BK BH 1985/257
BK BH 1985/257
1985.07.01.
I. Nincs helye a másodfokú eljárásban pótnyomozás elrendelésének és ennek keretében bizonyítási kísérlet lefolytatására utasításnak, ha a szakértők véleményei között fennálló ellentét a fellebbezési tárgyaláson történő meghallgatásuk útján is feloldható [Be. 206. § (3) bek., 85. §, 72. § (4) bek., 76. § (2) bek., BKT 1/1976. sz.].
II. Ha a bíróság a műszaki szakértői vélemények felülvizsgálatát rendelte el, az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság köteles véleményt nyilvánítani, és kizárólag e testület feladata annak biztosítása, hogy a felülvéleményezés feltételeit hogyan teremti meg [Be. 78. §, BKT–PKT–GKT 1/1981. sz.].
III. Ha a bíróság a tárgyaláson rendel el pótnyomozást, határozatában köteles ennek teljesítésére határidőt megjelölni, minthogy az ügy továbbra is bírósági szakban marad [Be. 157. § (1) és (2) bek., 206. § (3) bek.].
A városi bíróság a terheltet az ellene emelt halált okozó közúti veszélyeztetés bűntette miatt emelt vád alól felmentette.
A vádiratban megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt a vádbeli napon az általa vezetett Wartburg gyártmányú személygépkocsijával – amelyben rajta kívül négy személy foglalt helyet – az M7-es autópálya belső forgalmi sávjában 100 km/órát valamivel meghaladó sebességgel közlekedett. A 30 km – szelvény közelében utolérte azt a Skoda személygépkocsit, amely majdnem 100 km/órás sebességgel haladt ugyancsak a belső sávban. A terhelt kürtjelzést adott, majd jobbról kezdett a Skoda előzésébe. Ezt követően hirtelen kívánt visszatérni a belső forgalmi sávra, így gépkocsijának hátsó részével a Skoda jobb első sárvédőjének ütközött. Ennek folytán elvesztette az uralmát a jármű felett, s az elválasztó sávra, illetőleg azon keresztül a szemközti forgalmi sávra sodródott és felborult. A baleset következtében a terhelt gépkocsijában helyet foglaló 11 éves gyermek olyan súlyos fejsérüléseket szenvedett, hogy a szakszerű orvosi ellátás ellenére a kórházban meghalt. A terhelt felesége 8 napon túl gyógyuló, maradandó fogyatékossággal járó sérülést, a további két utas csak könnyebb sérüléseket szenvedett. A Skoda gépkocsi az ütközés során megperdült, de utasai nem sérültek meg.
Az ügyész eredetileg halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vádat. Kiegészítette a vád tárgyává tett tényeket azzal, hogy a terhelt “leckéztetési, megtorló szándékkal”, a közúti közlekedés szabályainak szándékos megszegésével idézett elő veszélyhelyzetet, ezért halált okozó közúti veszélyeztetés bűntettére módosította és tartotta fenn a vádat.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint F. M. és N. A. műszaki szakértők részben ellentétes véleménye és az egyéb perbeli adatok alapján kétséget kizáró módon nem volt bizonyítható, hogy a súlyos eredménnyel járó baleset a terhelt közlekedési szabályszegésének eredményeként következett be, avagy úgy, hogy a Skoda gépkocsi vezetője irányt változtatva a külső forgalmi sávba akart visszatérni éppen akkor, amikor a terhelt gépkocsija őt jobbról előzte.
Az első fokú ítélet ellen az ügyész a terhelt terhére a felmentés miatt, a bűnösség megállapítása és a büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést.
A másodfokon eljáró megyei bíróság a fellebbezési tárgyaláson hozott végzésével a tárgyalást elnapolta, és pótnyomozást rendelt el azzal, hogy annak lefolytatása után hivatalból tűz ki új tárgyalási határnapot.
A megyei bíróság végzése ellen a pótnyomozás elrendelése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
1. A városi bíróság – minthogy F. M. és N. A. szakértők véleménye között ellentétet vélt felfedezni – már az első fokú eljárás során elrendelte a műszaki szakértői véleményeknek az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság által történő felülvizsgálatát. E bizottság azonban az iratokat azzal küldte vissza, hogy a felülvélemény adásához szükséges vizsgálatok lefolytatására nincs lehetősége, mivel a terhelt üzemképtelen, sérült Wartburgja kísérletek és mérések céljára alkalmatlan, a MERKUR Vállalat által biztosított vizsgálati Wartburg gépkocsival pedig azért nem végezhetik el a kért vizsgálatot, mert a rendőr-főkapitányság az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottságnak a próbarendszámára érvényes személyszállítási korlátozás alóli felmentését visszavonta.
A megyei bíróság a pótnyomozást elrendelő végzésében kizárólag ennek a korábban visszautasított felülvizsgálati véleménynek a beszerzését rendelte el, az ehhez szükséges mérések feltételeinek biztosításával, amelyet a végzés “nyomozási kísérletnek” nevez. A helyesen bizonyítási kísérletként szabályozott eljárási cselekménynek (Be. 85. §) azonban annak megállapítása vagy ellenőrzése a célja, hogy valamely esemény vagy jelenség meghatározott helyen, időben, illetőleg körülmények között megtörténhetett-e. Minthogy a baleset jellege az adott közlekedési helyzet és ütközési mechanizmus valósághű rekonstruálását a Be. 85. §-ának (3) bekezdésében rögzített megszorítás miatt is eleve kizárta, nyilvánvalóan nem erről, hanem a vitás szakkérdés eldöntéséhez szükséges, és a Be. 72. §-ának (4) bekezdésében meghatározott vizsgálat elvégzéséről van szó.
Az előbbiektől függetlenül a megyei bíróság végzéséből kitűnően nem egyértelmű, hogy a rendelkezésre álló műszaki szakértői vélemények valóban egymásnak ellentmondó megállapításokat tartalmaznak-e. A végzés indokolása ugyanis egyrészt azt rögzíti: a másodfokú bíróság egyetért azzal, hogy a két szakértői vélemény között lényeges ellentét van, ezért szükségesnek tartja a felülvélemény beszerzését; ugyanakkor a továbbiakban utal arra is, hogy F. M. szakértő mind a nyomozás, mind a tárgyalás során kellő indok nélkül csatlakozott szakértőtársa véleményéhez. Az iratok tartalma egyébként az egyezőségre enged következtetni, mivel a nyomozás alkalmával és a tárgyaláson is egyetértett N. A.-nak az eldöntendő szakkérdésben elfoglalt álláspontjával.
Márpedig a Be. 78. §-a értelmében a szakvélemények felülvizsgálatának elrendelésére nem kerülhet sor, ha a szakértői véleményekben mutatkozó ellentét a szakértők nyilatkozatával feloldható. Amennyiben a másodfokú bíróság megítélése szerint az első fokú eljárásban előterjesztett szakvélemény nem egyértelmű, vagy kellően meg nem indokolt – a Be. 240. §-ára alapozott bizonyítás felvétele körében – módjában áll, hogy az érintett szakértőt (szakértőket) a szükséges felvilágosítás megadására felhívja [Be. 76. § (2) bek.].
2. A kifejtettektől eltekintve is téves a megyei bíróság pótnyomozást elrendelő végzése.
A Legfelsőbb Bíróság BKT 1/1976. számú állásfoglalásában adott iránymutatásból kitűnően a pótnyomozás elrendelése a másodfokú eljárásban sem kizárt. Erre akkor kerülhet sor, ha az első fokú ítélet részleges megalapozatlanságának kiküszöbölése csak további bizonyítási eszközök beszerzése, illetve felkutatása útján – nyomozó hatóság rendelkezésére álló hatékony szervezet bevonása révén – lehetséges [Be. 156. § (2) bek. a) pont, 206. § (3) bek.].
Az adott esetben azonban az említett eljárásjogi előfeltételek nem állnak fenn, hiszen a másodfokú bíróság lényegében az igazságügyi műszaki szakértői vélemények felülvizsgálatát rendelte el. Az idevonatkozó jogszabályok szerint felülvizsgálatra kijelölt Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottságot pedig a Be. 240. §-án alapuló bizonyítás keretében kell evégett megkeresni, amely bizottság a feladatkörébe tartozó szakkérdésben köteles véleményt nyilvánítani. Kizárólag a felülvizsgáló feladata ugyanis annak eldöntése, hogy a felülvélemény adásához milyen vizsgálatokat tart szükségesnek, s azokat miként végzi el, illetőleg hogy azok feltételeit – esetleg az ügyben eljáró hatóságok segítségét is igénybe véve – hogyan teremti meg.
Egyebekben az illetékes rendőrhatóságnak az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság által kifogásolt – kötelező jogszabályi rendelkezésen alapuló – határozata nem akadályozza a testületet abban, hogy eseti engedély beszerzésével a tevékenységéhez nélkülözhetetlen vizsgálatokat elvégezze.
A kifejtettekből következően tehát a felülvizsgálati vélemény beszerzéséhez pótnyomozás elrendelésére és az ügynek az ügyész részére történő visszaküldésére nincs szükség.
3. A megyei bíróság végzése egyébként mindezeken felül hiányos is, mert a pótnyomozás teljesítésére – jóllehet azt a Be. 157. §-ának (2) bekezdése előírja – nem állapított meg határidőt. A tárgyaláson [Be. 206. § (3) bek.] elrendelt pótnyomozás esetében ugyanis a Be. 157. §-ának (1) és (2) bekezdéséből kitűnően az ügy nem kerül vissza a nyomozás szakaszában, következésképpen az üggyel kapcsolatos valamennyi intézkedésre – beleértve természetesen az érdemi döntést is – a bíróság jogosult.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság végzése törvénysértő, ezért a határozatot hatályon kívül helyezte, s az ügyet a másodfokú eljárás folytatása végett a megyei bírósághoz visszaküldte. [B. törv. II. 3/1985. sz.]
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás