet nem volt folyamatos, ezért a hiány bizonyítására a tanácsi jegyzőkönyv nem alkalmas. A belföldön szennyeződött áru tekintetében azonban az alperest a tanácsi jegyzőkönyv alapján marasztalta. Megítélése szerint a tanácsi és a vasúti jegyzőkönyvek megfelelően bizonyítják, hogy további zsákszakadás – ennek következtében az áru szennyeződése – azért következet be, mert a vasút a vagon kiálló részeit fedetlenül hagyta. A marasztalás összegének a megállapításánál figyelembe vette és levonta a maradványértéknek megfelelő 2 Ft/kg egységárat.
Ezen ítélet ellen a beavatkozó fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy az iparvágányon a vasút csak formálisan szolgáltatta ki a küldeményt, a kocsizárak levétele nélkül tolatták át a vagonokat a címzett telepére. A címzett telepén a kocsizárakat mindenkor tanácsi megbízott jelenlétében távolítják el, s együtt szemlélik meg a küldeményt. Ezért – álláspontja szerint – a tanácsi jegyzőkönyv alkalmas a felperes kereseti állításának bizonyítására.
A fellebbezés alapos.
A beavatkozó előadta, hogy a szennyezet áru ellenértékének időközi megtérítése folytán a fellebbezése kizárólag a hiányzó mennyiség ellenértékének megfizetésére irányul.
Ezután a perben az volt a vitás, hogy az alperes felelős-e a hiányzó mennyiségért.
A vasút által a kiszolgáltatás után felvett jegyzőkönyvből és a tanácsi jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a vasút alkalmazottja a küldemény kirakása közben megjelent. Így közösen állapították meg, hogy a küldeményt szállító vasúti kocsi alján az áru 10 cm magasságban kifolyt, a két ajtó között a kocsi alján 40 cm magasságban volt a kifolyt áru. Zsákhiány nem volt, ezzel szemben 30 zsák félig volt áruval. A fuvarlevélből az is megállapítható, hogy a feladáskor, a küldemény berakásakor – amelyet az alperes végzett – már 45 zsák szakadt volt, és az áruból 280 kg szennyeződött.
A rendelkezésre álló adatok – a felek egyező nyilatkozata – alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy a küldemény feladását az alperes szállítmányozóként végezte. A szállítmányozó a Ptk. 520. §-ának (1) bekezdése alapján szállítmányozási tevékenysége körében a küldeményben bekövetkezett kárért fuvarozó módjára, más károkért az általános szabályok szerint felel.
Ebből pedig az következik, hogy az alperes azért a kárért is felel, amely a helytelen berakással okozati összefüggésben keletkezett. A fuvarlevélből és a vasúti alkalmazott által a kirakáskor a helyszínen tapasztaltakból egyértelműen kitűnik, hogy a küldemény berakásakor az alperes mint szállítmányozó nem járt el kellő gondossággal. Az alperesnek ugyanis a küldemény átrakásakor – a zsákok szakadásának észlelésekor – a kárelhárítási kötelezettsége körében – a további károk megkezdése érdekében – a szakadt zsákokat be kellett volna kötnie, illetve a kifolyt áru megfelelő csomagolásáról kellett volna gondoskodnia. Ezen kötelezettségét az alperes elmulasztotta.
A tanácsi jegyzőkönyv és a vasúti alkalmazott által a helyszínen tapasztaltak a perbeli esetben hitelt érdemlően bizonyítják a küldemény kiszolgáltatáskori állapotát. A kiszolgáltatáskori állapotból pedig megállapítható, hogy a nagy súlyhiány a helytelen berakás következtében keletkezett azáltal, hogy az áru a szakadt zsákokból a kocsi padlójára kifolyt.
Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az alperes felelősségét a súlyhiányért is megállapította, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a fellebbezett részében megváltoztatta, és az alperest a hiányzó áru értékének megfelelő forintösszeg és kamata megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. III. 30 329/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás