GK BH 1985/202
GK BH 1985/202
1985.05.01.
Lényeges eljárási szabályt sért a bíróság, ha nem indokolja meg azt, hogy ítéletének meghozatala előtt miért nem biztosított lehetőséget az érdekelt fél szakvéleménnyel kapcsolatos észrevételeinek a szakértővel való megvitatására [Pp. 182. §, 221. § (1) bek.].
Az alperes az 1982. évben tévedésből kitermelte a felperes 1,3 ha-nyi erdejét. A kitermelt fát a helyszínről elszállította, és annak egy részét értékesítette. Az alperes az erdőrész kitermelését elismerte, és a fa értékeként 108 542 Ft-ot átutalt a felperesnek. Az Erdőfelügyelőség felmérése szerint az alperes 244 m3 nyár és 85 m3 akácfát termelt ki. A felperes ennek értékét 329 000 Ft-ban jelölte meg.
Mivel a felek a kitermelt fa értékét illetően nem tudtak megállapodni, a felperes keresetet terjesztett elő, és abban – 26 320 Ft kitermelési költség levonásával – további 194 138 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a keresetnek teljes egészében történő elutasítását indítványozta.
A bíróság az ügyben szakértőt rendelt ki, majd ítéletet hozott, és abban az alperest 189 927 Ft megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az alperes részéről csak “formai okokból” vitatott szakvéleményt a bíróság elfogadta, és annak alapján azt állapította meg, hogy a kitermelt 231,5 m3 nyárfa 283 684 Ft-ot, 79 m3 akácfa pedig 65 945 Ft-ot képvisel. A felperes meg nem térült kára tehát 189 928 Ft, amit az alperesnek késedelmi kamatokkal együtt még meg kell fizetnie.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A fellebbezést a bíróság elkésettség okából elutasította.
A bíróság jogerős ítélete ellen törvénysértés és megalapozatlanság címén emelt törvényességi óvás alapos.
Helyesen mutatott rá a törvényességi óvás arra, hogy az erdőkben keletkezett károk pénzben kifejezett mértékének (összegének) kiszámításánál az 1961. évi VII. törvény végrehajtásáról szóló 73/1981. (XII. 29.) MT sz. rendelet 41. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a 10/1982. (V. 18.) MÉM–ÁH sz. rendelettel kiadott Országos Erdei Érték- és Árszabályzat [a továbbiakban: Szabályzat] A) pontjának I–III. fejezetében foglalt rendelkezések az irányadók.
Az elsőfokú bíróság által elfogadott szakvélemény nem említi a Szabályzatot, hanem a “mindenkori gyakorlatra”, “szakmailag elfogadott kulcsokra”, az 1982. június 1. napján kiadott fatermék-árjegyzékre” utal, így nem lehet megállapítani, hogy a szakértő számításai megfelelnek-e a Szabályzat rendelkezéseinek.
Kétségtelen, hogy a bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése értelmében a tényállást a felek előadásának, valamint az eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. Mindez azonban nem járhat a felek perbeli jogainak korlátozásával vagy mellőzésével.
A per anyagához képest téves az ügyben eljárt bíróságnak az a megállapítása, amely szerint az alperes csupán “formai okokkal” kifogásolta a szakvéleményt, ezért szükségtelen volt a szakértő személyes meghallgatása. Ezzel szemben tény, hogy az alperes érdemben támadta a szakvéleményt, és kérte annak védekezése szerinti kiegészítését.
Lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, ha a bíróság nem biztosít lehetőséget a szakvéleménnyel kapcsolatos kérdések felvetésére és azoknak a szakértő által történő megválaszolására (Pp. 182. §). A bíróság abban az esetben járt volna el a jogszabályoknak megfelelően, ha az alperes indítványa nyomán felhívja a szakértőt véleményének kiegészítésére vagy a tárgyaláson való személyes megjelenésre kötelezi, és így biztosítja az alperes kérdéseinek megválaszolását.
A Pp. 221. §-ának (1) bekezdése – egyebek között – akként rendelkezik, hogy az ítélet indokolásában ki kell térni azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság a felajánlott bizonyítást mellőzte.
A bíróság ezen indokolási kötelezettségének sem tett eleget, amennyiben ítéletének indokolásában meg sem említette az alperesnek a szakvéleménnyel szemben támasztott kifogását. Nem tért ki az ítélet indokolásában arra sem, hogy a szakvéleménnyel szemben miért nem volt elfogadható az alperesnek a kárszámítással kapcsolatos védekezése.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a részben törvénysértő, részben pedig megalapozatlan ítéletet hatályon kívül helyezte, és az eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította azzal, hogy a kereset megnyugtató elbírálása érdekében, a bizonyítás kiegészítésével tovább kell vizsgálni az alperes által a perbeli erdőrész jogtalan kitermelésével okozott kár összegét. (G. törv. II. 30 323/1984.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás