MK BH 1985/248
MK BH 1985/248
1985.06.01.
I. A havi munkaidőkereten felül teljesített munka túlmunka, amelynek díjazása esetén a dolgozót a rendes munkabéren felül pótlék is megilleti [48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 43. § (1) bek.; 17. 1979. (XII. 1.) MüM sz. r. 29. § (1) és (2) bek.].
II. Ha a munkáltató a munkaviszony fennállása alatt több munkabért fizetett ki a dolgozónak, mint amennyi a ténylegesen ledolgozott munkaórák alapján megillette, a többletet a munkaviszony megszűnése esetén nem számíthatja be a dolgozónak járó szabadságmegváltásba, hanem a tévesen kifizetett munkabérre vonatkozó szabályok szerint követelheti vissza [48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 65. § (1) bek.; 5/1981. (XII. 29.) ÁBMH sz. rend. 4. § (1) bek.].
III. A túlmunkáért ellenértékre jogosult dolgozót a munkaszüneti napon végzett munkáért az e napra számított átlagkeresetén felül az aznapi munkáért járó díjazás is megilleti [1967. évi II. törvény 41. § (2) bek.; 17/1979. (XII. 1.) MüM sz. r. 39. § (2) bek.; Pp. 213. § (1) bek.].
IV. Költségvetési szerv rendszeresen éjszakai műszakban szolgálatot teljesítő dolgozója éjszakai pótlékra jogosult [48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 42. §; 17/1979. (XII. 1.) MüM sz. r. 27. § (1) bek.; 21/1979. (XII. 28.) MüM sz. r. 5. §].
A nyugdíjas felperes az alperessel 1980. március 1-jén határozott időre – az év végéig – szóló munkaszerződést kötött a d.-i Vidámpark éjjeliőri feladatainak ellátására. A munkaidőt havi 125 órában határozták meg, a személyi alapbért pedig havi 1500 forintban. A munkaszerződést az 1981., az 1982. és az 1983. években mindig egy évre megújították. A havi munkaidőt az 1981. és az 1982. években 130 órában, az 1983. évben pedig 136 órában állapították meg. A munkabér 1981-ben havi 1600 forint, 1982-ben 1700 forint, 1983-ban pedig 1900 forint volt. A felperes az alapbéren felül évente különböző összegű jutalmakban részesült.
Az alperesnél négy éjjeliőr dolgozott, a kialakult gyakorlat szerint a hónap első két hetében két, a hónap második két hetében ugyancsak két őr látta el a feladatokat, egymást folyamatosan váltották. Amennyiben valaki nem tudta ellátni a szolgálatát, a másik párból hívtak be egy éjjeliőrt. Az általa ledolgozott órákat nem tekintették túlmunkának, hanem az alkalmi munkások külön béralapjából fizették az eredeti szerződés szerinti alapbérrel. Előfordult, hogy a felperes és munkatársai nem dolgozták le a munkaszerződés szerinti havi óraszámot, vagy annál többet dolgoztak, ennek ellenére a teljes havi munkabért kapták. A jelenléti ívek alapján év végén összesítették a havonta teljesített munkaórákat, a többleteket és a hiányokat kompenzálták, az így kapott egyenleget pedig – az esetleges hiányt vagy a többletet – átvittek a következő évre.
Ilyen módon a felperesnek az 1980. évben 4 óra többlete keletkezett, amit átvittek az 1981-es évre. Ekkor a felperesnek 1560 órát kellett volna dolgoznia, helyette 1572 órát dolgozott, így összesen 16 óra többlete keletkezett, amit átvittek 1982-re.
A felperes 1982-ben a szerződés szerinti 1560 óra helyett csak 1551 órát dolgozott, a 9 óra hiányt az előző évről áthozott 16 óra többlettel kompenzálták. Az így keletkezett 7 óra többletet az évi rendes fizetett szabadságával együtt elszámolták és kifizették.
A felperes munkaszerződését 1983. november 8-án megszüntették. Eddig az időpontig a felperesnek 1360 órát kellett volna dolgoznia, de csak 1240 órát teljesített. A hiányzó 120 órát az alperes beszámította a felperes 10 hónapra járó 113 óra szabadságába.
A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében 1981. évtől kezdődően túlmunkadíj, éjszakai pótlék és műszakpótlék kifizetését kérte. Sérelmezte, hogy az 1983. évi szabadságát nem kapta meg, és kérte a fizetett ünnepeknek pótlékolt órabérrel való elszámolását.
A munkaügyi döntőbizottság elutasította a felperes kérelmét. A döntőbizottság határozatának megváltoztatása végett a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. Megállapította, hogy helytelenül történt az úgynevezett helyettesítés elszámolása, mégsem találta azonban szükségesnek az elszámolás felülvizsgálatát, mert úgy ítélte meg, hogy a havonta változatlan és teljes összegben fizetett munkabér és a pótlékok nélkül fizetett úgynevezett alkalmi munkabér hosszabb idő alatt szükségképpen kompenzálta azt, hogy adott esetben a felperes a kötelező havi óraszámnál kevesebbet teljesített.
Az éjszakai, valamint a műszakpótlék pedig azért nem járt a felpereseknek, mert az éjjeliőri szolgálat ügyeleti jellegű munka. Az 1983. évi szabadságelszámolást a munkaügyi bíróság úgy tekintette, mintha a felperes már előre kivette volna a szabadságát, és arra a munkabérét is megkapta volna.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
I. Az Mt. V. 43. §-ának (1) bekezdése szerint túlmunka a dolgozó napi munkaidejét meghaladó munka, ha pedig a napi munkaidő előzetesen munkanapokra beosztva nincsen, a heti, havi vagy évi munkaidőkereten felül végzett munka minősül túlmunkának.
A 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 29. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a túlmunka idejére a dolgozót a rendes munkabére és ezen felül a (2) bekezdés szabályai szerint pótlék illeti meg.
A műszaknapló alapján készült kimutatás szerint a felperes 1981. szeptember hónapban a kötelező 130 órán felül 133 óra, december hónapban 91 óra, 1982. év júliusában pedig 130 óra, a törvényességi szakban pedig felmerült, hogy 1982. szeptemberében 35 óra túlmunkát teljesített.
Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor a havi órakereten felül teljesített munkát nem számolta el túlmunkaként. Az így végzett munkaórákat az alperes jogszabálysértő módon, a felperest megillető pótlékolt díjazás nélkül számolta el.
II. Ugyancsak jogszabályt sértett a munkaügyi bíróság, amikor a felperes 1983. évi szabadságát betudta a felperes által nem teljesített 120 órába. Az 5/1981. (XII. 29.) ÁBMH sz. rendelkezés 4. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a dolgozó munkaviszonya év közben megszűnik és a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. Amennyiben a munkáltató több munkabért fizetett a dolgozónak, mint amennyi őt a ténylegesen ledolgozott munkaórák alapján megillette, a többletet a munkáltató a tévesen kifizetett munkabér visszakövetelésének szabályai szerint követelheti vissza [Mt. V. 65. § (1) bek.].
III. A 17/1979. (XII. 1.) MüM sz. rendelet 39. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a dolgozó a munkaszüneti napon munkát végez, az Mt. 41. §-ának (2) bekezdésében említett díjazáson felül az aznapi munkáért járó díjazás is megilleti.
A munkaügyi bíróság nem adta indokát annak, hogy miért mellőzte az elszámolás felülvizsgálatát, és miért nem foglalkozott a felperes munkaszüneti napokon végzett munkájának díjazására, valamint az éjszakai pótlék kifizetésére vonatkozó keresetével. E kereseti kérelmekkel a munkaügyi bíróság érdemben nem is foglalkozott, holott a bíróság döntésének ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi követelésre [Pp. 213. § (1) bek.].
IV. Az Mt. V. 42. §-a szerint éjszakai munkának minősül az este 22 órától reggel 6 óráig, napi három műszak esetén a harmadik műszakban végzett munka.
A 17/1979. (XII. 1.) MüM sz. rendelet 27. §-ának (1) bekezdése értelmében az éjszakai pótlék – ha jogszabály annak fizetését meg nem tiltja, illetve mértékét eltérően nem állapítja meg – 10%. Kollektív szerződés ennél magasabb mértékű éjszakai pótlékot is megállapíthat.
A költségvetési szerveknél dolgozókra a 21/1979. (XII. 28.) MüM sz. rendelet vonatkozik, melynek 5. §-a szerint a költségvetési szerv dolgozója részére éjszakai pótlék nem jár. Ez alól kivételt képeznek azok a fizikai dolgozók, akik rendszeresen éjszakai műszakban dolgoznak. Őket személyi alapbérük 10%-ának megfelelő éjszakai pótlék illeti meg. A felperes rendszeresen éjszakai műszakban dolgozott, és munkaköre alapján fizikai dolgozónak kell tekinteni, tehát éjszakai pótlékra jogosult. (M. törv. II. 10 260/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás