BK BH 1985/303
BK BH 1985/303
1985.08.01.
A rablás és a zsarolás elhatárolása szempontjából a sértett oldaláról is vizsgálni kell, hogy az elkövető által alkalmazott kényszer az akaratot lenyűgöző, illetőleg azt csupán hajlító jellegű volt-e [Btk. 321. § (1) bek., 323. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat zsarolás bűntettében mondta ki bűnösnek, és ezért 10 hónapi szabadságvesztésre és 3000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A főbüntetés végrehajtást 3 évi próbaidőre felfüggesztette, és elrendelte a vádlott pártfogó felügyeletét.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A 19 éves vádlott a vádbeli napon italozott több barátjával, majd este 8 óra tájában társaival betért a diákkollégium előcsarnokába, ahol többen is tartózkodtak.
Az egyik lift ajtajában állt a 14 éves sértett, egy 15 éves barátja társaságában.
A vádlott odalépett a számára ismeretlen tanulókhoz, és előbb a 15 éves fiútól kérdezte: „Van-e egy kis aprópénzed?” A tagadó válaszra a 14 éves sértetthez fordult, és azt mondta neki, hogy akkor adjon ő egy kis pénzt.
A sértett közölte a vádlottal, hogy neki sincs aprópénze. Annak igazolására, hogy igazat mond, elővette pénztárcáját. Ebben csak egy százforintos volt, ezt a sértett kivette és enyhén ökölbe szorított kezében tartotta úgy, hogy a bankjegy vége kilógott. Ezután nyomban megmutatta a pénztárcáját, amiben nem volt pénz.
A vádlott ekkor két ujjával megfogta a százforintos végét, és azt mondta, hogy neki az is jó lesz.
A sértett kérlelni kezdte a vádlottat, hogy ne vegye el a pénzét, mert abból kell a hétvégén hazautaznia. A vádlott azonban húzni kezdte a pénzt, és a másik kezét ökölbe szorítva felemelte a következő szavak kíséretében: „Tudok én brutális is lenni!”
A sértett ettől megijedt, és amikor a vádlott kezdte erőszakkal széthajlítgatni pénzt tartó kezeinek ujjait, végül is elengedte a százforintost.
A vádlott a pénz megszerzése után odaszólt az elvételben részt nem vevő társainak: „Gyertek, akkor iszunk egyet!” Ezt követően eltávozott a kollégiumból.
A vádlott másnap értesült a sértett feljelentéséről, s ekkor bocsánatkérés kíséretében visszaküldte a pénzt neki.
A megyei bíróság a tényálláshoz tartozónak tekinti, hogy a vádlott erőteljes fiatalember, 178 cm magas és 72 kg súlyú. Az eset alkalmával a sértett nagyon meg volt ijedve, és sírva fakadt, de nem mert segítségért kiabálni.
Az irányadó tényállás alapján okszerűen vonható következtetés a bűnösségére, de cselekménynek a jogi értékelésével nem értett egyet a megyei bíróság.
A Btk. miniszteri indoklása és az ennek nyomán kialakult ítélkezési gyakorlat szerint ha az elkövető által alkalmazott erőszak, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés dolog átadására vagy az elvétel eltűrésére irányul, rablás [Btk. 321. § (1) bek.] valósul meg. Ilyen esetben zsarolásról csak akkor lehet szó, ha az elkövető említett tevékenysége nem lenyűgöző hatású, hanem csak az akaratot hajlító.
Azt, hogy az erőszak, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés mikor lenyűgöző, minden esetben az erőviszonyok, az adott hely, helyzet és – döntően – a sértett személyes benyomásai alapján kell eldönteni [BH1983/10–393. sz.].
Az erőszak hatását – az adott esetben az ujjak széthajlítását – nagymértékben fokozhatja az, amit az elkövető ugyanakkor mond, amivel fenyeget, a 14 éves fiúra emelt ököl és a tett fenyegető kijelentés.
A sírva fakadó, segítséget kérni nem merő 14 éves sértett úgy érezte, nincs más választása, ha nem akar nyomban nagy ütést kapni, tűrnie kell utolsó pénzének elvételét. Egyébként nagyon is kétséges, hogy ha kiabál, bárki is mert volna segítségre sietni. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül, hogy a vádlott barátai is a közelben álltak.
A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak azzal az okfejtésével, hogy a vádlott fellépése csupán „akaratot hajlító” volt. Ennek megfelelően, a fentebb kifejtettekkel összhangban a cselekményt rablás bűntettének [Btk. 321. § (1) bek.] minősítette.
A büntetés kiszabása során egyetértett az elsőfokú bíróság értékelésével a bűnösségi körülmények tekintetében. A vádlott javára szól a mindössze 100 forint összegű – megtérült – kár, a cselekmény adott minősítésen belüli viszonylag kisebb tárgyi súlya, a vádlott beismerése és megbánó magatartása is. Az enyhítő körülmények jelentős túlsúlyára figyelemmel alkalmazandónak látta a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének c) pontja és ennek felhívásával szabta ki az 1 évi szabadságvesztést.
A hasonló jellegű cselekmények elszaporodott voltára és az elkövetési magatartás jellegére tekintettel nem látta megvalósultnak a próbaidőre történő felfüggesztés törvényi előfeltételeit, ezért a Btk. 89. §-a (1) bekezdésének alkalmazását mellőzte. Így a pártfogó felügyelet elrendelése is mellőzendő volt.
A vádlott az elkövetett cselekményből kitűnően méltatlan a közügyekben való részvételre. Ezért a megyei bíróság mellékbüntetésül a közügyektől 1 évi eltiltást alkalmazott vele szemben.
Ugyanakkor a megyei bíróság a vagyonnal nem rendelkező, 3000 forint keresetű, szabadságvesztésre ítélt vádlottal szemben – kellő anyagi alap hiányában – nem látta alkalmazhatónak a pénzmellékbüntetést, mivel a szabadságvesztés alatti rabkeresmény ennek nyilvánvalóan nem lehet alapja (BJD 259., 5739. sz.). Ezért azt mellőzte. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 378/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás