BK BH 1985/255
BK BH 1985/255
1985.07.01.
A különös visszaeső vádlott javára a büntetés enyhítési lehetőség törvénysértő alkalmazása különös méltánylást érdemlő körülmények hiányában [Btk. 97. § (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat – aki lopás vétsége miatt öt éven belül már végrehajtható szabadságvesztésre volt elítélve – kisebb értékre elkövetett lopás vétsége és 2 rb. közokirattal visszaélés vétsége miatt javító-nevelő munkára ítélte.
A megállapított tényállás szerint a vádlott a reggeli órákban a köztemető területén haladt, amikor meglátta a sértett tulajdonát képező segédmotoros kerékpár kormányára felakasztott táskát. A sértett néhány méterrel távolabb, az egyik sírnál tartózkodott, és a vádlott – amikor elhaladt a segédmotoros kerékpár mellett – váratlanul, eltulajdonítási szándékkal elvette a sértett táskáját, és kiszaladt a temetőből. A sértett rögtön észrevette a lopást, és segítségért kiabált.
A vádlott ezalatt a temető oldalánál levő nádasban a sértett táskájából kivette az abban levő 2200 forintot, míg a táskát a pénztárcával, szemüveggel, kulcscsomóval együtt a nádasban hagyta, a sértett igazolványait pedig összetépte. Innen tovább szaladt, míg végül a sértett kiabálására odagyűlt személyek segítségével a vádlottat a közelben levő erdőnél elfogták.
A sértett az autóstáskát, a készpénzt, a 2 db közokiratát, kulcsait, szemüveget visszakapta, így az összesen okozott 2490 forint kár megtérült.
A büntetés kiszabásánál a bíróság enyhítő körülményként értékelte a vádlott beismerő, megbánó vallomását, azt, hogy a kár tettenéréssel megtérült, valamint figyelembe vette a vádlott cselekményének alkalmi jellegét.
Súlyosítóként értékelte a bíróság, hogy a vádlott a sértett közvetlen közelében, gátlástalanul követte el a bűncselekményt.
Mindezekre figyelemmel a bíróság úgy találta, hogy habár a vádlott különös visszaeső, előző büntetéséből kiszabadulva nem folytatott bűnöző életmódot, megfelelő anyagi és családi körülmények között él, a jelenlegi bűncselekményét váratlan meggondolásból, alkalmi módon követte el, így vele szemben a bíróság a Btk. 97. §-ának (4) bekezdését alkalmazhatónak találta, és őt nem szabadságvesztésre, hanem a rendelkező részben megállapított javító-nevelő munkára ítélte.
A büntetés kiszabását felülvizsgálva a másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú bíróság a különös visszaeső vádlott javára alapvetően tévesen ítélte meg mind a vádlott személyében, mind pedig a cselekményében rejlő társadalomra veszélyességet.
Ez abból adódott, hogy helytelenül kerültek megállapításra a bűnösségi körülmények.
Az adott esetben több személy is üldözte a vádlottat, amíg sikerült elfogni, és az általa eltulajdonított értékeket visszaszerezni. Ekként pedig a tettenéréssel való kármegtérülésnek súlya nincsen, míg a súlyosító körülmények között egyébként helyesen megjelölt gátlástalan elkövetési mód ellentétben áll a cselekmény “alkalmi jellegének” enyhítőként értékelésével.
Ennek mellőzésével, további súlyosító körülményként értékelte a másodfokú bíróság a vádlott terhére a többszörös halmazatot, valamint a cselekmény véghezvitele során tanúsított vakmerőséget, illetve kitartást.
A temetőkben és általában a kegyeleti helyeken a közbiztonság és a nyugalom megóvása alapvető közérdek, s ezt a büntetőjog eszközeivel is biztosítani kell. A városi bíróság által alkalmazott büntetési nem erre alkalmatlan, és semmiféle indoka sem volt annak, hogy az elsőfokú bíróság a Btk. 97. §-a (4) bekezdésében meghatározott enyhítési lehetőséget alkalmazza a vádlott javára.
Ezért a másodfokú bíróság a vádlottat 6 hónapi, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2. Bf. 541/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás