BK BH 1985/297
BK BH 1985/297
1985.08.01.
I. A kényszerítést megvalósító cselekmény során véghezvitt „más bűncselekmény”-en olyan magatartást kell érteni, amely maradéktalanul magában foglalja a kényszerítés törvényi tényállását [Btk. 174. §, 180. § (2) bek].
II. Több személy kényszerítése: bűnhalmazat; az egyszeri erőszakkal vagy fenyegetéssel kikényszerített szolgáltatás huzamos volta azonban nem alapozza meg a bűncselekmény folytatólagosságának megállapítását [Btk. 12. § (1) és (2) bek., 174. §].
Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlottat 2 rb. kényszerítés bűntette miatt 2 évi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra; a II. r. vádlottat 1 rb. kényszerítés bűntette miatt 1 év 6 hónapi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlottak többszörös visszaesők és feltételes szabadságra nem bocsáthatók [Btk. 47. § (3) bek. a) és b) pont].
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlottak és a sértettek is a bv. intézetben töltötték a jogerősen kiszabott büntetésüket. Az erőteljes I. r. vádlott magához hívta K. M. sértettet és közölte vele, hogy „csicskás”-ra van szüksége, amennyiben nem áll rendelkezésére, úgy meg fogja őt verni. A sértett a fenyegetés hatása alatt kb. egy héten át tisztította az I. r. vádlott bakancsát, bevetette az ágyát, előírásszerűen összerakta a ruháját, felhozta számára az élelmet, mosott rá. Amikor erre nem volt hajlandó, akkor az I. r. vádlott többször bántalmazta őt, és így kényszerítette további szolgálatra.
Egy hét eltelte után az I. r. vádlott „átadta” K. M. sértettet a II. r. vádlottnak, aki ezt követően ismételt veréssel kényszerítette a sértettet a saját hasonló, rendszeres kiszolgálására.
Ezt követően az I. r. vádlott R. I. sértettet hívta magához. Közölte vele, hogy a „fia” lesz. R. I. tudta, hogy ez „csicskási” szolgálatot jelent, de a veréstől félve nem mert ellenkezni. Amikor nem végezte el az igényelt szolgálatot, vagy azzal az I. r. vádlott nem volt megelégedve, több alkalommal is pofonokat kapott tőle.
A két sértett több mint fél éven át – a cselekmény leleplezéséig – végezte a vádlottak lealázó kiszolgálását. A tényállásból okszerűen vonható következtetés mindkét vádlott bűnösségére.
A cselekmények jogi minősítését illetően a megyei bíróság egyetértett azzal, hogy a vádlottak cselekménye a kényszerítése körében értékelendő.
A kényszerítés törvényi tényállása alá esik minden olyan magatartás, amely erőszakkal vagy fenyegetéssel a sértett cselekvési szabadságát befolyásolja, amely őt arra készteti, hogy szabad akaratának meg nem felelően vagy éppen ellentétesen cselekedjék, valamint – ilyen értelmében – tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön valamit.
Az elkövetési magatartás tehát valaminek a megtételére, meg nem tételére vagy eltűrésére való kényszerítés.
Az elkövetési mód – erőszak – lehet lenyűgöző erejű, akaratot megbénító, de lehet akaratot hajlító is;
a fenyegetésnek pedig olyan súlyos hátrány kilátásba helyezésére kell vonatkoznia, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.
Az elbírálandó ügyben a vádlottak által alkalmazott – testi sérülést nem okozó – tettlegesség nyilvánvalóan az erőszak fogalmi körébe tartozik, e tényállási elem fennforgása így bővebb indoklást nem igényel.
A sértettek jelentős érdeksérelme is megállapítható. Az érdeksérelem jelentőségét a konkrét eset valamennyi körülménye alapján lehet csak megítélni az érdeksérelem jellege, iránya, társadalmi megítélése alapján.
A büntetőintézetben a legsúlyosabb hátrányok közé tartozik az, ha valamelyik elítélt kényszer hatása alatt kénytelen egy másik elítéltet lealázó módon kiszolgálni – ottani szóhasználattal élve –, ingyenes „csicskásává” válni.
Az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel azt is – az I. r. vádlottat illetően –, hogy a több sértett kényszerítést mindenképpen többrendbelivé teszi.
Ugyanakkor nem tulajdonított jelentőséget a minősítés tekintetében annak, hogy az I. r. vádlott K. M. és R. I. sértetteket, a II. r. vádlott pedig K. M. sértettet több ízben is bántalmazta azért, hogy azok folytassák a kiszolgálásukat, illetve hogy ezt pontosan, kifogástalanul tegyék.
Ha az elkövető a kényszerítés törvényi tényállását több ízben valósítja meg, akkor eleve több cselekményről van szó. Az egységes akaratelhatározással, rövid időközbeni, többszöri elkövetés esetében a cselekmények – sértettként – a folytatólagosság törvényi egységébe olvadnak.
Ennek megfelelően a megyei bíróság a vádlottak kényszerítését megvalósító cselekményét folytatólagosan elkövetettként minősítette, rámutatva, hogy az egyszeri erőszakkal kikényszerített „szolgáltatás” huzamos volta a folytatólagos minősítését önmagában nem alapozná meg.
A vádlottak a tettlegességet megvalósító cselekménye a Btk. 180. §-a (2) bekezdésében foglalt törvényi tényállás szerinti (tettleges) becsületsértés vétségének nem értékelhető.
A kényszerítés ugyanis csak akkor állapítható meg, „amennyiben más bűncselekmény nem valósul meg”. Ez a „más bűncselekmény” akár enyhébb fenyegetettségű is lehet, szükséges azonban, hogy törvényi tényállása maradéktalanul átfogja mindazt, amit a törvény a Btk. 147. §-ában pönalizál.
A (tettleges) becsületsértés tekintetében ez az előfeltétel nem áll fenn. Ugyanakkor a (tettleges) becsületsértés halmazatban való megállapítása sem jöhet szóba: ez a vétség ugyanis az erőszakkal elkövetett bűncselekményben általában beolvad.
A főbüntetéseket és mellékbüntetéseket illetően a megyei bíróság változtatásra nem látott törvényes okot, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 600/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás