PK BH 1985/260
PK BH 1985/260
1985.07.01.
I. A szerzői jogi törvény védelme alá tartoznak – egyebek között – a számítógépi programalkotások és a hozzájuk tartozó dokumentációk (szoftver). Az ilyen műre kötött szerződésből eredő jogvita elbírálásánál elsődlegesen a szerzői jogi szabályokat, az ezek által nem rendezett kérdésekben pedig a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni. [Ptk. 86. §, 277. § (1) bek., 301. § (1) bek., 315. §; 1969. évi III. tv. 3. §, 29. § (1) bek.; 9/1969. (XII. 29.) MM sz. r. 1. §, 23. § (1) bek.].
II. A szerzői jogdíjigényt érvényesítő Szerzői Jogvédő Hivatal azoknak a jogait érvényesíti, akiket a jogdíj megillet, még ha maguk a jogosultak nem is állnak perben. Az ilyen perek nem tekinthetők gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogvitájának. [106/1952. (XII. 31.) MT sz. r. 10. §, 15. §; Pp. XXV. fejezet.]
I. 1983. július 7-én szerződés jött létre az alperes mint megrendelő és a szerzők képviseletében eljáró felperes között számítógépi programrendszer (szoftver) szolgáltatására. Úgy állapodtak meg, hogy a szerzők a szoftvert a megrendelő által írásban kijelölt “vevők”-nek kötelesek átadni és üzembe helyezni, a meghatározott pénzbeli ellenszolgáltatást pedig az átadást követő 15 napon belül kell a felperes részére kifizetni.
Az alperes az 1983. június 13-án kelt telexen közölte a szerzők megbízottjával, hogy a szoftvert sürgősen – mennyiségi átvétel címén – a cs.-i “Egyetértés” Mgtsz-nek kell átadni. A programot tartalmazó dokumentációt a szerzők 1983. július 14-én az alperes által megjelölt helyre eljuttatták. A szerzők felajánlották, hogy az üzembe helyezést a megrendelő utasításának vétele után 72 órán belül elvégzik.
A megrendelő és a teljesítés helyeként megjelölt “Egyetértés” Mgtsz.között a számítógéprendszer szállításával kapcsolatban jogvita támadt.
Az alperes a szerzőkhöz intézett újabb felszólításában az üzembe helyezést sürgette. Az “Egyetértés” Mgtsz.az 1984. október 2-án jegyzőkönyvbe rögzített nyilatkozata szerint az üzembe helyezést “nem tudja fogadni”, mert – állítása szerint – a szoftvert nem rendelte meg az alperesnél.
II. A felperes pert indított 848 000 Ft szerzői díjigény érvényesítésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy a “mennyiségi átadás” a szerzők részéről megtörtént. Álláspontjuk lényege szerint azonban mindaddig, amíg a szerzők a szerződésben kikötött üzembe helyezésnek nem tesznek eleget, a szolgáltatást nem lehet teljesítettnek tekinteni, és a díjkövetelés sem esedékes. Perbe hívta az “Egyetértés” Mgtsz-t, amely azonban a perbe nem kívánt beavatkozni. A perbe hívott a nyilatkozatában arra utalt, hogy volt ugyan az alperessel olyan tartalmú megállapodása, amelyben az alperes számítógéprendszer szállítását vállalta, de ezt az alperes “stornírozta”, és ezután a perbe hívott közvetlenül a V.-nal kötött szerződést.
Az elsőfokú bíróság ítéletében arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 848 000 Ft-ot, ennek 1983. augusztus 1-jétől december 31-jéig járó évi 15%-os, 1984. január 1-jétől pedig a kifizetésig évi 20%-os késedelmi kamatával. Kötelezte az alperest 25 440 Ft eljárási illetéknek az Illetékhivatal számlájára való befizetésére.
Az ítélet indokolásában kifejtett álláspontja szerint a felek között érvényes szerződés jött létre a szerzők által kidolgozott rendszer átadására. A szellemi terméket a szerzők leszállították, az üzembe helyezést felajánlották; az alperes nem zárkózhat el a jogdíj kifizetése elől azzal, hogy az üzembe helyezést nem teszi lehetővé. A Ptk. 315. § szerint, aki joga gyakorlásához mást vesz igénybe, ennek magatartásáért felelős. Az alperes a saját szerződéses partnerének a magatartásáért felelős, akit perbe hívott ugyan, de az beavatkozni nem kívánt.
Az elsőfokú bíróság gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogvitájának tekintette a pert, és ezért a jogtanácsosi képviseleti költségről nem rendelkezett. A késedelmi kamat mértékét, valamint az eljárási illetéket is ennek megfelelően határozta meg, illetőleg rendelkezett a viselése felől.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett a kereset teljes elutasítása iránt. Kifogásolta az eljárás szabálytalanságát: szerinte az elsőfokú bíróság elmulasztotta a Pp. 377. §-ában írt előkészítő tevékenységet, továbbá az “Egyetértés” Mgtsz-nek félként történő perbevonását. Fellebbezésében sem vitatta, hogy a “mennyiségi átadás” a szerzők részéről megtörtént. Érdemben azzal érvelt, hogy a szerzők a szerződésben írt kötelezettségüket azért nem teljesítették, mert az üzembe helyezés nem történt meg; igényük nemcsak idő előtti, hanem megalapozatlan is. A teljesítés a szerzők magatartása miatt hiúsult meg.
A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta.
III. A fellebbezés a per főtárgyában nem helytálló.
A felperes a 106/1952. (XII. 31.) MT sz. rendelet 10. §-ában írt törvényi felhatalmazás alapján a szerzői jogdíjigényt saját nevében érvényesítette. A Szerzői Jogvédő Hivatal ilyen fellépés esetén is azoknak a jogait érvényesíti, akiket a jogdíj megillet, még ha maguk a jogosultak nem is állanak perben. Az ilyen perek nem tekinthetők gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogvitájának. Az elsőfokú bíróság tehát tévesen alkalmazta a gazdasági perekre vonatkozó a Pp. XXV. fejezetében írt szabályokat, következésképpen téves az alperesnek az ezzel kapcsolatos kifogása is. Az elbírált esetben azonban ez az eljárási szabálysértés a másodfokú eljárásban orvosolható és ezért az eljárás megismétlése nem szükséges [Pp. 252. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és – érdemben – helyes az arra alapított döntése is.
A szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (Szjt.) végrehajtására kiadott, a 15/1983. (VII. 12.) MM sz. rendelettel módosított 9/1969. (XII. 29.) MM sz. rendelet (Vhr.) 1. §-a szerint az Szjt. védelme alá tartoznak – egyebek között – a számítógépi programalkotások és a hozzájuk tartozó dokumentációk (szoftver). A felek szerződése tartalmát tekintve, ilyen szolgáltatásra irányul, az ebből eredő jogvita elbírálásánál elsődlegesen a szerzői jogról szóló szabályokat, azokban a kérdésekben pedig, amelyeket az Szjt. nem szabályoz, a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni (Szjt. 3. §).
Az alperes szoftverszolgáltatást rendelt meg. Tartalmában ez jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződés [Szjt. 29. § (1) bek.]. A mű elfogadása felől a felhasználó – az elbírált esetben a megrendelő alperes – határidő alatt köteles nyilatkozni. A Vhr. 23. §-ának (1) bekezdése szerint ez a határidő két hónap, ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik. A szoftverszolgáltatásra eltérő jogszabályi rendelkezés nincs, és a felek sem határoztak meg más határidőt a szerződésben.
A szerzők (kötelezettek) összetett szolgáltatást vállaltak: kötelezettséget vállaltak szoftver megalkotására és átadására, továbbá ennek a felhasználónál való üzembe helyezésére. A szoftvert tartalmazó dokumentációt a szerzők – igazoltan – eljuttatták az alperes által megjelölt szervezetnek. Ezzel az alperes – illetőleg az általa megjelölt kedvezményezett – a szoftver felhasználásának a szerződésben kikötött jogát és egyúttal a lehetőségét is megszerezte. Megkezdődött egyben a mű elfogadására nyitva álló határidő is, amely – a fentiek szerint – két hónap. Ezt a határidőt a Vhr. 23. §-ának (1) bekezdése értelmében a mű átadásától kell számítani, és ha a felhasználó a határidőn belül nem nyilatkozik, a művet elfogadottnak kell tekinteni. Sem az alperes, sem az általa az átvételre kijelölt termelőszövetkezet a határidőn belül nem nyilatkozott.
A perben elbírálandó tényálláson kívül álló körülmény az, hogy mi volt az alperes és az általa a teljesítés helyeként megjelölt “Egyetértés” Mgtsz szerződéses viszonya. A szerzők – a Ptk. 277. §-ának (1) bekezdése értelmében – a szerződést a tartalmának megfelelően a megszabott helyen és időben voltak kötelesek teljesíteni. Helyesen mutatott rá ítéletében az elsőfokú bíróság arra, hogy ha az alperes a joga gyakorlásához – a szolgáltatás átvételéhez – mást vett igénybe, a Ptk. 315. §-a értelmében ennek a magatartásáért felelős.
Az alperes tudomást szerzett arról, hogy a szerzők a dokumentációt átadták, a mű elfogadására nyitva álló határidő tekintetében tehát a kijelölt átvevő személy (szervezet) mulasztása az alperes terhére esik.
Az üzembe helyezés szolgáltatásának teljesítését a szerzők felajánlották, meghiúsulása a jogosultnak felróható okból történt. A jogosult átvételi késedelme ebben a tekintetben kizárja a kötelezett késedelmét, és a teljesített szoftverszolgáltatás után járó szerzői díj esedékességét nem érinti.
Mindezekre tekintettel az első fokú ítéletnek a főtárgyban hozott marasztaló döntését a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta.
A már kifejtettek szerint a jogvita nem gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyában merült fel. A fizetési késedelem jogkövetkezményeinél ezért a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni. A késedelmi kamat mértéke az 1984. évi 33. sz. tvr. hatálybaléptét követően (1985. január 1-jétől kezdve) a módosult Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése értelmében évi 8%, azt megelőzően pedig évi 5%.
Tévesen mellőzte az elsőfokú bíróság a felperes perköltségének viselése körében a képviseleti költséget. A perben ugyanis nem alkalmazható a Pp. 386. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés, amely szerint jogtanácsos részére gazdasági perben munkadíj megállapításának nincs helye. Nem alkalmazható a Pp. 382. §-ának (3) bekezdésében írt szabály sem.
Végül téves volt és ezért megváltoztatásra szorult az elsőfokú bíróságnak az illeték viseléséről szóló határozata is. A felperesként fellépő Szerzői Jogvédő Hivatal a 106/1952. (XII. 31.) MT sz. rendelet 15. §-a értelmében mentes az illeték lerovása alól. A per nem gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogvitája. A felperes által le nem rótt kereseti illeték mértéke ezért a 11/1966. (VI. 29.) PM sz. rendelet 116. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a pertárgy 6%-a, ezt a le nem rótt illetéket pedig a 16/1976. (XII. 31.) IM sz. rendelet (R.) 18. §-ának (1) bekezdése értelmében – pervesztességére tekintettel – az alperes köteles megtéríteni. Ennek módjára az R. 22. §-ának rendelkezései az irányadók. Az alperes a fellebbezési illetéket hiányosan rótta le, ennek pótlására a Legfelsőbb Bíróság leletezés terhével hívta fel az alperest.
A pervesztességére tekintettel az alperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése értelmében köteles a felperes képviseleti költségét mindkét fokú eljárásban viselni. (Legf. Bír. Pf. 21 053/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás