GK BH 1985/283
GK BH 1985/283
1985.07.01.
Ha a megrendelő a kikötött határidőnél korábbi teljesítést elfogadja, a vállalkozónak az ellenértékre vonatkozó követelése nem tekinthető idő előttinek. [Pp. 130. § (1) bek. f) pont, 157. § f) pont, 371. § (1) bek.].
A vállalkozó 1983. november 11-én fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő a megrendelő ellen, mert az az épületen végzett különböző asztalosmunkák 349 828 Ft ellenértékét tartalmazó számláját nem fizette ki. A megrendelő a fizetési meghagyást 1983. november 29-én ellentmondással támadta meg arra hivatkozva, hogy a tartozását november 28-án 25 328 Ft-tal csökkentett összegben kifizette.
Az ellentmondás folytán keletkezett perben a felek az 1984. január 9-én kelt közös bejelentésükben a per megszüntetését kérték.
Az elsőfokú bíróság az 1984. február 9-én hozott végzésével a pert a Pp. 157. §-ának f) pontja alapján megszüntette, és az alperest 5248 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
A végzés utóbbi rendelkezése ellen az alperes fellebbezett. Az eljárási illeték megfizetése alóli mentesítését vagy annak megfizetésére a felperes kötelezését kérte. Fellebbezését azzal indokolta, hogy a felek szerződésmódosítási közös nyilatkozata szerint a munkák befejezésének és a vállalkozói díj kiegyenlítésének határideje 1984. I. negyedéve volt. Ennek ellenére a felperes a munkákat 1983 novemberében teljesítette, és annak ellenértékét leszámlázta. Álláspontja szerint a követelés idő előtti [Pp. 130. § (1) bek. f) pont]. Kifogásolta azt is, hogy a felperes a pert megelőző kötelező felhívásnak nem tett eleget.
A fellebbezés részben alapos.
A felek 1982. szeptember 15-én szerződést kötöttek a munkákra 1982. december 31. teljesítési határidővel. A határidő lejártát követően 1983. június 15-én a felek újabb teljesítési határidőben állapodtak meg úgy, hogy a vállalkozó a termékek anyagárat 1983. III. negyedévben leszámlázza, azt a megrendelő kiegyenlíti. A megállapodáskor felvett jegyzőkönyv tartalma szerint “a szerződésben foglalt helyszíni szerelési munkákat a megrendelő 1984. I. negyedévben tudja kiegyenlíteni, ezért a kivitelező a további munkálatot 1984 januárjában folytatja”.
A teljesítés a megjelölt időtől eltérően, de megtörtént, a munkát az alperes átvette. A munka ellenértéke a teljesítéssel esedékessé vált. A számla benyújtása már magában felszólítás, a ki nem fizetett követelés nem volt idő előtti. A kézbesített fizetési meghagyást is olyan megintésnek, fizetésre való felszólításnak kell tekinteni, amely már a kötelezett fizetési késedelmét megalapítja. Téves tehát az alperesnek a Pp. 371. §-ának (1) bekezdésére utaló álláspontja, amely egyébként az állandó bírósági gyakorlat szerint fizetési meghagyásos ügyben nem is alkalmazandó.
Az ellentmondás legfeljebb 25 328 Ft összegig volt indokolt, mert a felperes követelése nem az érvényesített teljes összegre jogos. Az alperes a számlából a fenti összeget levonásba helyezte túlszámlázás miatt, amit a felperes sem vitatott, és az alperes által átutalt 324 500 Ft-ot kereseti követelése teljes kiegyenlítéséül elfogadta.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a fellebbezett részében a Pp. 257. §-a szerint a 253. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, az alperes által fizetendő eljárási illeték összegét a jogos követelés alapulvételével csökkentette, míg az alaptalan igényre tekintettel a felperest kötelezte a 11/1966. (VI. 29.) PM. sz. rendelet 119/A. §-ában, illetőleg a 119/B. § (2) bekezdésében foglaltakat figyelembe véve az eljárási illeték megfizetésére. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 571/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás