PK BH 1985/315
PK BH 1985/314
1985.08.01.
I. Pénzbeli marasztalásra irányuló igény érvényesítése esetén az elismerésen alapuló bírósági határozatból ki kell tűnnie annak, hogy a követelés elismerése milyen igények tekintetében, milyen összeg erejéig történt. A megállapított tényállás rövid leírását és az alkalmazott jogszabályra való utalást még akkor sem lehet mellőzni, ha az ügy ténybeli és jogi megítélése egyszerű [Pp. 221. § (3) bek.].
II. A beismerés a per folyamán bármikor visszavonható [Pp. 163. § (2) bek.].
I. A felperes szabadalmas a 172 386 lajstromszámú „Célzókészülék” című szabadalomnak. Eredeti kerestében a felperes a szabadalombitorlás megállapítását és az alperes szabadalomhasznosítási díj megfizetésére való kötelezését kérte. Módosított keresetében hasznosítási díj iránti igényét tartotta fenn. A díj összegét a perben beszerzett igazságügyi könyvszakértői véleményben megállapította vállalati nyereség mint díjalap számításba vételével 10%-os díjkulcs alkalmazásával kérte megállapítani.
Az alperes a perben előadta, hogy 1979–1983. között 270 db ECK–A típusú és 140 db ECK–B típusú készüléket gyártott. A kereseti követelést az ECK–A jelű termék vonatkozásában elismerte. Az ECK–B jelű termékkel kapcsolatos részbeni beismerése szerint a termék hasznos eredményének a keletkezésében a felperes szabadalma 20%-ban részesedik. A felperes az ECK–A jelű termékkel kapcsolatos igénye tekintetében részítélet meghozatalát kérte.
Az elsőfokú bíróság részítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 265 180 Ft-ot és ennek az összegnek 1983. január 1-jétől járó évi 5%-os kamatát. A per főtárgyára vonatkozóan a részítéletét előzetesen végrehajtónak nyilvánította. Kötelezte az alperest 6000 Ft perköltség megfizetésére.
Részítéletének az indokolásában megállapította, hogy az alperes 1979–1983 között 270 db ECK–A jelű és 140 db ECK–B jelű készüléket gyártott a felperes szabadalmának a felhasználásával, és ezzel összesen 3 735 005 Ft (a szakértői véleményben kimutatott) nyereség keletkezett. Az alperes az ECK–A jelű készülékére a teljes követelést elismerte, az ECK–B jelű készülékre pedig a 20%-os fedési hányad tekintetében tett beismerő tényállítást. Az alperes elismerésére és a könyvszakértői véleményben foglalt nyereségre hivatkozva, a Pp. 163. §-ának (2) bekezdése alapján marasztalta az alperest. Utalt részítéletében arra, hogy az ECK–B jelű készülékkel kapcsolatban van szükség további bizonyításra.
Az elsőfokú bíróság részítéletének az ECK–B jelű készülékkel kapcsolatos – 27 075 Ft összegű – marasztaló rendelkezése ellen az alperes fellebbezett. Fellebbezésében azzal érvelt, hogy erre a termékre vonatkozó elismerésük tévedésen alapult, mert ebben a készülékben nem valósult meg a felperes szabadalma.
Az első fokú ítéletnek az ECK–A jelű készülékkel kapcsolatos (238 105 Ft erejéig) marasztaló rendelkezése ellen a felek nem fellebbeztek. Az első fokú ítéletnek ez a rendelkezése részjogerőre emelkedett [Pp. 228. § (3) bekezdése].
A felperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének perköltség tárgyában marasztaló rendelkezését kérte megváltoztatni, a perköltség összegének a felemelését kérte.
II. a fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A Pp. 163. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróság az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező vagy az egyik félnek az ellenfél által bírósági felhívás [141. § (2) bekezdése] ellenére kétségbe nem vont előadása folytán valóknak fogadhat el tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merül fel.
A beismerés a félnek olyan tényállítása, amellyel a másik fél tényelőadásának a valóságát saját tudomásaként is kijelenti.
Beismert tényállítás esetén a bíróságnak arra van lehetősége, hogy bizonyítás nélkül tegyen ténymegállapításokat. A jogvita elbírálásának alapjául szolgáló ténymegállapításokat azonban a bíróságnak a határozatában beismerés esetében is rögzítenie kell. A határozatnak ilyen esetben is pontosan tartalmaznia kell azt, hogy a beismerés milyen tényre vonatkozik.
A tényállításra vonatkozó beismerés önmagában nem jelenti azt, hogy a fél a vele szemben támasztott jogot egészben vagy részben fennállónak jelenti ki. A pénzbeli marasztalásra irányuló igény érvényesítése esetében az elismerésen alapuló bírósági határozatból ki kell tűnnie annak, hogy a követelés elismerése milyen igények tekintetében, milyen összeg erejéig történt.
A megállapított tényállás rövid leírását és az alkalmazott jogszabályra való utalást még akkor sem lehet mellőzni, ha az ügy ténybeli és jogi megítélése egyszerű [Pp. 221. § (3) bekezdése].
A perbeli esetben az elsőfokú bíróság részítéletének indokolásában – a beismerésre vonatkozó eljárási szabály mellett – nem jelölt meg a marasztalás alapjául szolgáló anyagi jogszabályokat. A részítélet indoklásából az sem állapítható meg, hogy az alperes milyen összegben ismerte el a felperes követelését, és az elismert összeg a két különböző termék hasznosítását illetően hogyan oszlik meg. Erre tekintettel a fellebbezett rész vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság az első fokú eljárásban lefolytatott bizonyítás adatai alapján az elsőfokú bíróság részítéletének indokait azzal egészíti ki, hogy a könyvszakértő által kimutatott és az elsőfokú bíróság által elfogadott 3 735 005 Ft nyereségből az ECK–B termékre eső nyereség 1 335 754 Ft. Mivel a szakértői véleményben kimutatott összegeket a felek nem vitatták, és az elsőfokú bíróság az alperes által a hasznosításra vonatkozóan beismert 20%-os fedési hányadot, továbbá 10%-os díjkulcsot alkalmazott, e számítás alapján a felperest 27 075 Ft illette meg.
A fellebbezett 27 075 Ft marasztalási összeget illetően a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a beismerés a per folyamán bármikor visszavonható. Az adott esetben a beismerés visszavonása folytán a bizonyítás mellőzésére nincsen lehetőség, az alperes a korábbi beismerő nyilatkozata tekintetében tévedésre hivatkozik és vitatja, hogy a perbeli megoldást hasznosítaná. Az alperes beismerő nyilatkozatának visszavonása azonban a Pp. 80. §-ának (2) bekezdése értelmében olyan felesleges költségokozásnak minősül, hogy az abból származó költségeinek megtérítését pernyertessége esetében sem igényelheti, illetőleg az ellenfél ebből eredő költségének megtérítésére a per eldöntésére való tekintet nélkül kötelezhető.
Abban a kérdésben, hogy az ECK–B jelű készülékben megvalósult-e a perbeli szabadalommal védett műszaki megoldás, további terjedelmesebb bizonyításra van szükség. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság részítéletének fellebbezéssel támadott, a per főtárgyára vonatkozó rendelkezését a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, egyúttal az elsőfokú bíróságot ebben a körben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A per újabb tárgyalása során bizonyítást kell lefolytatni és tényállást kell megállapítani arra, hogy a perbeli szabdalom felhasználása az ECK–B termékben megtörtént-e. Ha igen, a szabadalommal védett megoldás milyen arányban részesedik az ezzel a termékkel kapcsolatosan keletkezett hasznos eredményben.
A megállapítandó tényálláshoz képest kell állást foglalni a kereseti igény jogalapját és összegszerűségét illetően. Ezzel összefüggően hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyekre a bíróság ítéletét alapítja.
III. A felperesnek a perköltségre vonatkozó csatlakozó fellebbezése nem alapos.
Az ügyvédi munkadíjat magában foglaló perköltség megállapításánál az elsőfokú bíróság a pertárgy értéke mellett helyesen értékelte a perbeli megbízás teljesítéséhez szükséges ügyvédi tevékenységet. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletének perköltségre vonatkozó rendelkezését helyes indokai alapján hagyta helyben.
A fellebbezési eljárásra az alperes perbeli beismerő nyilatkozatának a visszavonása miatt került sor. Az alperes maga sem állította azt, hogy erre a felperes magatartása miatt lett volna szükség. A Legfelsőbb Bíróság ezért a fellebbezési költséget nemcsak megállapította [Pp. 252. § (4) bekezdés], hanem a Pp. 80. §-ának (2) bekezdése alapján annak viseléséről is határozott, és a fellebbezési eljárásban felmerült perköltség megfizetésére az alperest kötelezte. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 128/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás