PK BH 1985/228
PK BH 1985/228
1985.06.01.
Ha a vőlegény balesete miatt a lakodalommal és menyasszonytánccal együtt tervezett házasságkötést későbbi időpontra halasztják, de akkor már az esküvőt lakodalom és menyasszonytánc nélkül tartják meg, a házaspár a menyasszonytánc elmaradása miatt kártérítést nem követelhet a balesetért felelős személytől [Ptk. 355. § (4) bek.; 42/1970. (X. 27.) Korm. sz. r. 2. § (1) bek.].
A felperesek 1982. november 20-ára tűzték ki esküvőjüket. Az esküvő napján az I. r. felperes a barátja által vezetett személygépkocsin a szomszéd városba utazott a menyasszonyi csokorért. Útközben gépkocsibalesetet szenvedtek, amelynek következtében az I. r. felperes barátja meghalt, az I. r. felperest pedig kórházba szállították, ahol november 30-ig ápolták. Az esküvő és a 180 személyre tervezett lakodalom ezért elmaradt. A felperesek a házasságukat 1982. december 18-án kötötték meg, erre azonban már nem hívtak vendégeket; rajtuk kívül csak a szülők és a két tanú volt jelen.
Az alperes az esküvői előkészületek készkiadásai, az I. r. felperes ruházatában bekövetkezett kár, a keresetvesztesége és a kórházi látogatásával felmerült költségek megtérítése fejében 25 630 forintot megfizetett a felpereseknek.
A felperesek a keresetükben az 1982. november 20-ra tervezett lakodalom menyasszonytánc-bevétele mint elmaradt haszon megtérítése címén 60 000 forint és járulékai megfizetésére kérték az alperes kötelezését.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felpereseknek 15 nap alatt 40 000 forintot, ennek 1982. november 20-tól jár évi 5%-os kamatát és 2000 forint perköltséget. A felperesek ezt meghaladó keresetét elutasította, és őket egyetemlegesen 1200 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolása szerint az alperes a Ptk. 345. §-a, illetőleg a 42/1970. (X. 27.) Korm. számú rendelet 2. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a felperesek kárát megtéríteni, amely a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel a meg nem tartott menyasszonytánc folytán elmaradt vagyoni előnyre is kiterjed. A felperesektől ugyanis nem volt elvárható, hogy a később ténylegesen megtartott esküvőjük után lakodalmat és menyasszonytáncot is rendezzenek, amelyeket – ha a közúti baleset nem következik be – megtartottak volna. A községben és környékén a menyasszonytánc-hagyomány, amelynek az a célja, hogy a lakodalomra meghívott vendégek a menyasszony táncra kérésével a fiatal házasoknak pénzt juttassanak, megkönnyítve ezzel a közös életük kezdetét. Az elsőfokú bíróság a kártérítés összegét a Pp. 206. §-ának (3) bekezdése alapján határozta meg.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatva a főkövetelés összegét 25 000 forintra, az elsőfokú perköltséget 1500 forintra leszállította, és az alperest 500 forint másodfokú eljárási költségnek a felperesek részére való megfizetésére kötelezte. Mellőzte a felperesek illetékfizetésre kötelezését, egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint “a felpereseket kárenyhítési kötelezettség terhelte a tekintetben, hogy a december 18-án tartott házasságkötésükkor táncmulatságtól mentes esküvői ebédet vagy vacsorát rendezzenek. Mivel ezt elmulasztották, az ebből eredő kárt – nászajándékként elmaradó vagyoni előnyt – nem érvényesíthetik az alperessel szemben [Ptk. 345. § (2) bekezdés]. Nem lenne méltányos ugyanis, hogy a felperesek anélkül, hogy az esküvői vacsorára egyáltalán kiadást eszközölnének, csak a várható tiszta bevétel megtérítését követeljék”. Mivel nem állapítható meg az elmaradt nászajándék összegének (értékének) és a menyasszonytáncból eredő bevételnek az aránya, ezért azt a másodfokú bíróság azonosnak tekintette. A két bevételi forrás ún. “tiszta jövedelme” 50 000 forintra tehető, ezért – a másodfokú bíróság álláspontja szerint – a felperesek csak az összeg felét követelhetik.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése szerint kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. Az eljárt bíróságok az idézett törvényhely téves alkalmazásával állapították meg az alperes fizetési kötelezettségét.
Sz. községben – és számos helységben – élő népszokás az ún. menyasszonytánc és annak során az ifjú házasoknak készpénz adományozása, amelynek célja a fiatal pár megajándékozása, illetőleg a lakodalom költségeinek térítése. Az új házasok megajándékozása azonban ott is elfogadott és megtartott társadalmi szokás, sőt szabály, ahol a lakodalmat menyasszonytánc nélkül rendezik. Az ajándékozás tehát nem szükségszerűen, még kevésbé kizárólagosan a menyasszonytánchoz, hanem az esküvőre, illetőleg az azt követő vendéglátásra (lakodalomra) szóló meghíváshoz, az azon való részvételhez tapad. Rokonok és barátok nemritkán meghívás, illetőleg lakodalom rendezése vagy az azon való részvétel nélkül is juttatnak ajándékot az ifjú párnák. Önmagában tehát az a tény, hogy a felperesek esküvője 1982. november 20-án elmaradt, a felpereseknek nem okozott kárt, megtérítés (kártérítés) iránti igényüknek tehát nincs tényleges alapja. Az pedig, hogy a felperesek a későbbi (december 18-án megtartott) esküvőjük alkalmából nem rendeztek lakodalmat és nem került sor menyasszonytáncra, a másodfokú bíróság álláspontjától eltérően nemcsak azt jelenti, hogy a meg nem hívottak el nem hozott nászajándékainak megtérítésére nem tarthatnak jogszerű igényt az alperestől, hanem az alperessel szembeni pénzkövetelésük teljes egészében megalapozatlan.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az óvással támadott jogerős másodfokú ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva, a felperesek keresetét elutasította.
Az alperes a törvényességi eljárás során bejelentette, hogy költségigényt nem támaszt, e tekintetben ezért a Legfelsőbb Bíróság a határozathozatalt mellőzte. (P. törv. II. 20 782/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás