GK BH 1985/29
GK BH 1985/29
1985.01.01.
Az áramszolgáltató a fogyasztó kérése nélkül is köteles a fogyasztásmérő berendezés működését figyelemmel kísérni [Ptk. 277. § (2) bek., 324. § (1) bek., 4/1971. (VI. 5.) NIM sz. r. melléklete 15. § (6) bek., 17–18. §].
Az alperes 1982. június 16-án a felperes egyik vendéglője 1982. április és május havi áramfogyasztási díjának fejében 202 052 Ft-ot, 1982. július 2-án pedig az ABC üzlete által március és április hónapokban elfogyasztott áram ellenértéke fejében 81 589 Ft-ot emelt le azonnali beszedési megbízással a felperes egyszámlájáról. Ezek a számlák nem az említett kéthavi, hanem az azt megelőző időszakra vonatkozó áramfogyasztási díjakat is tartalmazzák, mert az alperes az árammérő órákat rendszertelenül olvasta le.
A felperes a keresetében 237 500 Ft és ennek kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a perbeli két helyiség áramfogyasztását 1982 szeptemberében 5 napon át figyelemmel kísérték, és ennek az 5 napnak az alapulvételével megállapították a fogyasztók évi áramszükségletét. Ebből kiindulva állapították meg azt, hogy az alperes nemcsak az egy évre visszamenő tényleges fogyasztásnak megfelelően emelte le az egyszámláról az áramfogyasztási díjat, hanem az alperes rendszertelen leolvasása miatt a korábbi időszakban elfogyasztott áramdíjakat is leemelte. Az alperesnek az egy évet megelőző időszakra érvényesített pénzkövetelése azonban elévült.
Az alperes a védekezésben arra hivatkozott, hogy 5 napi fogyasztásból nem lehet visszakövetkeztetni egy hosszabb időszak energiafogyasztására. A perbeli két mérőberendezés hibátlan volt, azok a ténylegesen fogyasztott árammennyiséget mutatták, ezért az óraállásnak megfelelő ellenérték felszámítása jogszerű volt. Az elévüléssel kapcsolatban pedig arra hivatkozott, hogy a felszámított áramot a vendéglő 1981. július 1. és 1982. május 31. között, az ABC üzlet 1981. május 1. és 1982. április 30. között fogyasztotta el. A követelést a vendéglő esetében 1982. június 16-án, az ABC vonatkozásában pedig július 2-án emelte le a felperes bankszámlájáról, ezért az elévülés nem következett be. Azt elismerte, hogy 1981. október–november és 1982. február–március hónapokban a perbeli mérőórákat nem olvasta le, s ezért ezekben a hónapokban a fogyasztás elszámolása e két fogyasztóegység tekintetében nem a tényleges fogyasztás alapján történt, ez az oka annak, hogy utólag ilyen nagyobb összegű díj merült fel.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ítéletét azzal indokolta, hogy az alperes által felszámított díj nem évült el. A behajtás időpontjától visszafelé számítva egy éven belül elfogyasztott áram ellenértékét emelte le a alperes. A felperes az árammérő órák állásának megfelelő mennyiséget elfogyasztotta, ezért a tényleges fogyasztás után köteles a díjat kifizetni. Annak a körülménynek, hogy az 1981. év végén és az 1982. év elején az órák leolvasása nem történt meg, azért nincs jelentősége, mert egy éven belül az árammérő órákat az alperes leolvasta, és az órák állásának megfelelően a díjat felszámította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében a keresetét 253 223 Ft-ra felemelte. A kereset felemelését azzal indokolta, hogy az első fokú eljárásban már bejelentett 5 nap fogyasztását vette figyelembe a perbeli egységek vonatkozásában. Ebből kiindulva számolta ki visszamenőleg az egyéves fogyasztást, ezt meghaladóan a kifizetett összeg visszafizetését kérte, fenntartva azt a korábbi álláspontját, hogy az egy évvel korábban történt fogyasztások utáni követelések már elévültek.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy az eddigi megállapított tényállás a per megnyugtató eldöntéséhez nem elegendő.
A másodfokú eljárásban is az volt a vitás, hogy a perbeli összeg leemelését megelőző egy év alatt a felperes a két egységben mennyi villamos energiát fogyasztott el ténylegesen, ennek alapján milyen összegű fogyasztási díjat köteles fizetni.
Az alperes a fellebbezési ellenkérelméhez a perbeli két egység áramfogyasztásáról kimutatást csatolt be.
A vendéglőben elhelyezett villanyóra állását az 1980 januárjában történt leolvasástól kezdődően közli az alperes 1982. július végéig kéthavi részletezéssel. E kimutatás alapján az a következtetés vonható le – de ezt az alperes is elismerte –, hogy a fogyasztásmérő berendezéseket kéthavonként rendszeresen nem olvasta le. Ezért a kimutatás szerint a vendéglő áramfogyasztása egyes hónapokban feltűnően megemelkedett. Így pl. 1981 novemberében 4867–5187 (320 kWó), 1982. januárban 5187–18 959 (13 772 kWó) volt a fogyasztásmérő berendezések állása. A következő leolvasáskor – 1982. májusban – 18 959–90 960 óraállás volt leolvasható. Ez 72 001 kWó fogyasztásnak felel meg. Az alperes ezen fogyasztás alapján emelte le a felperes bankszámlájáról a vitatott 202 052 Ft-ot.
Az alperes ezzel kapcsolatban a fellebbezési tárgyaláson a fogyasztásmérő meghibásodására utalt, de előadta, hogy saját hatáskörében az órát nem vizsgálta meg, mert álláspontja szerint azt kifejezetten a felperesnek kell kérnie. Ilyen kérelem ez ideig nem érkezett, ezért jogszerűnek tartja a fenti összeg számlázását.
A másodfokú bíróság az alperesnek ezt az álláspontját nem fogadta el. A 4/1971. (IV. 5.) NIM rendelet mellékletét képező villamos energia közszolgáltatási szabályzat 17. §-ának (1) bekezdése alapján a fogyasztó a számla ellen az elévülési időn belül kifogást emelhet. A (2) bekezdés szerint pedig az áramszolgáltató vagy megbízottja köteles a kifogást megvizsgálni. A perbeli esetben a felperes a sérelmezett számlák ellen kifogással élt. Erre a kifogásra az alperes olyan választ adott – a perben is úgy nyilatkozott –, hogy a fogyasztásmérő meghibásodására lehetett következtetni a kifogás megvizsgálásakor a vendéglő esetében. Ezt a felperessel írásban közölte, de a mérőberendezést nem vizsgálta meg, hanem az óra állását a számlázás alapjául figyelembe vette.
A fentiek alapján a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperest a mérőberendezés meg nem vizsgálása miatt mulasztás terheli, mert a fenti jogszabály melléklete 18. §-ának (1) bekezdése szerint, ha valamely fogyasztásmérő berendezés a vételezett villamos energia mennyiségét hibásan méri, annak leolvasási adatai külön vizsgálat nélkül számlázás alapjául nem szolgálhatnak. Vagyis, a kifogás alapján az alperesnek a perbeli fogyasztásmérőt meg kellett volna vizsgálnia, a számlát a vizsgálat eredményének megfelelően kellett volna helyesbítenie.
Az az alperesi védekezés sem helytálló, hogy a fogyasztásmérő berendezés működését az alperes a hivatkozott melléklet 15. §-ának (6) bekezdése alapján csak a fogyasztó kérésére köteles megvizsgálni. E rendelkezés alapján ugyanis az áramszolgáltató a fogyasztó kérelmére minden esetben köteles a fogyasztásmérő berendezést megvizsgálni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az alperes csak a fogyasztó kérésére vizsgálhatná meg a fogyasztásmérőt, mert a 17–18. §-ok értelmében ezt kifogás esetén hivatalból is meg kell tennie. Ez a jogszabályi rendelkezés összhangban van a Ptk. 227. §-ának (2) bekezdésében foglaltakkal, amely szerint a felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek.
Az ABC boltban elhelyezett fogyasztásmérőről készített kimutatás is arra mutat, hogy az alperes az óraállás rendszeres leolvasását elmulasztotta. Ennek következményeként tűnik úgy, hogy a fogyasztás a perbeli egységben nem egyenletes.
A felperes a fogyasztásmérők szakértői megvizsgálását kérte. Ezen túlmenően a rendszertelen leolvasás következtében az utolsó számlázástól visszafelé számítva 1 éven túl elfogyasztott és az elévülési időn belül nem számlázott fogyasztási díjak tekintetében elévülésre hivatkozott. Ezért emelte fel a keresetét is. A keresetfelemelés összegszerűsége alapját képező 5 nap mérései alapján történt következtetést a másodfokú bíróság nem tartja elfogadhatónak, elégségesnek, mert a fogyasztást elsődlegesen a mérőóra állása alapján kell megállapítani.
Ezért a megismételt eljárásban
1. kötelezni kell az alperest, hogy a 4/1971. (VI. 5.) NIM számú rendelet melléklete 17. és 18. §-ában foglaltak alapján a vendéglő fogyasztásmérő berendezését vizsgálja meg abból a szempontból, hogy a perben érvényesített követelés felmerülése időszakában hibátlanul működött-e; amennyiben a mérőberendezés hibáját állapítaná meg, úgy a 18. § alapján a perbeli számlát módosítsa.
Amennyiben az alperes e kötelezettségének nem tesz vagy nem elfogadhatóan tesz eleget, szakértőt kell kirendelni a fogyasztásmérő berendezés megvizsgálása céljából.
2. A mérőberendezés műszaki megvizsgálása után a felek tartsanak közös egyeztetést annak megvizsgálása végett, hogy a perbeli követelések leemelését megelőző egy éven belül – a mérőórák állásából kiindulva ténylegesen mennyi villamos energiát fogyasztott el a felperes, ennek mi az ellenértéke. Állapítsák meg azt is, hogy a felperes ezen egy év alatt ténylegesen milyen összegű fogyasztói díjat fizetett ki az alperesnek, s ettől függ, hogy a felperesnek milyen összegű követelése keletkezett jogszerűen az alperessel szemben. Az egy évnél korábban fogyasztott áram díját képező és az alperesnek az egyéves elévülési idő eltelte után számlázott követelése a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése alapján elévült.
3. Amennyiben a 2. pont alattiakra nézve a felek egyeztetése nem vezet eredményre, e kérdés vonatkozásában is szakértőt kell kirendelni. Ha a fogyasztásmérő berendezések rendszertelen leolvasása miatt a fogyasztásmérő órák állása alapján egy évre visszamenőleg a villamos energia mennyisége pontosan nem állapítható meg, úgy a szakértő vizsgálja meg, hogy milyen áramot fogyasztó berendezéseket üzemeltetnek – üzemeltettek – a perbeli időszakban az egységben. Ezek fogyasztását – amennyiben adatok állnak rendelkezésre – vesse össze a korábbi évek fogyasztási adataival, s ennek alapján becsléssel állapítsa meg az elfogyasztott egyéves villamosenergia-mennyiséget mind a két üzletben külön-külön.
Mindezek felderítése után lehet dönteni, hogy hozható-e a perben érdemben megnyugtató döntés, vagy további bizonyítás szükséges. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján a szükségessé vált nagy terjedelmű bizonyítás kiegészítésére figyelemmel hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. III. 30 116/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás