PK BH 1985/231
PK BH 1985/231
1985.06.01.
A bérleti jogviszony megszűnésével az albérleti jogviszony is megszűnik, kivéve ha az új bérlő az albérlő részére a lakáshasználatot változatlan feltételek mellett köteles biztosítani. E rendelkezések az irányadók akkor is, ha az albérbeadó tulajdonosa (résztulajdonosa) és nem pedig bérlője az általa használt lakásnak [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 108. § (2) bek., 111. §].
A k.-i Pincesor 55. szám alatt fekvő házingatlan az I–VI. r., valamint a IX–XI. r. felperesek és Sz. P. tulajdona volt. Az ingatlant Sz. P. használta. Sz. P. 1980-ban meghalt. Jogutódai a VII–VIII. r. felperesek.
Sz. P. 1979-ben megállapodott az alperessel, hogy az ingatlan egyik szobáját, valamint a pincét az alperes használatába adja annak ellenében, hogy az alperes e helyiségeket rendbe hozza és alkalmanként pénzbeli térítést is fizet. Az alperes – akinek állandó lakása Budapesten van – k.-i ingatlanának művelése érdekében tartózkodott gyakran ebben a községben. A perbeli ingatlan egyik szobáját kizárólagosan, a mellékhelyiségeket pedig Sz. P.-al közösen használta.
A felperesek keresetükben – mint az ingatlan tulajdonosai – az alperest a lakás kiürítésére kérték kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Viszontkeresetet emelt, amelyben az általa birtokban tartott helyiségek használati díjának megállapítását és az általa végzett beruházások ellenértékének elszámolását kérte.
A peres felek a használati díjra és a beruházásokra vonatkozó viszontkereset tárgyában az 1982. december 14-én tartott tárgyaláson egyezséget kötöttek. Egyezségüket a bíróság végzésével jóváhagyta. A végzés fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A járásbíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes bérleti szerződést kötött Sz. P.-vel. Az érvényes bérleti szerződés fennáll, ezért a felperesek keresete alaptalan.
A megyei bíróság ítéletével az első fokú ítéletet helybenhagyta. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy Sz. P. és az alperes között albérleti jogviszony jött létre, amely csak az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 71. §-ának (1) bekezdésében, illetőleg a 109. §-ában megjelölt felmondási okok megvalósulása esetén mondható fel. Miután ilyen okra a felperesek nem hivatkoztak, helyes az elsőfokú bíróságnak a keresetet elutasító döntése.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Helytálló a másodfokú bíróságnak az az okfejtése, mely szerint az alperes és néhai Sz. P. között albérleti szerződés jött létre.
A peradatok szerint néhai Sz. P. mint tulajdonostárs használta az ingatlant, és a saját lakásának egy részébe fogadta be az alperest. Ezért az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet (a továbbiakban: R.) 111. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak értelmében az alperes lakáshasználata albérletnek minősült.
Tévedett azonban a másodfokú bíróság akkor, amikor azt állapította meg, hogy ez az albérleti jogviszony változatlanul fennáll.
Az R. 108. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint megszűnik az albérleti jogviszony a bérleti jogviszony megszűnésével, kivéve ha az új bérlő az albérlő részére a lakáshasználatot változatlan feltételek mellett köteles biztosítani.
Az albérleti jogviszonyra vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazása folytán (R. 111. §) megszűnik az albérleti jogviszony az albérletbe adó halálával akkor is, ha ő nem bérlője az általa használt lakásnak, hanem tulajdonosa (résztulajdonosa).
Az albérleti jogviszony az albérletbe adó tulajdonos használati jogához kapcsolódik, tehát járulékos jellegű. Ezért az albérletbeadó (lakáshasználó) halálával ez a jogviszony is megszűnik, a felperesek – eltérő szerződési kikötés hiányában – nem kötelesek az albérletet biztosítani.
Sz. P. halálával az alperes albérleti jogviszonya megszűnt, ezért jogcím nélküli lakáshasználó, aki köteles az általa használt helyiségeket a felperesek rendelkezésére bocsátani.
Tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor a felpereseknek a lakás kiürítésére irányuló keresetét elutasító első fokú ítéletet helybenhagyta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Pp. 274. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a járásbíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy az ingatlanban használt helyiségeket kiürítve bocsássa a felperesek rendelkezésére.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes az 1/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet 90. §-ának (1) bekezdése alapján jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak minősül, akinek elhelyezéséről a felperesek kötelesek gondoskodni.
Az alperes az R. 119. §-ának (1) bekezdése szerint olyan külön bejárattal rendelkező albérleti szobára tarthat igényt, amely legszükségesebb bútorzatának és felszerelési tárgyainak elhelyezésére alkalmas.
A Legfelsőbb Bíróság az alperesnek a lakás kiürítésére a Pp. 217. § (2) bekezdése szerinti méltányos határidőt szabott. (P. törv. III. 20 553/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás