PK BH 1985/24
PK BH 1985/24
1985.01.01.
I. A bíróságnak a költségmentesség engedélyezése iránti kérelem elbírálásánál a méltányosságnak megfelelően kell megállapítania, hogy van-e helye teljes vagy részleges költségmentesség engedélyezésének [Pp. 84. §, 16/1976. (XII. 31.) IM sz. r. 11. § (1) és (2) bek.].
II. Ha ellenérdekű felet jogsegélyszolgálat képviseli, vagy az ellenérdekű fél maga a jogsegélyszolgálat költségeit viselő vállalat, a képviselettel felmerülő költséget perveszteség esetén nem lehet felszámítani. A jogsegélyszolgálat képviselőjét megillető díj mértékének az ügyvédi képviselet esetében felszámítható díj csökkentett összegéhez kell igazodnia [1/1976. (III. 27.) SZOT sz. irányelv 69., 70. és 71. pontja].
A perbeli ingatlannak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosai – egymás között egyenlő arányban – az alperesek. Az I. r. felperes az alperesek leánya, akinek a II. r. felperes a volt férje.
A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy megszerezték a perbeli ingatlan 1/4-1/4 tulajdoni illetőségét ráépítés jogcímén.
Az alperesek tagadták a felperesek tényállításait, s a kereset teljes elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperesek az ingatlanon – ráépítéssel – 22/100-22/100 részben szereztek tulajdonjogot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, s arra kötelezte – egyebek mellett – az alpereseket, hogy fizessenek meg – egyetemleges marasztalás terhével – az I. r. és a II. r. felperes képviselő jogsegélyszolgálat pénztárába 1500-1500 forint perköltséget, a II. r. felperes “kezéhez” pedig 2628 forint részperköltséget, az általa előlegezett szakértői díj megtérítéseként. Kimondotta, hogy a felperesek illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt kereseti illetékből az I. r. és a II. r. alperes 14 104-14 104 forint illetéket köteles megfizetni – felhívásra – az államnak.
Az ítélet ellen az alperesek fellebbeztek, amelyben a kereset teljes elutasítását, valamint teljes személyes költségmentesség engedélyezését kérték. Az elsőfokú bíróság az utóbbi kérelmüket a 34. sorszámú végzésével – mely fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett – elutasította, s csak illetékfeljegyzési jogot engedélyezett a részükre. Határozata indoklásában tényként állapította meg, hogy az I. r. alperes 2688 forint, a II. r. alperes 1900 forint havi nyugdíjjal rendelkezik, ezért a 16/1976. (XII. 31.) IM számú rendelet 11. §-ában “írt feltételek alperesek esetében nem forognak fenn”.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, s kötelezte az alpereseket, hogy illetékfeljegyzési joguk folytán le nem rótt 15 020 forint másodfokú eljárási illetéket térítsenek meg az állam javára – a Fővárosi Illetékhivatal felhívására –, továbbá fizessenek meg a felperesnek a nevezetteket képviselő jogsegélyszolgálat pénztárába 8000-8000 forint másodfokú eljárási költséget.
Az elsőfokú bíróság 34. sorszámú jogerős végzése, valamint a jogerős ítéletnek az alpereseket perköltség, illetve eljárási illeték fizetésére kötelező rendelkezései ellen – a II. r. felperes részére megítélt 2268 forint részperköltség megfizetésére kötelező rendelkezést nem érintve – emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 84. §-ának (1) bekezdése szerint azt a felet, aki kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán a perköltséget vagy annak egy részét fedezni nem tudja, jogai érvényesítésének megkönnyítése végett egészen vagy részben az e jogszabályban írt kedvezmények (költségmentesség) illetik meg. Az elsőfokú bíróság által is felhívott 16/1976. (XII. 30.) IM számú rendelet 11. §-ának (1) bekezdése határozza meg, hogy mely feltételek megléte esetén kell a félnek teljes költségmentességet adni. Az alperesek vonatkozásában – igazolt jövedelmi és a perből ismert vagyoni viszonyaik miatt – ennek engedélyezésére valóban nincs lehetőség.
Tévedett azonban az eljáró bíróság, amikor a most említett jogszabályi rendelkezés (2) bekezdése alapítottan sem látta indokoltnak részleges személyes költségmentesség engedélyezését, amely az alpereseket az illetékek és költségek 50%-a alól mentesítette volna [16/1976. (XII. 31.) IM sz. rendelet 1. § (2) bek.]. A bíróságnak ugyanis a költségmentesség engedélyezése iránti kérelem elbírálásánál a méltányosságnak megfelelően kell megállapítania, van-e helye teljes vagy részleges költségmentesség engedélyezésének. Ez utóbbi szempontra is figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, s helyébe lépően – a rendelkezésre álló adatok mérlegelésével – az alpereseknek részleges személyes költségmentességet adott. Ebből következően a Pp. 84. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében hatályon kívül helyezte az alpereseket terhelő kétfokú illeték viselésére vonatkozó rendelkezést annyiban, hogy az alperesek a pervesztességük arányában őket terhelő illeték összegének – a fentiekből következően – csak a felét kötelesek megtéríteni, míg az ilyen módon meg nem térülő illetéket az állam viseli [16/1976. (XII. 31.) IM sz. rendelet 18. § (3) bek. és 21. § (1) bek.].
A szakszervezeti jogsegélyszolgálat megszervezéséről és működéséről szóló 1/1976. (III. 27.) SZOT számú irányelv 69. pontja szerint a jogsegélyszolgálat a dolgozók számára ingyenes. A 70. pont értelmében viszont az ingyenesség nem érinti az eljárás során felmerülő költségek viselését és azt, hogy az ellenérdekű fél köteles pervesztesség esetén megfizetni a jogsegélyszolgálat képviselőjének útiköltségét és – a munkaidő kiesése megtérítéseként – az ügyvédi képviselet esetében felszámítható díj csökkentett összegét. Ez utóbbi rendelkezés alóli kivételt állapít meg az irányelv 71. pontja, amely szerint, ha mindkét peres felet jogsegélyszolgálat képviseli, vagy az ellenérdekű fél maga a jogsegélyszolgálat költségeit viselő vállalat, a képviselettel felmerülő költséget pervesztesség esetén nem lehet felszámítani.
A rendelkezések egybevetéséből következően – miután a felpereseket és az I. r. alperest is jogsegélyszolgálat képviselte – mindkét fokú bíróság jogszabálysértéssel kötelezte az I. r. alperest képviseleti díj címén perköltség fizetésére. Tévedett a másodfokú bíróság akkor is, amikor a II. r. alperest oly magas összegű képviseleti díj fizetésére kötelezte, ami ellentétben van a most ismertetett irányelvnek azzal a rendelkezésével, amelynek értelmében a jogsegélyszolgálat képviselőjét megillető díj mértékének az ügyvédi képviselet esetében felszámítható díj csökkentett összegéhez kell igazodnia. (P. törv. I. 20 199/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás