BK BH 1985/253
BK BH 1985/253
1985.07.01.
A munkaterápiás intézeti kényszergyógyítás elrendelésének egészségügyi feltétele: az egyéb kezelési formák várható eredménytelensége; ezért a munkaterápiás intézeti kezelés nem rendelhető el, ha a vádlott korábban még semmiféle alkoholelvonó-kezelésben nem részesült, és meggyógyítása az egyéb kezelési formáktól is remélhető [Btk. 76. §, BK 103. sz.].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat tartás elmulasztásának vétségében mondotta ki bűnösnek, ezért – önálló intézkedésként – elrendelte a munkaterápiás intézeti kezelését.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A szobafestő-mázoló szakképzettségű vádlottat a bírósági ítélet kötelezte arra, hogy két gyermeke után tartásdíjként összesen havi 1260 forintot fizessen volt élettársának.
Kötelezettségének 1983. október óta nem tett eleget, csak alkalmi munkát végzett, és összesen 6995 forint tartozása keletkezett.
A megyei bíróság a vádlott és a sértett egyező előadása alapján rögzítette, hogy a vádlott azóta sem teljesítette tartási kötelezettségét, és továbbra is alkalmi munkából tartja el magát.
A megyei bíróság észlelte, hogy a vádlott alkoholizmusa és a Btk. 76. §-a alkalmazhatósága tekintetében az ügy nincs felderítve. E vonatkozásban a tényállás csupán azt tartalmazza: a vádlott az alkalmi munkából szerzett jövedelmét létfenntartására és italozásra fordította. Csupán az ítélet indokolásának a bizonyítékokat értékelő részében van utalás arra, hogy az orvos szakértő (nem elmeorvos szakértő) véleménye szerint a vádlott rendszeresen és mértéktelenül fogyaszt szeszes italt. Az idült alkoholizmus testi és idegrendszeri tünetei nála kimutathatók. Egyébként a vádlott a szakértő előtt és az elsőfokú tárgyaláson is italfogyasztás után jelent meg. Előadása szerint kényszerelvonó-kezelésen még nem volt, nem is akart arra elmenni, mert nem tartja magát alkoholistának.
Az elsőfokú bíróság mindezek után a “vádlott alkoholizáló életmódjára, idült alkoholizmusára” tekintettel látta indokoltnak a Btk. 76. §-a alkalmazását.
Az ítélet indokolása arra mutat, hogy az elsőfokú bíróság nem volt figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság BK 103. számú állásfoglalásában írtakra.
Ezen állásfoglalásból kitűnően mind a Btk. 75. §-a, illetve 76. §-a alkalmazásának, mind pedig a Btk. 72. §-a, illetve a 89. §-a kapcsán alkalmazható pártfogó felügyelet (Btk. 82. §) során külön magatartási szabályként előírható kötelező gondozásnak és gyógykezelésnek alapvető közös előfeltétele az, hogy az elkövető alkoholista életmódot folytasson, és a bűncselekmény elkövetése ezzel összefüggésben álljon.
Az összefüggés leggyakoribb esete az, amikor ittasan vagy szeszes ital megszerzése végett követ el az alkoholista bűncselekményt, viszont nem korlátozódik csupán ezekre az esetekre. Alkoholista életmódot az folytat, akinek életvezetése iszákosságból eredően veszélyezteti a családját, a környezetét, annak biztonságát, illetve a közrendet.
Ebben a körben vizsgálni kell az esetleges korábbi szeszes ital hatása alatt elkövetett bűncselekményeit, szabálysértéseit. Fel kell deríteni: milyen gyakran, milyen mértékben fogyaszt szeszes italt, ennek hatására hogyan viselkedik, milyen konfliktusai vannak családjával, munkatársaival, környezetével. Vizsgálni kell, hogy milyen más körülmények jellemzik életvezetését, ebben milyen negatív irányú változások történtek. Tisztázandó végül, hogy alkoholizmusa miatt mikor és milyen eredménnyel kezelték.
A feltárt adatokat a kirendelő igazságügyi elmeorvos szakértővel is közölni kell, akinek – az életvezetés hanyatlására is kitérő – véleményt kell adnia.
A megyei bíróság mindezeket szem előtt tartva, pótnyomozást rendelt el [Be. 240. §, 156. §, 157. §), ennek során a nyomozóhatóság tanúkat derített fel, hallgatott ki és igazságügyi elmeorvos szakértő véleményét beszerezte.
A megyei bíróság a fellebbezési eljárás során is kihallgatott tanúk vallomására és az elmeorvos szakértő véleménye, valamint a legutolsó munkahely jellemzése alapján az alábbiakat állapítja meg tényként [Be. 274. § (1) bekezdés]:
a vádlottat legutóbbi munkahelyén szoros felügyelet alatt kellett tartani; rendszeres italozásai, ebből eredő igazolatlan mulasztásai sok gondot okoztak;
annak ellenére, hogy jó szakmával rendelkezik és régebben megbecsült, kitüntetett dolgozó volt, az utóbbi időben már csak alkalmi munkákat végzett, sok esetben szeszes ital fejében segédkezett magánfuvarosoknak;
a vádlott a vádbeli időben rendszeresen látogatta lakóhelyének italboltjait, ahol szinte minden esetben leittasodott;
az elfogyasztott szeszes ital ára fedezné a fizetendő havi tartásdíj összegét;
hangoztatta barátja előtt, azért nem létesít állandó munkaviszonyt, mert akkor levonják tőle a tartásdíjat;
a vádlottal szemben még semmiféle formában nem végeztek alkoholelvonó-kezelést;
az elmeorvos szakértő véleményéből kitűnően még remény van arra, hogy kórházi, illetve gondozóintézeti kezelés megfelelő eredményt hoz.
A megyei bíróság az így teljessé tett tényállás alapján az ügyet érdemben elbírálhatónak találta.
A vádlott alkoholista életvezetése és bűncselekményének ezzel való összefüggése immár nyilvánvaló.
A munkaterápiás intézeti kezelés elrendelésének azonban egészségügyi feltétele az egyéb kezelési formák várható eredménytelensége. A megyei bíróság így a Btk. 76. §-a szerinti kényszergyógyítást nem látta alkalmazhatónak, minthogy a vádlott még semmiféle alkoholelvonó-kezelésben nem részesült és meggyógyulása a (szabadságelvonással is járó) munkaterápiás intézeti kezelés nélkül is alappal remélhető. [Egyébként a súlyosítási tilalom (Be. 241. §) folytán büntetés kiszabása nem jöhetett szóba.] Ugyanakkor nem lehet akadálya próbára bocsátás alkalmazásának.
A megyei bíróság ezért az ítéletet megváltoztatva huzamosabb tartamú – 2 évi – próbára bocsátást alkalmazott, és a vádlott fentiekben rögzített igen kedvezőtlen iránt vett életvezetésére figyelemmel elrendelte a pártfogó felügyeletét (Btk. 82. §). Enélkül a próbaidő sikeres eltelte nem lenne várható. Külön magatartási szabályként [1979. évi 11. sz. tvr. 97. § (2) bek.] írta elő azt, hogy a vádlott köteles állandó munkaviszonyt létesíteni és ott megfelelően dolgozni,
továbbá hogy köteles magát – az egészségügyi hatóságnál egyidejűleg kezdeményezett – kötelező (alkoholista) gondozásnak és gyógykezelésnek aláveti (BK 103. állásfoglalás III. pontja).
A megyei bíróság azért határozott így, mert a vádlott további kötelességmulasztása és egyben bűncselekménye csak akkor kerülhető el, ha állandó alkalmazásban áll, ahol a tartásdíj tőle levonható, alkoholizmusától pedig a maga erejéből nem tudna megszabadulni. [Fejér Megyei Bíróság Bf. 369/1984. sz.].
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás