PK BH 1985/229
PK BH 1985/229
1985.06.01.
Balesetből eredő munkaképtelenség vagy munkaképesség-csökkenés esetében járadékként az elmaradt keresetnek (jövedelemnek) a társadalombiztosítási ellátásokkal csökkentett összegét kell megtéríteni. A vakoknak járó személyi járadék nem minősül társadalombiztosítási szolgáltatásnak, így azt a járadék megállapításánál nem lehet figyelembe venni [Ptk. 356. § (2) bek.; 1032/1971. (VII. 14.) Korm. sz. hat.; 6/1971. (XI. 30.) EÜM sz. r.].
A felek között az alperes vételárhátralékával kapcsolatban feszült viszony volt. 1980. november 23-án a felperes ittasan felkereste az alperest, követelte a pénzét, majd dulakodás volt közöttük. Ekkor a felperes hazament, majd két órai alvás után ismét visszament az alperes házához, zsebében a hegyével kifelé álló és látható csontozó késsel, pórázon vezetve farkaskutyáját. Amikor az alperestől 1,5–2 méter távolságban megállt, az alperes felkapta az előre elkészített ammóniaoldatot tartalmazó flakont, és tartalmának egy részét a felperes fejére öntötte. A maró folyadék befolyt a felperes mindkét szemébe, és az olyan súlyosan megsértette, hogy a felperes mindkét szemére teljesen megvakult.
A rokkantsági nyugállományba került felperes keresetében vagyoni (ezen belül keresetveszteség címén baleseti járadék) és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
A megyei bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy – fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 406 818 forintot, ebből 400 000 forint után 1980. november hó 23. napjától, 6818 forint után pedig 1981. június hó 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 6% kamatot; továbbá – fizessen meg a felperesnek 1980. december 1. napjától kezdődően havi 1440 forint járadékot.
Megállapította, hogy az 1980. december hó 1. napjától 1983. február hó 28. napjáig lejárt járadék összege 40 880 forint. Ezt az alperes jogosult és köteles 1980. március hó 1. napjától kezdődően, minden hó 10. napjáig esedékes havi 1000 forintos részletekben megfizetni; egy részlet elmulasztása esetén az egész tartozás egy összegben válik esedékessé. Az ítéletet a járadékfizetés tekintetében fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak nyilvánította, a felperesnek ezt meghaladó keresetét pedig elutasította. Úgy rendelkezett, hogy a felmerült költségeiket a felek maguk viselik, a le nem rótt illetéket, a felmerült tanú – és szakértői költségeket pedig – mindkét fél személyes költségmentessége folytán – az állam viseli.
Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság az 1983. május 17-én hozott ítéletével az elsőfokú ítéletet azzal hagyta helyben, hogy az 1980. december 1-től 1983. február 28-ig hátralékos járadék összege 38 880 forint. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2500 forint másodfokú eljárási költséget.
A Legfelsőbb Bíróság az ítéletének indokolásában a felperes keresetkiesése címén megítélt járadék összegével kapcsolatban a következőkre mutatott rá.
A felperes átlagos jövedelme a számítás alapjául vett év első kilenc hónapjában havi 6300, összesen 56 700 forint volt. Az év utolsó három hónapjában a felperes alkalmi munkával 12 100 forint keresetet ért el, így az egyévi összes kereset 68 800, az egy hónapra eső átlagkereset pedig 5733 forint. A keresetkiesés a felperes havi 4020 forintot kitevő rokkant nyugdíjának és vakjáradékának figyelembevételével kerekítve 1700 forint, amelynek a kármegosztás értelmében 80%-a: havi 1360 forint az alperes által e címen fizetendő járadék összege. Ehhez járul az általános kártérítési járadék havi 80 forintos összege.
Az ismertetett ítélet ellen a járadékra vonatkozó rendelkezés tekintetében emelt törvényességi óvás folytán a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Legfelsőbb Bíróság ítéletének azt a rendelkezését, amellyel az elsőfokú ítéletet az alperest járadékfizetésre kötelező részében helybenhagyta, hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A határozat indokolása rámutatott: a felperest jogszabály [az 1032/1971. (VII. 14.) Korm. számú határozat végrehajtásáról szóló 6/1971. (XI. 30.) EüM számú rendelet] alapján illette meg személyi járadék, tekintet nélkül arra, hogy a járadék alapjául szolgáló vaksága milyen okból következett be. Ez a járadék függetlenül attól, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság utalványozza, a baleseti járadék szempontjából nem minősíthető társadalombiztosítási ellátásnak. A Ptk. 356. §-a (2) bekezdésének alkalmazása során tehát a felperest megillető baleseti járadékot csökkentő tényezőként a részére folyósított személyi járadékot nem lehet figyelembe venni.
Az új eljárás során a Legfelsőbb Bíróság részbizonyítás keretében megkereste a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot, amelynek átirata alapján megállapítja, hogy a felperes vak személyi járadéka 1981. február 1-től 1983. december 31-ig havi 869 forint volt.
Az elsőfokú bíróság által figyelembe vett havi 4020 forintból tehát a vak személyi járadék 869 forint, és ezt az összeget nem kell az átlagkeresetből levonni. A felperest megillető járadék számítása tehát a következőképpen alakul.
A havi 5733 forint átlagkeresetből a havi 3151 forint rokkantsági nyugdíj levonása után fennmaradó 2582 forint a keresetkiesés, amelynek – a kármegosztás folytán – 80%-át, 2065 forintot köteles az alperes baleseti járadékként havonta megfizetni. Ehhez járul az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított általános kártérítési járadék 100 forintos összegének 80%-a, vagyis 80 forint. E két összeg együttesen teszi ki az alperest terhelő havi 2145 forint járadékot.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet a felülvizsgált keretben a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta: az 1980. december 1-től kezdődően fizetendő járadék összegét megfelelően felemelte, és rendelkezett az 1984. szeptember 30-ig lejárt járadék összegéről és megfizetéséről is. (Legf. Bír. Pf. III. 20 543/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás