GK BH 1985/276
GK BH 1985/276
1985.07.01.
Ha a lakásépítkezés kivitelezőjének egy-egy lakásban, különösen ha annak egynél több helyiségben kell szavatossági javítási munkát végeznie, akkor az egész lakás értéke képezi a kötbérszámítás alapját [7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 59. § (1) bek. b) pont].
Az I. r. alperes kivitelezésében készült el a felperessel kötött építési szerződés alapján egy 2×28 lakásos lakóépület. A kivitelezési terveket a II. r. alperes készítette. Az épületek műszaki átadás-átvételére 1977. július 21-én került sor.
1981 januárjában az egyik épület lakója jelentette a felperesnek, hogy a lakás kisebbik szobájában penészes folt mutatkozott. A peres felek a kijavítás tekintetében nem tudtak megállapodni, ezért az elsőfokú bíróság előtt peres eljárás indult. A bíróság ennek eredményeként az I. r. alperest kötelezte e lakás kijavítására azzal, hogy a javítási terveket a II. r. alperes szolgáltassa. Az I. és II. r. alperes között a kárjellegű kijavítási költségeket megosztotta.
Ezen bírósági eljárást követően 1982 januárjában a lakásfenntartó szövetkezet képviselője újabb bejelentést tett a felperesnek, amelyben kifogásolta, hogy mindkét épület tetőszerkezete több helyen beázik. A bejelentés nyomán kitűzött helyszíni szemlén jegyzőkönyvet vettek fel, amelyben az I. r. alperes vállalta a tetőszigetelés kijavítását, valamint a beázással érintett lakások helyreállítási munkáinak elvégzését. Ugyanakkor azonban azt is megállapították, hogy időközben négy lakásban jelentkezett falpenészesedés, ezeknek a javításától azonban az I. r. alperes elzárkózott. A négy lakás között szerepelt az említett lakás is, itt ugyanis a korábbi kisszobában észlelt penészesedés után a nagyszobában és a konyhában is hasonló falpenészesedés indult meg.
A felperes keresetében szavatossági igényként az I. r. alperest a felsorolt lakások helyiségeiben jelentkező falpenészesedés kijavítására, a II. r. alperest pedig a kijavítási tervek elkészítésére kérte kötelezni azzal, hogy a bíróság az alperesek között a kijavítással felmerülő költségeket ossza meg.
A hibás teljesítés miatt a felperes kötbérigényt is előterjesztett. Az I. r. alperest a falpenészesedés miatt 700 000 Ft kötbéralap, a tetőbeázás miatt 230 000 Ft kötbéralap, összesen 930 000 Ft után 12%-os hibás teljesítési kötbér megfizetésére kérte kötelezni, 111 600 Ft összegben. A II. r. alperessel szemben a kötbéralapot 175 000 Ft-ban jelölte meg.
Az elsőfokú bíróság a II. r. alperest kijavítási tervek 30 napon belüli elkészítésére kötelezte, az I. r. alperest pedig arra, hogy e tervek alapján 5 hónap alatt végezze el a javítási munkálatokat. A kijavítással felmerülő költségeket 90–10%-os arányban osztotta meg az alperesek között, az I. r. alperesre terhesebben. Kötelezte továbbá az I. r. alperest 100 440 Ft, a II. r. alperest 2100 Ft hibás teljesítési kötbér megfizetésére is.
Az ítélet indokolása szerint a felperes helyesen jelölte meg a kötbéralapot a rendeltetésszerű használatban gátolt lakások ellenértékben, ezért a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 59. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján az I. r. alperes ezen összeg alapulvételével tartozik kötbért fizetni. Tekintettel azonban arra, hogy a falpenészesedés nemcsak a kivitelező mulasztásaival függ össze, a bíróság a jogszabály szerinti kötbért a Ptk. 247. §-ának (1) bekezdése alapján 10%-kal mérsékelte.
Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett. Ebben előadta, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a kötbéralapot, amikor a falpenészedés miatt az érintett lakások értékét, a tetőbeázásnál pedig 230 000 Ft-ot vett figyelembe. Az I. r. alperes szerint a lakásoknál a hibával érintett épületszerkezetek értéke a legfeljebb 75 000 Ft-ot tehet ki. A tetőszigetelés hibája miatt pedig a beázással érintett rész 30 000 Ft-os összege lett volna figyelembe vehető. Így mindössze 105 000 Ft kötbéralap után 12 000 Ft kötbér kiszabását látta indokoltnak, ezt is csökkentve az elsőfokú bíróság által felhozott okok miatt 10%-kal. Utalt a fellebbezésében arra is, hogy amennyiben álláspontja nem volna elfogadható, úgy a kötbér jelentősebb mérséklését tartaná indokoltnak, elsősorban azért, mert a kivitelezés időpontján hatályos előírások szerint a 30 cm vastag blokktégla betervezése még engedélyezett volt, 1979. április 1-jétől számítva azonban ezek már nem tekinthetők megfelelőnek.
A fellebbezés nem alapos.
A felperes a fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozata szerint a kötbéralap szempontjából a lakások penészesedésével érintett helyiségeinél négyzetméter/7000 Ft értéket vett alapul, a tetőnél pedig a szigetelés értékét. Ezen az alapon való számítás mellett az összegszerűséget az I. r. alperes sem vitatta.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes által eszközölt számítás az I. r. alperesre nézve kedvező, mert amennyiben egy-egy lakásban, különösen, ha annak egynél több helyiségében kell javítási munkálatokat végezni, a bírói gyakorlat szerint általában az egész lakás értéke képezi a kötbéralapot azáltal, hogy éppen a munkálatok miatt a lakást nem lehet rendeltetésszerűen használni. A felperes számítási módja tehát végső soron és hatásában csökkent kötbérfizetési kötelezettséghez vezetett az I. r. alperes javára, az elsőfokú bíróság még ehhez viszonyítva is alkalmazott mérséklést, következésképpen további mérséklésnek a kötbér funkciójának sérelme nélkül már nem lehet helye. A felperes fellebbezése hiányában a kötbéralappal összefüggésben az elsőfokú bíróság ítéletét nem lehetett érinteni.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 422/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás