GK BH 1985/241
GK BH 1985/241
1985.06.01.
A villamos energia fogyasztója azáltal, hogy a közszolgáltatási szerződésben foglalt vállalása ellenére nem kezdeményezi a túláram megszakító átállítását, nem követ el olyan szerződésszegést, amely egyúttal szabálytalan áramvételezésnek minősül, és nem köteles felemelt árat fizetni [4/1971. (VI. 5.) NIM sz. r.-tel közzétett Villamosenergia-közszolgáltatási Szabályzat 19. § (2) bek. d) pont, 20. § (1) bek.].
Az alperes igénybejelentése után a felek a korábbi években létrejött villamosenergia-közszolgáltatási szerződést módosítani kívánták. E célból a felperes 1978. június hó 28-án a szerződéstervezetet azzal küldte meg, hogy az alperes az 1200 A erősségű túláram megszakítót 760 A erősségűre állíttassa át. Az alperes ekkor közölte a felperessel, hogy nem tudja a túláram megszakítót ilyen alacsony értékre átállítani, kérte a beállítási értéket 1000 A-ban meghatározni. 1979. április 6-án villamos energia szolgáltatására újabb szerződést kötöttek a felek, amelynek függeléke értelmében az alperes kötelezettségévé vált, hogy a kisfeszültségű túláram megszakítót a felperes vizsgáló állomásával 1000 A erősségűre állíttassa át. E szerződés alapján a felperes 1978. augusztus 1-jétől kezdődően 1000 A erősségű túláram megszakító üzemelésével számolva 9225 Ft/hó alapdíjat számlázott, 1200 A erősségű túláram megszakító esetén havonta 11 835 Ft-ot számlázhatott volna.
A felperes 1981. október 26-án ellenőrzést tartott az alperesnél, és megállapította, hogy az alperes az átállítást nem végezte el, ezzel pedig szerződésszegést követett el, amit az alperes ez alkalommal nem is vitatott. Az alperes a túláram megszakítót 1981. november 12-én állíttatta át a szerződésben meghatározott 1000 A erősségűre. A felperes a szabálytalan áramvételezés miatt felszólította az alperest 979 460 Ft-nak a megfizetésére, majd a keresetében ennek az összegnek és kamatának a megfizetésére kérte kötelezni. Keresetét a 4/1971. (VI. 5.) NIM számú rendelettel kiadott szabályzat 19. §-a (2) bekezdésének d) pontjában foglaltakra alapította.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azt nem vitatta, hogy a túláram megszakító átállíttatását vállalta, de azzal érvelt, hogy ennek teljesítésére a felperes nem tűzött határidőt, és hogy ezért a felperes követelése alaptalan. Azt is elismerte, hogy az alacsonyabb áramerősségű túláram megszakító figyelembevétele mellett a tényleges helyzethez képest havi 2610 Ft-tal kevesebb alapdíjat számlázott a felperes, állította azonban, hogy ezt az összeget sem követelheti, mert számlázási tévedése a saját mulasztásának a következménye.
Az elsőfokú bíróság 18 270 Ft-nak és kamatának megfizetésére kötelezte az alperest, az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes nem határozta meg a villamosenergia-közszolgáltatási szerződésben azt a határidőt, amikorra az alperesnek a túláram megszakító átállítását el kellett végeztetnie. A felperes keresete egyrészt ezért, másrészt azért alaptalan, mert a villamosenergia-közszolgáltatási szabályzat határozza meg azokat az eseteket, amikor a felperes a felemelt árat felszámíthatja. A felperes által hivatkozott okok egyike sem alkalmazható azonban a perbeli tényállásra. Nem vitás azonban, hogy az alperes havonta 2610 Ft-tal kevesebb alapdíjat fizetett, mint amennyit az 1200 A erősségű túláram megszakító használata esetén fizetnie kellett volna. Ezért az alperes az alapdíj-különbözet még el nem évült 7 havi összegét köteles a felperes részére megfizetni.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy a kereseti követelésének jogalapjaként megjelölt villamosenergia-közszolgáltatási szabályzat szerint a fogyasztó szerződésszegést követ el akkor, ha villamos energiát a fogyasztásmérő berendezése működésének bármilyen módon való befolyásolásával vételez. Ugyanezen rendelet meghatározza a fogyasztásmérő fogalmát is, amelybe a teljesítménykapcsoló is beletartozik. Arra is utalt, hogy ő előbb 760 A erősségűre kívánta átállíttatni az alperes túláram megszakítóját, és az alperes kérésének eleget téve határozta azt meg 1000 A áramerősségben. Ennek következtében álláspontja szerint téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, amely szerint az alperesnek nem kellett teljesítenie a szerződésben vállalt kötelezettségét azért, mert határidőt arra a felperes nem tűzött. Kifogásolta az elsőfokú bíróság álláspontját abban is, hogy az alapdíj-különbözetet csupán 7 havi időtartam figyelembevételével tartotta jogszerűnek, holott megállapította, hogy egy évre vonatkozó követelése nem évült el.
A fellebbezés nem alapos.
Tény, hogy a villamosenergia-közszolgáltatási szerződésben az alperes vállalta, hogy a túláram megszakító átállításának elvégzését ő fogja a felperesnél kezdeményezni. Az alperes csak évek múltán, a felperes által tartott ellenőrzést követően tett eleget kezdeményezési kötelezettségének. Az alperes e mulasztásával szerződést szegett. Téves ugyanis az alperesnek és az elsőfokú bíróságnak is az az álláspontja, hogy miután a felperes az átállítás kezdeményezésére határidőt nem tűzött, az alperesnek nem is kellett intézkednie, illetőleg hogy a késedelme a terhére nem róható. Abban az esetben ugyanis, ha a szerződésben vállalt kötelezettség teljesítésének ideje a szerződésben nem volt meghatározva, a kötelezettnek nyomban vagy a lehetőségek szerinti legrövidebb időn belül intézkednie kell a szerződésben vállalt kötelezettségének teljesítése érdekében [Ptk. 280. § (2) bek.]. Ennek az elmulasztásával az alperes kétségtelenül megszegte a felek között létrejött szerződést. Az alperes e mulasztása azonban nem minősül a 4/1971. (VI. 5.) NIM számú rendelettel kiadott, a 11/1975. (XII. 31.) NIM számú rendelettel és a 4/1977. (XII. 29.) NIM számú rendelettel módosított és kiegészített Villamosenergia-közszolgáltatási Szabályzat (a továbbiakban: Szabályzat) szerinti olyan szerződésszegésnek, amely egyúttal szabálytalan vételezésnek tekintendő. A Szabályzat ugyanis tételesen felsorolja, hogy a fogyasztó mikor követ el ilyen szerződésszegést (szabálytalan vételezést). A felperes alap nélkül utalt a Szabályzat 19. §-a (2) bekezdésének d) pontjában foglaltakra, mert az itt leírt elkövetési magatartás a perbeli esetre nem vonatkoztatható. Nem vitatható ugyanis, hogy az alperes az átállíttatás kezdeményezésének elmulasztása folytán nem vételezett szabálytalanul villamos energiát. A fogyasztásmérő berendezés működését nem befolyásolta, nem a fogyasztásmérő berendezés megkerülésével vételezet, nem létesített vételezési lehetőséget a méretlen fogyasztói hálózaton, és hibás vagy lejárt hitelességű fogyasztásmérő kicserélésének az akadályozásáról sem lehet szó. Minthogy pedig az alperes a Szabályzat szerint szabálytalan vételezést nem követett el, a Szabályzat 20. §-ának (1) bekezdésében írt következményeket sem kell viselnie, a felperes tehát a felemelt árat az alperes szabálytalan vételezése címén alappal nem követelheti.
Az elsőfokú bíróság az alperest 7 havi alapdíj-különbözet megfizetésére is helytállóan kötelezte azért, mert a felperes ezt meghaladó követelése valóban elévült. A felperes ugyanis 1982. március 25-én szólította fel először az alperest a díj megfizetésére. Az alperes tehát 1981. március 25-től kezdődően valóban csak 7 hónapig fizetett alacsonyabb alapdíjat, hiszen a túláram megszakító átállítása november 12-én megtörtént, az ez utáni időben pedig az alperesnek az alacsonyabb díjat kellett fizetnie.
A felperesnek valóban fontos érdeke fűződik többek között ahhoz, hogy az egyes fogyasztók ténylegesen a szerződésben meghatározott áramerősségű túláram megszakítót használják. Erről azonban elsősorban az áramszolgáltató felperesnek kell gondoskodnia. Átruházhatja ugyan az átállíttatás kezdeményezését a fogyasztóra, mint ahogy azt a perbeli esetben a szerződésben ki is kötötte. Minthogy azonban az átállítást mindenképpen az áramszolgáltató végzi el, a gazdálkodó szervezeteket terhelő együttműködési kötelezettségből fakadóan neki is figyelemmel kell kísérnie, hogy az átállítás megtörtént-e vagy sem.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az indokolás részbeni helyesbítésével a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 714/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás