PK BH 1985/261
PK BH 1985/261
1985.07.01.
I. A szabadalmazhatóságnak a törvényben meghatározott feltételei együttes előfeltételek: bármelyik feltétel hiánya önmagában is alapot ad a szabadalmi bejelentés elutasítására [Ptk. 86. §; 1969. évi II. tv. 1. §].
II. Az újdonság megállapításához önmagában nem elegendő az a tény, hogy korábban teljesen azonos megoldást nem alkalmaztak [Ptk. 86. §; 1969. évi II. tv. 2. §].
III. Az önmagában ismert elemek felhasználásával is jöhet létre találmány. Ilyenkor a szabadalmazhatóság feltétele, hogy az önmagukban ismert elemek sajátos alkalmazási módja vagy területe, a műveleti sorrend, illetőleg az együttalkalmazás (kombináció) olyan műszaki többlethatást eredményezzen, amelynek a felismeréséhez és megvalósításához szakembertől elvárható tevékenységet meghaladó, alkotó jellegű feltalálói működésre van szükség [Ptk. 86. §; 1969. évi II. tv. 1–5. §].
A kérelmező szabadalmi bejelentést tett az Országos Találmányi Hivatalhoz. A védeni kért megoldás közzétett 1. (fő) igénypontja a következő.
Útitáska, kézitáska, iskolatáska vagy hasonló, kézi poggyász hordozására alkalmas eszköz, amelynek – legalább részben – merev határoló falbetétje van, azzal jellemezve, hogy
a) a határoló falbetét (2) két, egymással párhuzamos hőre lágyuló műanyag síklapból (2/a) áll, és a síklapok (2/a) között periodikusan elrendezett, az erőhatások felvételében részt vevő bordák (2/b) vannak,
b) szerelvényei (7) mint pl. zár, csat, fogantyú megfogására vagy rögzítésére a határoló falbetét (2) belső felületén önmagában ismert módon pl. alátéttel (6) és vagy keretvassal (3) van biztosítva.
A közzétételt követően a F. K. Vállalat felszólalt a szabadalom megadása ellen az 1969. évi II. törvény (Szt.) 51. §-ának (1) bekezdése alapján. A felszólaló (a jelen eljárásban ellenérdekű fél) a találmány újdonságát és haladó jellegét vitatta. Azzal érvelt, hogy a főigénypontban foglalt megoldás ismert részmegoldásoknak az addíciója (összegezése).
A bejelentő (a jelen eljárásban kérelmező) ezzel szemben arra hivatkozott, hogy a védeni kívánt megoldás nemcsak az alkalmazott hőre lágyuló műanyagra, hanem az egész táskára vonatkozik. A főigénypont szerinti kombináció minőségi változást eredményezett, a kérelmező szerint ennek következménye az, hogy a gyártás egyszerűbb, a táska könnyebb lett. Megoldása ezért újszerű és haladó.
Az Országos Találmányi Hivatal a bejelentést újdonság hiánya miatt (Szt. 2. §) utasította el. Határozatának az indokolása szerint a haladó jelleg hiányát a felszólaló nem bizonyította. A táska könnyűségét azonban nem az igénypontban foglalt ismert elemek együttes alkalmazása idézi elő, hanem a felhasznált könnyű műanyag. Szakember számára nyilvánvaló, ha könnyebb alapanyagokat használ fel, a végtermék is könnyebb lesz, az igénypontban foglalt elemek együttes alkalmazása tehát nem jelent újdonságot.
A kérelmező az elsőfokú bíróságtól kérte az Országos Találmányi Hivatal határozatának a megváltoztatását, a szabadalom megadását. Kérelmét azzal indokolta, hogy az OTH a bejelentésében foglalt megoldással szemben újdonságrontó közlemény nem jelölt meg. Állítása szerint az ismert elemeknek a sajátos alkalmazási módja az adott esetben előnyös műszaki többlethatást eredményezett.
Az ellenérdekű fél a kérelem elutasítását kérte újdonság hiánya miatt, a megoldás haladó jellegét a bírósági eljárásban nem vitatta.
Az elsőfokú bíróság végzésével a kérelmet elutasította. Végzésének az indokolása szerint az OTH-nak azért nem kellett anterioritást megjelölnie, mert a kérelmező kombinációs találmányra kért szabadalmat. A kombináció elemei nem vitatottan ismertek, többlethatás pedig nem állapítható meg, mert az ismert elemek tulajdonságai előre várható módon jelennek meg a végtermékben. A szerelvények ismert módon való rögzítése nem hat közre a könnyebb táska kialakításában. A bejelentésben foglalt megoldás kidolgozása nem jelentett alkotó jellegű feltalálói tevékenységet.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező fellebbezett. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását, a szabadalom megadását. Fellebbezésében azzal érvelt, hogy az anterioritás vizsgálatát nem lehetett volna mellőzni. Álláspontja szerint ellentmondást foglal magában a találmány haladó jellegének a megállapítása és újdonságának az el nem ismerése.
Az ellenérdekű fél az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
Az Szt. 1. §-a értelmében szabadalmazható találmány minden új, haladást jelentő műszaki megoldás, amely a gyakorlatban alkalmazható. Az Szt. 1. §-a együttes előfeltételeket tartalmaz, ami azt jelenti, hogy bármelyik feltétel hiánya önmagában is alapot ad a bejelentés elutasítására. A fellebbezésben felhozott az a körülmény tehát, hogy az eljárás tárgyát képező találmány haladó jellegű, nem mond ellent az egyéb okból történt elutasításnak.
A találmány újdonságát (Szt. 2. §) illetően pedig azt kell vizsgálni, hogy az ismert eljárások, elvek, törvényszerűségek elegendő útmutatást szolgáltattak-e szakember részére a bejelentés szerinti megoldás létrehozásához. Az újdonság megállapításához önmagában nem elegendő az a tény, hogy korábban teljesen azonos megoldást nem alkalmaztak.
Az önmagában ismert elemek felhasználásával is jöhet létre találmány. Ilyenkor a szabadalmazhatóság feltétele, hogy az önmagukban ismert elemek sajátos alkalmazási módja vagy területe, a műveleti sorrend, illetőleg az együttalkalmazás (kombináció) olyan műszaki többlethatást eredményezzen, amelynek a felismeréséhez és megvalósításához szakembertől elvárható tevékenységet meghaladó, alkotó jellegű feltalálói működésre van szükség.
Az elsőfokú bíróság ezekre a szempontokra figyelemmel helyesen állapította meg a bizonyítás adatainak mérlegelése alapján azt, hogy az adott esetben az ismert elemek együttalkalmazása műszaki többlethatást nem eredményezett, és a bejelentésben foglalt megoldás kidolgozása sem jelentett a szakembertől elvárható munkát meghaladó feltalálói tevékenységet. A perbeli találmány újdonsága ez okból nem állapítható meg, függetlenül attól, hogy a bejelentésben foglalt kombinációs megoldás korábban már nyilvánosságra jutott-e. A fellebbezésben foglaltakkal szemben ezzel kapcsolatban további újdonságvizsgálatra sincsen szükség.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzését a fellebbezésre tekintettel kiegészített, helyes indokai alapján helybenhagyta.
A kérelmező és az ellenérdekű fél egyaránt állami vállalat, a Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 386. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a pernyertes kérelmező részére perköltséget (munkadíjat) nem állapított meg. (Legf. Bír. Pkf. IV. 20 032/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás