PK BH 1985/310
PK BH 1985/310
1985.08.01.
Az eltartó akkor is jogosult az elhalt eltartott tanácsi bérlakásán fennálló bérleti jogviszony folytatására, ha házastársa már rendelkezik tanácsi bérlakással. A házastársak azonban kötelesek a jogszabály korlátozó rendelkezéseibe ütköző helyzetet egy éven belül megszüntetni [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 81. § (1) bek., 98/A. §].
A felperes 1976-ban tartási szerződést kötött nagybátyjával, aki egy tanácsi bérlakás bérlője volt. A tartási szerződést az államigazgatási szerv jóváhagyta, teljesítését több ízben ellenőrizte, s megállapította, hogy az eltartott elégedett a helyzetével. A felperes az eltartottal az utóbbi 1982. április 22-én bekövetkezett haláláig együtt lakott, és tartási kötelezettségét rendben teljesítette.
A felperes 1980-ban házasságot kötött. Házastársa egy tanácsi bérlakás bérlője. A felperes ebbe a lakásba nem költözött be, s oda ideiglenes jelleggel sem jelentkezett be. A felperes házastársa sem költözött a felperes lakásába.
A felperesnek az eltartott lakásbérleti jogviszonya folytatására való jogosultsága elismerésére irányuló kérelmét az elsőfokú lakásügyi hatóság elutasította, ezt a határozatot az alperes helybenhagyta.
A felperes keresetében az államigazgatási határozat felülvizsgálatát és azt kérte, hogy a bíróság az államigazgatási határozatot helyezze hatályon kívül.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes határozatát – az elsőfokú államigazgatási határozat is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és az államigazgatási hatóságot új eljárásra kötelezte.
Az ítélet indokolásában a bíróság megállapította: az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet (R.) 81. §-ában előírt feltételek megvalósultak, az elhalt bérlő eltartója, a felperes tehát folytathatja a lakásbérleti jogviszonyt. Kifejtette azonban, hogy a lakásügyi hatóság helytállóan hivatkozott az R. 98/A. §-ának (1) bekezdésében felvett arra a rendelkezésre, hogy egy házaspár csak egy tanácsi lakást bérelhet. „A jelen esetben, amennyiben a felperes folytatja a lakásbérleti jogviszonyt... és házastársa nem mond le az önálló tanácsi bérlakásáról, így mindketten tanácsi bérlakással rendelkeznek.” Akkor járt volna el helyesen a lakásügyi hatóság, ha a felperes házastársát „nyilatkoztatja” meg, „kíván-e lemondani az egyszobás lakás bérleti jogáról...”. Az új eljárás során a lakásügyi hatóságnak így kell eljárnia, és amennyiben a felperes házastársa lemond lakásának bérletéről, „ennek megtörténte esetén a felperest a lakásbérleti jogviszony folytatására fel kell jogosítani”.
A felperesnek az első fokú ítélet indoklása ellen benyújtott fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett „rendelkezést” – helyes indokai alapján – helybenhagyta.
A jogerős ítélet indoklása ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről szóló 1981. évi I. törvény 72. §-ának (1) bekezdése értelmében jogszabálysértés miatt az ügyfél a bíróságtól – a Minisztertanács rendeletében meghatározott körben – az államigazgatási szerv határozatának felülvizsgálatát kérheti, ha a határozat az ügyfélnek az Alkotmányban biztosított és más alapvető személyi, családi és vagyoni jogát megvonja vagy korlátozza, illetőleg az ügyfélre ilyen kötelezettséget állapít meg.
A bíróság által felülvizsgálható államigazgatási határozatokról kiadott 63/1981. (XII. 6.) MT számú rendelet 1. §-a (1) bekezdésének 10/f. pontja szerint a bíróság által felülvizsgálható a lakás vagy lakásrész igénybevételét elrendelő határozat, így különösen a tanácsi bérlakás bérlőjének halála esetén a lakásbérleti jogviszony folytatására vonatkozó jogosultság elismerésének megtagadása.
Az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást, amikor a felperes ilyen kérelmét elutasító államigazgatási határozat felülvizsgálat során azt vizsgálta: az adott esetben megvalósultak-e azok a feltételek, amelyeket az R. 81. §-a az elhalt bérlő eltartóját illetően megállapít. Helyesen állapította meg azt is, hogy e feltételek teljesültek, ezért a felperes jogosult a lakásbérleti jogviszony folytatására.
Ebből következik, hogy érdemben helyes az elsőfokú bíróság az ítéletének az a rendelkezése, amely szerint az államigazgatási szerv jogszerűtlenül tagadta meg a felperes igényének teljesítését, és ezért a jogerős államigazgatási határozat hatályon kívül helyezésének és új eljárásra kötelezésnek volt helye.
Tévesen ítélte meg azonban az elsőfokú bíróság az államigazgatási határozatnak az R. 98/A. §-ával kapcsolatos álláspontját, ezzel összefüggésben tévesen határozta meg az államigazgatási szervnek az új eljárásban követendő tennivalóját.
A perbeli esetben ugyanis arról van szó: mi a helyes eljárás, ha a bérleti jogviszony folytatásának elismerése folytán egy házaspár két tanácsi bérlakást bérelne. Az ilyen helyzet fenntartását – és nem kialakulását – tiltja az R. 98/A. §-ának (1) bekezdése. Nincs akadálya tehát annak, hogy ilyenkor bérleti jogviszony érvényesen keletkezzék.
Nem változtat ezen az R. 82/A. §-ában foglalt rendelkezés sem, mert ez csak abban az esetben nem engedi meg a bérlő halála után a bérleti jogviszony folytatását, ha annak, aki a bérleti jogviszonyt folytatni kívánja vagy e személy házastársának tulajdonában van ugyanabban a városban megfelelő beköltözhető lakás.
Mindebből az következik, hogy csak a bérleti jogviszony folytatásának elismerése után kerülhet sor az R. 98/A. §-a (2) bekezdésének megfelelő eljárására.
Az R. 98/A. §-ának (2) bekezdésben foglalt rendelkezések alól azonban – R. 98/A. §-ának (3) bekezdése értelmében – felmentésnek, illetőleg teljesítésre legfeljebb kétévi halasztás engedélyezésének helye van; nem teljesítése esetére pedig – a (4) bekezdés szerint – a többletlakás igénybevételére kerül sor.
Az alperes, illetőleg a bíróság álláspontja mellett a várományi jog előfeltételei mindenben teljesítő eltartó és házastársa az R. 98/A. §-ában foglalt számos lehetőség (egy lakásra való elcserélés, egy harmadik lakás fejében való felajánlás, lemondás, felmentés vagy halasztás kérése) közül úgy lennének a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott egyikre szorítva, hogy – a lakásbérleti jogviszony folytatására való jogosultság elismerésének hiányában – még nem is keletkezett többletlakásuk.
A jelen perben felülvizsgált államigazgatási határozat tárgya nem a házaspár egynél több tanácsi bérlakásának kérdése, hanem a felperes várományi jogának elismerése volt. Az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha ítéletének indoklásában rámutat: az új államigazgatási eljárásban el kell ismerni a felperes jogosultságát a lakásbérleti jogviszony folytatására. Ha az államigazgatási szerv ilyen határozatot hoz, vagyis a felperes folytatja a lakásbérleti jogviszonyt, akkor kezdődik az a határidő, amelyet az R. 98/A. §-ának (2) bekezdése előír az egynél több lakást bérlő házaspár számára.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az eljáró bíróságok ítéleteinek a törvényességi óvással nem támadott rendelkezését nem érintette; egyben megállapította, hogy mindkét fokú ítélet indoklása törvénysértő. (P. törv. III. 20 831/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás