PK BH 1985/268
PK BH 1985/268
1985.07.01.
Az adó és az azzal egy tekintet alá eső illeték megfizetéséért a kötelezettel egyetemlegesen felel az, aki az adó megállapításához való jog vagy az adótartozás keletkezésekor a kötelezettel közös háztartásban élt. A házastárs felelőssége akkor is fennáll, ha az adókötelezettség alá eső tevékenység vagy eljárás a másik házastárs külön vagyona körébe esik. [63/1981. (XII. 5.) MT sz. r. 1. § (1) bek. 8. pont; 58/1981. (XI. 19.) MT sz. r. 6. § (1) és (2) bek.; 54/1981. (XI. 19.) PM sz. r. 1. és 6. §].
A felperes és M. J. házasságát a bíróság 1983-ban bontotta fel. M. J.-t és más személyeket a bíróság 1978. június 26-án kelt jogerős ítéletével sikkasztás és más bűncselekmények miatt bűnösnek mondotta ki és megbüntette. Ebben az eljárásban M.-t és két vádlott-társát a Cs.-i Állami gazdaság részére 1 458 608 forint kártérítés, az állam javára pedig 87 516 forint illeték megfizetésére kötelezték.
Az illetéktartozás behajtására irányuló eljárásban – mivel M. J. munkabérét a megítélt kártérítés törlesztésére 50%-ig igénybe vették – az 1983. áprilisában fennállt 63 645 forint hátralék végrehajtását kiterjesztették a felperesre.
A felperesnek az egyetemleges illetékfizetési kötelezettség alóli mentesítése iránti kérelmét a megyei illetékhivatal az 1983. augusztus 2-án kelt határozatával elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú államigazgatási szerv alperes 1983. szeptember 7-én hozott határozatával az illetékhivatal megtámadott határozatát helybenhagyta azzal, hogy az egyetemleges kötelezettség jogalapja tekintetében a határozat felülvizsgálatát lehet kérni a járásbíróságtól.
A jogerős államigazgatási határozat a döntést az 58/1981. (XI. 19.) MT számú rendelet (R.) 6. §-ában illetőleg az 54/1981. (XI. 19.) PM számú rendelet (Vhr.) 6. és 9. §-ában foglalt rendelkezésekkel indokolta.
A felperes az 1983. szeptember 30-án benyújtott keresetlevelében azzal érvelt, hogy az államigazgatási határozatokban felhívott jogszabályoknál magasabb rendű jogszabály: az 1984. évi I. törvénnyel módosított 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 30. §-ának (4) bekezdése, valamint a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése az irányadó a jogvita elbírálásánál. Ez utóbbi rendelkezésekből pedig az állapítható meg, hogy a felperes volt házastársának illetéktartozása ún. különadósság, amely a felperest nem terheli. A büntetőeljárásban a vádlott terhére megítélt polgári jogi igény (kártérítés) nem vitásan különadóság, az ennek érvényesítése miatt felmerült illetéktartozás járulékos jellegű, így a “főkövetelés” jogi sorsát osztja. Kereseti kérelme az államigazgatási határozat hatályon kívül helyezésére irányult.
Az alperes a kereset elutasítását a megtámadott határozatában kifejtett álláspontjának megfelelően kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperes 600 forint perköltség megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolásában a járásbíróság a Csjt. 30. §-ára utalva kifejtette, hogy a házastárs által egyoldalúan elkövetett bűncselekmény miatt kiszabott büntetés és az egyoldalúan elkövetett magatartással okozott kár különadósságnak számít. A különadósságért a másik házastárs még a közös vagyon reá eső része erejéig sem felel. Ugyanez vonatkozik a különadósság járulékára, vagyis a per tárgyát képező illetékre is. A Minisztertanács rendelete egyébként – az Alkotmány 25. §-ának (2) bekezdése alapján – nem ellenkezhet a Népköztársaság törvényeivel, ezért az alperes által “hivatkozott jogszabály alapján a felperes egyetemleges kötelezettségét a különadóság tekintetében nem alapozhatja meg”. Az elsőfokú bíróság mindezek miatt az államigazgatási határozatot jogszabálysértőnek találta, és azt a Pp. 339. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Korábban már közölt álláspontján túl arra hivatkozott, hogy az ítéletben felhívott családjogi törvény nem szabályoz adó- és illetékmegállapítással kapcsolatos jogviszonyt; a jogszabályok között csak látszólagos az ellentmondás.
A másodfokú eljárásban a Legfőbb Ügyészség az első fokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását indítványozta.
A fellebbezés és a Legfőbb Ügyészség indítványa alapos.
A 63/1981. (XII. 5.) MT számú rendelet 1. §-a (1) bekezdésének 8. pontja értelmében a bíróság által felülvizsgálható az adót vagy illetékkötelezettséget megállapító határozat a kivetés jogalapja tekintetében. Az R. 6. §-ának (1) bekezdése szerint az adót az köteles megfizetni, akit erre jogszabály kötelez, illetőleg, akinek egyetemleges felelősségét ez a rendelet megállapítja. A 6. § (2) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy az adó megfizetéséért egyetemlegesen felelős, aki az adójogszabályban kötelezettel az adómegállapításhoz való jog keletkezésekor vagy az adótartozás keletkezésekor közös háztartásban élt.
A Vhr. 6. §-a alapján a házastársat mindenkor a közös háztartáshoz tartozónak kell tekinteni.
A Vhr. 9. §-ának (1) bekezdése értelmében az egyetemleges felelősség alapján fennálló fizetési kötelezettséget a megállapításhoz való jog elévülési idején belül határozattal kell közölni. Együtt élő házastársak esetében nincs szükség erre a határozatra, ha az adómegállapítás jogerőre emelkedésének időpontjában házassági életközösségük fennállt.
A Vhr. 1. §-a szerint az illeték az R. és a Vhr. alkalmazásában a lakossági adók közé tartozik.
A nem vitás tényállásból kitűnik: M. J. illetékfizetési kötelezettségének megállapításakor a házastársak között a házassági életközösség fennállt. Ezt összevetve a lakossági adóigazgatás általános szabályairól szóló jogszabályok ismertetett rendelkezéseivel, egyértelműen megállapítható, hogy a felperes egyetemleges illetékfizetési kötelezettségét a felülvizsgált államigazgatási határozat jogszabálysértés nélkül mondta ki.
Az elsőfokú bíróságnak a családjogi törvénnyel kapcsolatos okfejtése téves.
A Csjt. 30. §-ának a házassági vagyonközösségre vonatkozó rendelkezéseiből valóban okszerű arra következtetni, hogy a házastárs által egyoldalúan elkövetett magatartással (így bűncselekménnyel) szerződésen kívül okozott kárért való felelősség körében a kártérítés a házastárs ún. különadóssága. Nem vonható azonban a Csjt. rendelkezései alá – többek között – a pénzügyi jogi jogviszonyra irányadó jogszabályokban meghatározott egyetemleges felelősség kérdése.
A perbeli esetre alkalmazandó – a fentiekben idézett – jogszabályok az illetéktartozással kapcsolatosan a közös háztartásban élők egyetemleges fizetési kötelezettségét állapítják meg, s ez alkalmazandó a mindenkor közös háztartásban élőnek tekintendő házastársra. A különböző jogágakhoz tartozó jogviszonyokból eredő tartozások – a károsultnak járó kártérítés és az államot megillető illeték – nincsenek a “főkövetelés” és a “járulék” viszonyában a felperes és az elsőfokú bíróság által vett értelemben. Az adóigazgatási jogszabályok és a Csjt. között nincs az elsőfokú bíróság részéről feltételezett ellentmondás.
Mivel az elsőfokú bíróság olyan államigazgatási határozatot helyezett hatályon kívül, amely nem jogszabálysértő, a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alaptalan keresetet elutasította. (Legf. Bír. Pf. III. 20 627/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás