GK BH 1985/31
GK BH 1985/31
1985.01.01.
Fából készült és műanyag élszegéllyel ellátott szekrények előállítása és beépítése nem technológiai, hanem építési-szerelési munkavégzésnek minősül, és ennek megfelelő ellenérték felszámításának van helye [17/1975. (XII. 29.) ÉVM–ÁH sz. r.].
Az alvállalkozó felperes 382 863 Ft és kamata megfizetésére kérte kötelezni a generálkivitelező I. r. alperest. Kereseti kérelmében előadta, hogy szerződési ajánlatát egyeztették az I. r. alperessel, amikor is megállapodtak abban, hogy a létesítmény A és C épületébe 146 db “Hera” típusú tárolószekrény elemeit beszerzi, leszállítja, és a helyszínen beszereli. A felperes az álláspontja szerint technológiai szerelést végzett, és ennek megfelelő költségvetése alapján 2 182 962 Ft-ot számlázott. Az I. r. alperes azonban – a beruházóra hivatkozva – építési-szerelési munkának minősítette a felperes szolgáltatását, és ezért a részszámláját és a végszámláját a peresített összeggel csökkentve fizette ki.
Az I. r. alperes a védekezésében előadta, hogy a felperessel az árban nem állapodtak meg, hanem azt vállalta, hogy a felperes árajánlatát felülvizsgálja. Ez a felülvizsgálat 1981. december 28-án történt meg, ekkor küldték meg ugyanis a felperesnek a jóváhagyott költségvetést, amelyet az építési-szerelési áraknak megfelelően korrigáltak. A felperes ennek ellenére a számláit a technológiai szerelésre vonatkozó díjtételek alapján állította ki, és így azokat jogosan csökkentette. Az I. r. alperes utóbb keresetet támasztott a beruházó II. r. alperes ellen és kérte, hogy ha a felperes kereseti követelése vele szemben megalapozott, akkor a bíróság a II. r. alperest közvetlenül kötelezze a felperes javára.
Az elsőfokú bíróság kötelezte a II. r. alperest, hogy a felperesnek közvetlenül fizessen meg 382 863 Ft-ot és ennek kamatait. Az ítélet azzal indokolta, hogy a perbeli esetben nem azt kell vizsgálni, hogy a felek milyen rendszerben kötöttek szerződést, hanem azt, hogy a felperes által szállított szekrény milyen célt szolgál. Ebből a szempontból vizsgálva a kérdést, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes által szállított és szerelt “Hera” típusú szekrény nem minősül építési-szerelési tevékenységnek, és így a felperes helyesen járt el akkor, amikor a technológiai szerelésre vonatkozó előírások szerint számlázott. Miután a számlacsökkentést a II. r. alperes eszközölte, a II. r. alperest kötelezte arra, hogy a felperesnek a peresített összeget közvetlenül fizesse meg.
Az ítélet ellen a II. r. alperes nyújtott be fellebbezést. Ebben arra hivatkozott, hogy a felperes a perbeli szekrényeket úgy helyezte el az épületben, ahogy a lakásokban vagy más helyiségekben a beépített szekrényeket el kell helyezni, és ez a tevékenység nem minősíthető technológiai szerelésnek. A felperes nem is bizonyította az első fokú eljárásban, hogy technológiai szerelést végzett, de az elsőfokú bíróság sem indokolta meg, hogy milyen alapon állította meg a felperes tevékenységét. Amennyiben a felperes és az I. r. alperes szerződést úgy kötötték meg, hogy a felperesnek jogában áll a perbeli munkát technológiai szerelésként számlázni, akkor az I. r. alperest gondatlanság terheli, amelyért ő köteles helytállni. A II. r. alperes a fellebbezési tárgyaláson becsatolta a felperes költségvetésének egy példányát annak bizonyítására, hogy azt csak az általa csökkentett összegben hagyta jóvá.
A II. r. alperes fellebbezése alapos.
Tény, hogy az érdekeltek 1981. március 30-án egyeztették a perbeli alvállalkozói szerződéssel kapcsolatos véleményüket. Ennek során a felperes árajánlatára az I. r. alperes úgy nyilatkozott, hogy “az árajánlatot rövid úton kézbesíti a beruházó részére, melynek felülvizsgálata és a beruházó, valamint a felperes megegyezése alapján határozzák meg a szerződés összegét”. Az I. r. és a II. r. alperes vállalta, hogy a felperes számláit kifizetik, “tekintettel arra, hogy e tevékenység kifejezetten technológiai jellegű munkát alkalmaz”. Végül a felperes és az I. r. alperes kijelentették, hogy közöttük a szerződés az egyeztetési jegyzőkönyvben foglaltak szerint létrejött. Tény azonban az is, hogy az I. r. alperes az alvállalkozói szerződést aláírva a jóváhagyott költségvetéssel együtt 1981. december 20-án küldte meg a felperesnek ezzel, hogy “ajánlati költségvetésüket a beruházó a 17/1975. ÉVM–ÁH sz. rendelet szerint az 1981. június 1-jén érvényes áron hagyta jóvá. Így a szerződés összege a mellékleten megküldött költségvetés szerint módosul”.
Ezt követően a felek között további egyeztetés nem volt az alvállalkozói szerződés díjának kérdésében. Mindezek alapján azt kellett megállapítani, hogy a felperes és az I. r. alperes között az alvállalkozói szerződés építési-szerelési ár alkalmazásával 1 890 100 Ft vállalkozói díj kikötésével jött létre. Az egyeztetési jegyzőkönyv ugyanis téves annyiban, hogy az árban való megegyezés hiányában az alvállalkozói szerződés nem jött létre. Azzal ugyanis, hogy a helyesbített költségvetést a felperes nem kifogásolta, hanem a szekrényeket beépítette, a szerződés arra utaló magatartással jött létre, hogy a felperes is elfogadta a helyesbített vállalkozói díjat.
Ettől függetlenül is megállapítható, hogy a felperes nem technológiai, hanem építési-szerelési munka végzésére vállalkozott. Fából készült, műanyag élszegéllyel ellátott szekrények készítését és beépítését végezte, ami lényegében nem különbözik más építőipari létesítményeken beépített bútoroktól. Hasonló a rendeltetési cél is (tárolás), az állítólagos különlegesen precíz kivitel költségei pedig kalkulálhatók voltak az építési árfeltételek szerint is.
Tévedett tehát az elsőfokú bíróság akkor, amikor a felperes tevékenységét nem építési-szerelési tevékenységnek minősítette, és a II. r. alperest a felperes keresete szerint marasztalta. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf. V. 30 581/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás