MK BH 1985/252
MK BH 1985/252
1985.06.01.
Nem indítható megállapításra irányuló kereset, ha a jogvédelem szükségessége nem az alperessel, hanem a perben nem álló harmadik személlyel szemben áll fenn [1967. évi II. törvény 63. § (1) bek.; Pp. 123. §].
A felperes 1971. november 1-jétől 1979. február 28-ig az alperes alkalmazásában állt, munkaviszonya rokkant-nyugállományba helyezése miatt szűnt meg. Ezt követően a felperes különböző munkáltatókkal létesített munkaviszonyt mint rokkant nyugdíjas. 1982-től az U. Ipari Közös Vállalat alkalmazottja, gazdasági szaktanácsadóként. A munkáltató 1983. szeptember 13-án megkeresést intézett az alpereshez, és az 1975. évi II. törvény 53. §-ában foglaltakra figyelemmel annak megállapítását és közlését kérte, hogy mennyi lenne a felperes átlagkeresete a megkeresés időpontjában, ha az alperes alkalmazásában állna és munkaképes lenne. Az alperes a válaszában azt közölte, ha a felperes munkaviszonya nem szűnt volna meg, az átlagkeresete 6563 forintot tenne ki.
A felperes a megállapítás ellen az alperes munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, és kérte magasabb átlagkereset kimutatását.
Az alperes munkaügyi döntőbizottsága a határozatával hatáskörének hiányát állapította meg, és az eljárást megszüntette.
A felperes a döntőbizottság határozata ellen keresettel fordult a bírósághoz, és 1983. évre az 1979. évi alapbér és átlagbér közötti különbségnek megfelelő arányos emelkedés megállapítását kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének helyt adott, és a munkaügyi döntőbizottság határozatának hatályon kívül helyezése mellett megállapította, hogy a felperesnek 1983-ban 7105 forint lenne a vélelmezhető átlagbére.
Az ítélet indokolása szerint a munkaügyi döntőbizottság határozatának az az indokolása, hogy a jogorvoslati szervek az alapbér megállapítása tekintetében hatáskörrel nem rendelkeznek, helytálló. Meg kell azonban vizsgálni azt a körülményt is – és erre a jogorvoslati szerveknek van hatáskörük –, hogy a munkáltató az Mt. 2. §-ában foglaltak szerint jogait rendeltetésszerűen gyakorolta-e. E körben vizsgálta a felperes munkaviszonyának megszűntekor az alap és átlagbér közötti különbség arányát. Ennek az aránynak a figyelembevételével állapította meg, hogy a felperesnek vélelmezhetően 7105 forintos átlagbérrel kellene rendelkeznie.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 63. §-ának (1) bekezdése szerint a dolgozó és a munkáltató között a munkaviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben felmerült vitában (munkaügyi vita) – ha jogszabály kivételt nem tesz – a munkaügyi döntőbizottság jár el.
A felperes munkaviszonya az alperesnél 1979. február 28-án rokkantnyugállományba helyezése miatt megszűnt.
Ennek folytán az alperesnek – mint volt munkáltatónak – a felperes újabb munkáltatója részére adott adatszolgáltatása –, amely egyébként tájékoztató jellegű, és a felperes jelenlegi munkáltatóját nem köti – nem a felperes korábban fennállott munkaviszonyából eredő jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos intézkedés, és munkajogvita alapja nem lehet. A munkaügyi döntőbizottság helytállóan járt el, amikor hatáskörének hiányát megállapította és az eljárást megszüntette. Ennek folytán a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a felperes keresetét elutasítja.
Egyébként a Pp. 123. §-ának második mondata értelmében megállapításra irányuló kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet.
Nem indítható tehát megállapítási kereset, ha a jogvédelem szükségessége nem az alperessel, hanem a perben nem szereplő harmadik személlyel szemben áll fenn, annál is inkább, mert az ítélet jogereje a perben nem álló személyre amúgy sem terjed ki. (M. törv. I. 10 204/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás