PK BH 1985/232
PK BH 1985/232
1985.06.01.
Ha az örökhagyó az öröklési szerződés megszüntetése iránt pert indit és vagyonáról más részére végrendelkezik, de a per során meghal, a végrendeleti örökös jogosult a félbeszakadt eljárás folytatását kérni, és az örökhagyó jogutódaként perbelépni [Ptk. 586. § (4) bek., 589. § (2) bek., 598. §, 657. § (1) bek., 658. § (1) bek.; Pp. 111. §].
K. L.-né és az alperesek 1978. február 27-én öröklési szerződést kötöttek, amely szerint az alperesek vállalták K. L.-né tartását, gondozását, gyógykezeltetését és illő eltemettetését. Ennek ellenében az örökhagyó halála esetére az alpereseket tette ingatlanának, valamint a halála napján bárhol található összes ingóságai örököseivé. A szerződés szerint az alperesek már az örökhagyó életében jogosultak voltak az ingatlanokat használni, és azok hasznait szedni. A szerződést a Gy. Tanács V. B. Szakigazgatási Szerve jóváhagyta.
Az alperesek tartási és gondozási kötelezettségüknek 1981. június 20. napjáig eleget tettek, amikor is az örökhagyó az alperesektől előbb B. I. nehéz, majd a felperesekhez ment.
K. L.-né 1982. január 9-én írásbeli magánvégrendeletet készített, amelyben minden vagyonát a felperesekre hagyta. A végrendeletben utalt arra is, hogy kéri a bíróságtól az öröklési szerződés megszüntetését.
K. L.-né 1982. április 26-án pert indított az öröklési szerződés megszüntetése iránt, a per alatt azonban 1982. október 2-án meghalt. A közjegyző a hagyatéki eljárást az öröklési szerződés megszüntetésére irányuló per befejeztéig függőben tartotta, és felhívta a végrendeleti örökösöket, hogy a perbe felperesként lépjenek be.
K. L.-né végrendeleti örökösei mint a nevezett jogutódai kérték az örökhagyó halála miatt félbeszakadt per folytatását.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az 1978. február 27-én kelt öröklési szerződést életjáradéki szerződéssé változtatta át, és kötelezte az alpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a felpereseknek 34646 forintot. Kötelezte a felpereseket, hogy fizessenek meg az alpereseknek 15 nap alatt 1500 forint perköltséget. A felperesek ezt meghaladó keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában megállapította: nincs adat arra, hogy az alperesek az örökhagyóval szembeni tartási, gondozási kötelezettségüket súlyosan elhanyagolták volna. Megállapította, hogy a 80 éves örökhagyó tetteit nem mindig logikus gondolkodás irányította. A bíróság a szerződés megszüntetésére nem látott kellő alapot, hanem azt a Ptk. 658. §-ának (1) bekezdése és az 589. § (2) bekezdése alapján életjáradéki szerződéssé változtatta és kötelezte az alpereseket az örökhagyó haláláig esedékes életjáradék megfizetésére.
A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Ptk. 658. §-ának (4) bekezdésében foglaltakat is, amely szerint a szerződés a jogosult haláláig áll fenn. Ebből a rendelkezésből pedig az következik, hogy a perbeli esetben jogutódlásnak sincs helye, mert a Pp. 61. §-ának (1) bekezdése alapján akkor léphet valamelyik fél helyébe jogutód, ha a per alapjául szolgáló jogviszonyban a polgári jog szabályai szerint jogutódlás történik.
A másodfokú bíróság kifejtette, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az érvénytelen végrendelet alapján a vélt végrendeleti örökösök jogutódként történő perbelépésével érdemben folytatta az öröklési szerződés megszüntetése iránti eljárást. A néhai halálával az eljárás félbeszakadt, és annak folytatására az anyagi és eljárásjogi szabályok kizáró rendelkezései folytán nem volt lehetőség. Az örökhagyó végrendelete azért érvénytelen, mert a Ptk. 657. §-ának (1) bekezdése szerint az örökhagyó olyan vagyonról rendelkezett, amelyet az öröklési szerződéssel lekötött, s erről sem élők között, sem halál esetére nem rendelkezhetett volna.
A másodfokú bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 658. §-ának (1) bekezdése szerint az öröklési szerződés teljesítésének ellenőrzésére, a nem teljesítés vagy a nem megfelelő teljesítés miatti békéltetésre, továbbá a szerződés módosítására és megszűnésére azokat a rendelkezéseket kell alkalmazni, amelyek a tartási (életjáradéki) szerződésre vonatkoznak.
A Ptk. 586. §-ának (4) bekezdése kimondja, hogy a tartási szerződés a jogosult haláláig áll fenn. A Ptk. 589. §-ának (2) bekezdése azonban a felek bármelyikének biztosítja azt a lehetőséget, hogy a – jogszabályban meghatározott okokból – a szerződés megszüntetését kérje.
A perbeli esetben a szerződés jogosultja – az örökhagyó K. L.-né – az alperesek szerződésszegő magatartására hivatkozással az öröklési szerződés megszüntetése iránt indított pert az alperesek ellen. A per során bekövetkezett halála ilyen körülmények között nem azt jelenti, hogy a szerződés megszűnt, hanem azt, hogy a jogviszonyban jogutóda lép a helyébe. A jogelőd halála nem menti fel a bíróságot az alól a kötelezettsége alól, hogy az alperesek magatartását vizsgálja, és ha a szerződés megszüntethető lett volna, a megszűnés jogkövetkezményeit alkalmazza. Ellenkezőleg: minthogy az egyik szerződő fél meghalt, fokozott gonddal és hivatalból is törekedni kell a tényállás felderítésére.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor az örökhagyó által az öröklési szerződés megszüntetése iránt indított perben a jogutódlásra nem látott jogszabályi lehetőséget.
A Ptk. 598. §-a szerint az ember halálával hagyatéka mint egész száll az örökösre (öröklés). A hagyatékba tehát minden jog és kötelezettség beletartozik, ami az örökhagyó halála esetére átszállhat.
A hagyatékhoz nem csupán az örökhagyó tulajdonában és birtokában levő vagyontárgyak tartoznak, hanem az örökhagyó követelései és tartozásai is. Előfordul, valamely vagyontárgy jogi sorsa vitás. Az ilyen vagyontárgy hagyatékhoz tartozását a jogvita lezárása (jogerős bírósági ítélet) dönti el. Az ilyen igény érvényesítése tekintetében is az az irányadó, hogy az örökös ugyanolyan jogi helyzetbe kerül, mint az örökhagyó.
Nincs jogi akadálya annak, hogy az örökhagyó e vitás vagyoni igényéről végintézkedésben rendelkezzék. Ebben az esetben az öröklés s jogvita eldöntésétől (a jogerős bírósági ítélettől) függ. Az ilyen feltétel mellett való részesítés nem tekinthető érvénytelennek vagy jogellenesnek, és nem ütközik a Ptk. 657. §-ának (1) bekezdésébe foglalt tilalomba.
A peradatok szerint az örökhagyó végrendeletében úgy rendelkezett, hogy az öröklési szerződéssel az alperesekre ruházott ingatlanokat a felperesekre hagyja. A végrendeletben utalt arra is, hogy kéri a bíróságot az öröklési szerződés megszüntetésére. Az öröklési szerződés megszüntetésére irányuló pert az örökhagyó megindította és a per alatt halt meg. Mindebből pedig az következik, hogy az örökhagyó a per eredményétől függően részesítette juttatásban a felpereseket, tehát a nevezettek akkor örökölnek, ha a bíróság az örökhagyó keresetének helyt ad. E végrendeleti rendelkezésre tekintettel a felperesek az örökhagyó által indított perben – az örökhagyó halála esetén – jogutódként felléphetnek. Csak így biztosítható a jogvitának az örökhagyó akaratának megfelelő elbírálása.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor a felperesek örökösi és ehhez képest jogutódi minőségét nem látta megállapíthatónak, és a pert megszüntette. A másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a felperesek jogutódi perbelépését elfogadva a jogvitát érdemben bírálja el.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 820/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás