PK BH 1985/266
PK BH 1985/266
1985.07.01.
A végrendelet tartalmának megállapítása körében – ellenkező rendelkezés hiányában – a pénzt és a takarékbetétkönyvet ingó dolognak kell tekinteni.
Ha az örökhagyó általános örököst nevezett, a törvényes örökösök a törvényes öröklés jogcímén a végrendeletben fel nem sorolt vagyontárgyakra nem tarthatnak igényt. [Ptk. 623. § (1) bek., 637. § (1) bek.]
Az örökhagyó 1979. június 4-én leszármazó, házastárs és szülők hátrahagyása nélkül meghalt. Hagyatékát a törvényes öröklés általános rendje szerint négy meghalt testvérének leszármazói örökölték volna. Az örökhagyó azonban 1976. november 15-én írásbeli magánvégrendeletet készített, amelyben algyői házas ingatlanát, továbbá halála esetén meglevő összes ingóságát D. Gy.-nére hagyta, aki ezért köteles lesz őt gondozni, ápolni és eltemettetni. Az örökhagyó egyéb – pontosan megjelölt – ingatlanait egymás között egyenlő arányban a többi megnevezett végrendeleti örökösre – köztük a jelen per felpereseire – hagyta. (A nevezettek egyben az örökhagyó törvényes örökösei is.) Végül úgy rendelkezett, hogy a többi rokonát nem kívánja az örökségből részesíteni.
A felperesek a keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az örökhagyó hagyatékához tartozó 370 000 forint betéti összegű takarékbetétkönyvben törvényes öröklésnek van helye, ezért fejenként 92 500 forint megfizetésére kérték kötelezni D. Gy.-né végrendeleti örökös jogutódját: az alperest.
Az elsőfokú bíróság az alperest arra kötelezte, hogy a felpereseknek 15 nap alatt fejenként 92 500 forintot fizessen meg. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet a per főtárgyát illetően helybenhagyta. A bíróságok arra a jogi álláspontra helyezkedtek, hogy miután az örökhagyó a végrendeletében a takarékbetétkönyvről kifejezetten nem rendelkezett, illetőleg életében úgy nyilatkozott, hogy azt “öreg napjaira tartogatja”, a takarékbetéti összegben nem végrendeleti, hanem törvényes öröklésnek van helye.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 623. §-ának (1) bekezdése szerint az örökhagyó halála esetére vagyonáról vagy annak egy részéről végrendelettel rendelkezhet.
A Ptk. 637. §-ának (1) bekezdése pedig kimondja, hogy ha a nevezett örökösök részesedése a hagyatékot nem meríti ki, a többlet tekintetében törvényes öröklésnek van helye, amennyiben a törvény kivételt nem tesz vagy a végrendeletből más nem következik.
Abban a kérdésben, hogy az örökhagyó az egész vagyonáról vagy annak csupán meghatározott részéről kívánt-e rendelkezni, kétség esetén a végrendelet értelmezése útján kell a helyes megoldást megtalálni.
Az adott esetben az örökhagyó végrendeletében általánosságban rendelkezett összes ingóságáról, és azokat külön megnevezésük nélkül az egyébként is általános örökösnek tekintendő D. Gy.-nére – az alperesei jogelődre – hagyta. A Polgári Törvénykönyv – egyéb megkülönböztetések mellett – fenntartotta a dolgoknak ingó és ingatlan szerinti hagyományos csoportosítását is. Ennek megfelelően az ítélkezési gyakorlat ingó dolognak tekinti a pénzt és a takarékbetétkönyvet is, feltéve, hogy ezzel az általánosan elfogadott értelmezéssel szemben – kifejezett rendelkezés vagy egyéb adat alapján – ellentétes értelmezésre nem lehet következtetni. Ilyen rendelkezés azonban a végrendeletben nincs, sőt az örökhagyó a végrendeletben kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy többi rokonát nem kívánja örökségéből részesíteni. Ebből az akaratnyilvánításból pedig azt a következtetést lehet levonni, hogy az örökhagyó a végrendeletben nem említett vagyonára sem akarta a törvényes öröklés érvényesülését, azt valójában ki akarta zárni. Ezt erősíti meg egyébként az újabb másodfokú eljárásban meghallgatott tanúk vallomása is, akik vallották, hogy az örökhagyó a takarékbetétkönyvben elhelyezett összeget is az alperesi jogelődnek szánta. A végrendelet tartalmával és a fenti tanúk vallomásával szemben B. M.-né és V. S.-né tanúk vallomása ellentétes jogi következtetés levonására nem alkalmas. A tanúknak az az előadása ugyanis, hogy az örökhagyó a takarékbetétkönyvet öreg napjaira tartogatta, hogy az “szabadon a rendelkezésére álljon”, a halál esetére szóló rendelkezés – azaz a végrendelkezés – tényét nem zárja ki.
De ettől függetlenül a végrendelet egyéb rendelkezései is az alperesi jogelőd örökösi minőségét támasztják alá. Ha ugyanis az örökhagyó általános örököst nevezett, a törvényes örökösök a törvényes öröklés jogcímén a végrendeletben fel nem sorolt vagyontárgyakra sem tarthatnak igényt.
Téves tehát az eljárt bíróságoknak az az álláspontja, hogy a takarékbetéti összegre törvényes öröklésnek van helye.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felpereseket a keresetükkel elutasította, egyben őket a perköltség megfizetésére kötelezte. (P. törv. II. 20 921/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás