PK BH 1985/262
PK BH 1985/262
1985.07.01.
Az ingatlan-nyilvántartás adataiban bízva jóhiszeműen és visszterhesen szerző vevő nem kötelezhető harmadik személy javára szerződésben kikötött, de az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés elmaradása miatt érvényesen létre nem jött haszonélvezeti jog bejegyzésének tűrésére [Ptk. 158. § (1) bek.; 1972. évi 31. sz. tvr. 6. § (2) bek., 2. § (1) és (2) bek.].
Az alperesek az 1983. szeptember 27-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolták K. T.-tól a perbeli ingatlant. A szerződést 4. pontja szerint az eladó szavatolja, hogy az ingatlan per és tehermentes.
K. T. a szerződéssel átruházott ingatlant szüleitől, a felperesektől kapta ajándékba. Az 1975. december 16-án kelt ajándékozási szerződésben az ajándékozott ingatlan még más nyilvántartási adatokkal szerepelt. A felperesek javára a szerződés 4. pontjában holtig tartó haszonélvezeti jogot kötöttek ki. Az ingatlan-nyilvántartási adatok szerint a haszonélvezeti jog nincs bejegyezve, így az ingatlan tehermentes.
A felperesek a keresetükben az ajándékozási szerződésre alapítottan kérték, hogy a bíróság rendelje el az alperesek által megvásárolt ingatlanra a haszonélvezeti joguk bejegyzését.
Az alperesek ellenkérelmükben arra hivatkoztak, hogy az eladó szavatolta az ingatlan tehermentességét, s feljogosította őket az ingatlan birtokba vételére. Majd a felperesek haszonélvezeti jogára vonatkozó szerződési kikötés megismerése után úgy nyilatkoztak, hogy a kereset teljesítését nem ellenzik, de perköltségük megtérítését kérik.
Az elsőfokú bíróság ítéletével annak tűrésére kötelezte az alpereseket, hogy a felperesek haszonélvezeti jogát a tulajdonukban levő ingatlanra bejegyezzék. Kötelezte továbbá őket arra is, hogy fizessenek meg 1820 forint perköltséget a felperesek részére az őket képviselő ügyvédi munkaközösség pénztárába.
A bíróság a tűrésre kötelezést azzal indokolta, hogy a felperesek az 1972. évi 31. számú tvr. 30. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében keresettel kérhetik a haszonélvezeti jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését, miután azt korábban elmulasztották. Tekintettel volt arra is, hogy az alperesek a kereset teljesítését nem ellenezték.
Az ítéletnek a haszonélvezeti jog bejegyzésére vonatkozó – fellebbezés hiányában – első fokon jogerőre emelkedett rendelkezése ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A peres felek utaltak a perben arra, hogy a korábbi és az ajándékozás tárgyát alkotó ingatlan megosztásával kapcsolatban alakult ki az alperesek által megvásárolt ingatlan.
Azt azonban a felperesek sem állították, hogy a megosztás előtti ingatlanra a haszonélvezeti jogukat bejegyezték és csak az átjegyzés maradt volna el. Ebből következően az elsőfokú bíróság által hivatkozott jogszabályi rendelkezés nem alapozza meg a felperesek kereseti követelését.
Ingatlanra, a Ptk. 158. §-ának (1) bekezdése értelmében, szerződés alapján haszonélvezet azzal keletkezik, hogy a haszonélvezeti jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik. Ezzel azonos rendelkezést tartalmaz az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. számú tvr. 6. §-ának (2) bekezdése is. Az ingatlan-nyilvántartás adataiban bízva jóhiszeműen és visszterhesen szerző alperesekkel szemben a felperesek a szerződésben kikötött, de az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés elmaradása miatt érvényesen létre sem jött haszonélvezeti jogra alapítottan nem kérhetik, hogy az alperesek tűrjék jogszerzésük bejegyzését [1972. évi 31. sz. tvr. 2. § (1) és (2) bekezdés és a Ptk. 158. § (1) bekezdés.]. Igényüket eredményesen csak a velük szerződő K. T.-ral szemben érvényesíthették volna [1972. évi 31. sz. tvr. 15. § (5) bek.].
Az eljáró bíróság – nyilván az előzőektől eltérő jogi álláspontjából következően – nem tulajdonított jelentőséget az alperesek által az ellenkérelmükben előadott védekezésnek. Ezért a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésében és a Pp. 4. §-ában foglalt eljárási szabályok megszegésével hozta meg döntését, amikor nem hívta fel az alperesek figyelmét arra, hogy amennyiben valóban érdekük fűződik a perbeli ingatlan megtartásához, célszerűbb, ha a szerződéskötésük, illetőleg a jogszerzésük általuk hivatkozott körülményeire alapítottan ragaszkodnak az ingatlan tehermentességéhez.
Amennyiben az alperesek megfelelő tájékoztatás és figyelmeztetés után is fenntartják kellően megindokolt elismerő nyilatkozatukat, az elsőfokú bíróság csak akkor hozhat a felperesek keresetének helyt adó döntést, de kizárólag az alperesi jogelismerésre alapítottan.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak a per főtárgyára vonatkozó rendelkezését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot utasította – ebben a keretben – a fenti iránymutatásnak megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára. (P. törv. I. 20 995/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás