BK BH 1985/307
BK BH 1985/307
1985.08.01.
I. A tárgyalás elhalasztásának, félbeszakításának és elnapolásának fogalma és ezek érvényesülése a bíróság elé állítás esetén [Be. 182. § (1) bek., 196. § (1) bek., 346. §, 349. § (4) bek.].
II. A lopás többrendbelisége a sértettek számához igazodik, függetlenül attól, hogy az elkövető tudata átfogta-e a sértettek kilétét, illetőleg azt, hogy az eltulajdonított dolog hány sértett tulajdonában, illetőleg birtokában van [Btk. 12. § (1) bek., 316. § (2) bek. d) pont, KK 12. sz.].
A városi bíróság a terheltet lopás bűntette miatt 4 hónapi – végrehajtásban 2 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre és 2000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt a vádbeli napon este ittasan egy kalapáccsal betörte az ÁFÉSZ élelmiszerüzlet ablakát, majd azon keresztül bemászott a helyiségbe. Az üzlet irodájából 2 db számológépet, jegyzettömböt, műbőrmappát, naptárt, bélyegzőt, és 1207 forint kézpénzt, az üzletből pedig 2 üveg italt és 2 csomag kávét vitt magával. Az így eltulajdonított ingóságok (és készpénz) együttes értéke összesen 2688 forint, a rongálással okozott kár pedig 1491 forint kár volt. A kár lefoglalással megtérült.
A városi bíróság ítéletét június 4. napján bíróság elé állítással történt eljárás során hozta meg.
A terhelt május 21. napján követte el a bűncselekményt, az ügyben folytatott nyomozást május 24. napján befejezték, és az ügyész a terheltet május 28. napján állította bíróság elé (május 27. vasárnap volt).
A tárgyalás megnyitása után az eljáró bíró felhívta az ügyészt a vád ismertetésére. Ennek megtörténte után megállapította, hogy a vád tárgyává tett cselekmény nem vétség hanem bűntett, ezért bűntetti eljárásnak van helye. Mivel egyesbíróként járt el, a tárgyalás elnapolta június 4. napjára, és ezen a bíróság elé állítási eljárást a bűntetti eljárás szabályai szerint folytatta le, és hozta meg a már ismertetett ítéletet.
A városi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
1. A büntetőeljárási rendelkezések értelmében különbség van a tárgyalás elhalasztása, félbeszakítása és elnapolása között.
Ha a bíróság a tárgyalás megkezdése előtt bármely fontos olyan okot észlel, amely a tárgyalás megtartását akadályozza: a tárgyalást elhalasztja [Be. 182. § (1) bek.];
abban az esetben, ha az ügy terjedelme miatt vagy egyéb okból a tárgyalást folytatni nem tudja: a tárgyalás félbeszakítására kerül sor [Be. 196. § (1) bek.];
a tárgyalás elnapolására kizárólag a tárgyalás megkezdése után kerülhet sor, általában a bizonyítás kiegészítése érdekében [Be. 196. § (1) bek.].
A bíróság elé állításos eljárásban ezek a szabályok a Be. 349. §-ában foglalt eltérésekkel alkalmazhatók.
A Be. 349. §-ának (4) bekezdése értelmében a bíróság a tárgyalást egy ízben, legfeljebb hat napra napolhatja el.
A bíróság elé állítás során a „tárgyalás megkezdése” sem azonos az általános szabályok szerinti fogalommal. Az utóbbi szerint a tárgyalás megkezdésének azt az időpontot kell tekinteni, amikor a tanács elnöke (az egyesbíró) megállapítja, hogy a tárgyalás megkezdésének nincs akadálya, és felhívja az ügyészt a vád ismertetésére.
A bíróság elé állítás során nincs vádirat (vádindítvány), az ügyész előbb terjeszti elő a vádat, és csak ezután adja át a bíróságnak az iratokat és a tárgyi bizonyítékokat. Ezért ilyenkor a „tárgyalás megkezdésének” azt az időpontot kell tekinteni, amikor a bíróság megkezdi a vádlott kihallgatását. Ezt megelőzően a tárgyalás elnapolásának nincs helye, csak a tárgyalás elhalasztására van lehetőség.
Az adott esetben a városi bíróság a tárgyalás megkezdése nélkül (a terhelt kihallgatásának megkezdése előtt) „napolta el” a tárgyalást, holott ezt a kifejtettek szerint nem tehette volna meg. A bíróság elé állításra a rendelkezésre álló határidő utolsó napján került sor, ezért a bíróság akkor járt volna el – eljárásjogi szempontból – helyesen, ha az iratokat az ügyésznek visszaküldi, mivel a bűntetti eljárás szabályai szerint – eljáró „tanács” hiányában – a tárgyalást nem tarthatta meg.
Ekként a városi bíróság ítélete az eljárási szabályok megsértése miatt törvénysértő.
2. A városi bíróság ítélete a leírtakból eredő eljárási szabálysértéseken túl, anyagi, jogi okból is törvénysértő.
A tárgyalás anyagából ugyanis megállapítható, hogy az eltulajdonított tárgyak közül az ital és kávé az ÁFÉSZ, az 1207 forint készpénz pedig a dolgozók közös tulajdona volt. A két zsebszámológép is az itt dolgozó két eladó tulajdona volt, értékük 750 forint, illetve 500 forint.
A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának 12. számú állásfoglalásában kifejtett jogértelmezés szerint, ha az elkövető azonos alkalommal, több sértett sérelmére követett el lopást: a cselekmény annyi rendbeli bűncselekménynek kell minősíteni, ahány sértettet az érinti. Ilyen esetben ugyanis csak azt kell az elkövető tudatának átfognia, hogy az elvett dolog másé és az rá nézve idegen.
Törvénysértően járt el tehát a városi bíróság, amikor a cselekményt az eltulajdonított „összérték” és nem az egyes sértetteket érintett elkövetési érték szerint minősítette. A cselekmények helyes jogi értékelése szerint a terhelt által megvalósított lopás 4 rendbeli cselekmény, amely azért bűncselekmény (vétsége), mert a terhelt dolog elleni erőszakkal valósította meg [Btk. 316. § (2) bek. d) pont], ennek folytán az egyesbíró e a bíróság elé állítás szabályainak megfelelően május 28. napján meghozhatta volna az eljárásjogi rendelkezéseknek is megfelelő határozatot.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre figyelemmel megállapította, hogy a megtámadott ítélet törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezte, és az ügyet új eljárásra a városi bíróságnak visszaküldte. Minthogy a bíróság elé állítás előfeltételei meghiúsultak, a bíróságnak az iratokat az ügyészhez vissza kell küldeni vádindítvány szerkesztése végett. (B. törv. III. 54/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás