PK BH 1985/237
PK BH 1985/237
1985.06.01.
Lakáskiürítésre kötelező ítélet végrehajtása során a végrehajtást kérő által biztosított lakás megfelelőségének elbírálásánál irányadó szempontok [14/1979. (IX. 17.) IM sz. r. 63. § (1) és (2) bek.].
A felek 1976-ban kötöttek házasságot, két gyermekük van. Házasingatlant vásároltak, amelyben két egymásba nyíló szobából, konyhából és kamrából álló, komfort nélküli lakás van.
A jogerős ítéletével a bíróság a felek házasságát felbontotta, a közös lakás kizárólagos használatára a gyermekek nála történő elhelyezése mellett a végrehajtást kérőt jogosította fel, és úgy rendelkezett, hogy ő köteles gondoskodni a kötelezett elhelyezéséről “egy külön bejáratú, komfort nélküli üres albérleti lakószoba biztosításával.” Az ingatlan közös tulajdonát egyben megszüntette, sőt megváltási ár fizetése ellenében a végrehajtást kérő tulajdonába adta. Az ítélet indokolása szerint a kötelezett jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználó.
Az ítéletnek a lakáshasználatra vonatkozó rendelkezésével kapcsolatban a járásbíróság a bírósági végrehajtónak 1983. augusztus 9-én megküldött végrehajtási lappal elrendelte a végrehajtást. A végrehajtást kérő csatolta D. G-né “Nyilatkozat”-át, amely szerint a kötelezett részére havi 800 forintért kiad lakásában egy 5×5-ös parkettás szobát és 3×3-as konyhát bútorozva, ha igényli.
A kötelezett nem adta át a lakást a végrehajtást kérőnek, s a bírósági végrehajtó az ezt tartalmazó jegyzőkönyvet és a befogadó nyilatkozatot beterjesztette a járásbírósághoz.
A járásbíróság által kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményében előadta, hogy a felajánlott két helyiség egy közel négyzet alaprajzú egylakásos családi lakóház 20,70 négyzetméter területű, 2,75 m belmagasságú, ragasztott mozaikparkettás egyik utcai szobája és 4,40 négyzetméter alapterületi, döngölt földpadlós, minden bizonnyal fürdőszobai célra kialakított helyiség. Mindkét helyiség csak a folyosószerű előszobán keresztül közelíthető meg, vagyis a másik utcai szobát használó személyekkel az előszoba közös használata nem zárható ki. A kötelezett előadta, hogy a felajánlott helyiségeket tartalmazó lakásban (a másik szobában) a befogadó D. G.-né fia: D. L. és annak családja lakik. D. L. és testvére 1983 szeptemberében megtámadták őt. Emiatt a D. testvéreket pénzbüntetéssel sújtották.
A járásbíróság végzésével megállapította, hogy a végrehajtást kérő által a kötelezettnek felajánlott albérleti lakrész megfelelő. Kötelezte az adóst, hogy 15 nap alatt oda költözzön át. A végzés indokolása szerint a felajánlott lakrész megfelel a jogerős ítéletben meghatározott feltételeknek, így alkalmas a kötelezett elhelyezésére [14/1979. (IX. 17.) IM számú rendelet 63. §-ának (1) bekezdése].
A végzés ellen a kötelezett fellebbezett. Sérelmezte, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta a közte és D. L. közötti haragos viszonyt, ami miatt számára a D. L.-val egy lakásban lakás nem biztonságos.
A megyei bíróság az 1984. február 27-én hozott végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Döntését azzal indokolta, hogy mivel a felajánlott lakás adottságainál fogva a kötelezett elhelyezésére megfelelő – nincs jelentősége a lakással rendelkezni jogosult személyek hozzátartozója és a kötelezett közötti esetleges haragos viszonynak. Ebből ugyanis nem lehet arra következtetni, hogy a bérbeadónak (vagy a hozzátartozójának) felróható okból lehetetlen lenne a kötelezettnek a lakásban tartózkodása. Ez utóbbi és állítólagos haragosa között eljárás nem indult, ezért a megyei bíróság az állított tettlegességre felajánlott bizonyítást mellőzte.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. számú törvényerejű rendelet (Vht.) végrehajtásáról kiadott 14/1979. (IX. 17.) IM számú rendelet (Vhr.) 63. §-ának (1) bekezdése értelmében: ha a jogcím nélkül lakó jóhiszemű kötelezett számára megfelelő lakásról a végrehajtást kérő vagy más köteles gondoskodni, a végrehajtást kérő által bejelentett lakás megfelelőségéről a bíróság a végrehajtási lap kiállítása előtt végzéssel határoz. A végzés meghozatala előtt a feleket meg kell hallgatni.
Az elsőfokú bíróság a végrehajtási lapot az e rendelkezésnek megfelelő döntés előtt állította ki, holott a végrehajtást kérő csatolta már az általa felajánlott lakással kapcsolatos befogadó nyilatkozatot.
Mivel a Vhr. 63. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásával helye van a megfelelőség kérdésében való döntésnek a végrehajtási eljárás során a kötelezettnek felajánlott lakás megfelelő-e, elsősorban a kötelezettet a korábbi lakás kiürítésére kötelező jogerős ítélet rendelkezéseiből kell kiindulni. Azt kell tehát először is vizsgálni, hogy a felajánlott lakás (lakrész, szoba stb.) eléri-e a jogerős ítéletben a kötelezett elhelyezésére megjelölt minőségű (szobaszámú, komfortfokozatú, méretű stb.) lakást.
Az adott esetben – mivel a jogerős ítélet “külön bejáratú, komfort nélküli üres albérleti szobát” jelölt meg – ezt a kérdést helyesen döntötték el az eljárt bíróságok.
A felajánlott lakás megfelelőségének megállapításához azonban a formai azonosságon túl annak vizsgálata is szükséges, vajon egyéb szempontból megfelelő körülményeket biztosít-e az oda költözni kényszerülő kötelezettnek. Ilyen vizsgálandó körülmény az is, hogy a kötelezett kivel vagy kikkel lakik együtt, azonos lakásban.
A kötelezett mind az elsőfokú bíróságon, mind pedig fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a felajánlott helységeket magában foglaló lakásban lakik a bérbeadó gyermeke, aki őt tettlegesen bántalmazta. Az elsőfokú bíróság ezzel egyáltalán nem foglalkozott; a másodfokú bíróság pedig tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a kötelezettnek a bérbeadó “egyik hozzátartozójával” való haragos viszonya nem bír jelentőséggel. Az adott esetben ugyanis nem a bérbeadó “egyik” hozzátartozójáról, hanem éppen arról a fiáról van szó, akinek lakószobája a kötelezettnek felajánlott lakószobával közös előszobából nyílik. Az egymással tettlegességig fajult haragos viszonyban levő személyek egy lakásban lakása nem kívánatos. Nem lehet a kötelezettet elzárni annak bizonyításától, hogy a tettlegesség éppen a másik fél támadásából következett be, akit – a kötelezett barátja sérelmére is elkövetett hasonló cselekményért – büntetőeljárás során megbüntettek. A másodfokú bíróság így kellő alap nélkül vetette el a kötelezett bizonyítási indítványát. Nincs ugyanis eleve kizárva, hogy a bizonyítás eredményeként azt kell megállapítani: a felajánlott lakás azért nem alkalmas a kötelezett elhelyezésére, mert ott tartózkodása testi épsége szempontjából nem biztonságos.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság, valamint a járásbíróság végzését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 20 568/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás