GK BH 1985/318
GK BH 1985/318
1985.08.01.
A maradványérték megtérülése érdekében a szállító rövid határidőn belül maga köteles gondoskodni a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan termék visszaszállításáról [7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 13. § b) pont].
A felperes szállítási szerződés keretében fürdőkádakat szállított az alperesnek. A MÁV által 1982. január 21-én felvett kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyv tanúsága szerint a szállítmányból 2 db 170 cm-es II. osztályú fürdőkád sérülten (lábhiánnyal) érkezett a rendeltetési állomásra. Az alperes részéről érvényesített szavatossági igény tárgyában eljárt bíróság a jogerős ítéletével szavatossági elállás címén 4260 Ft, kártérítés fejében pedig 316 Ft, vagyis összesen 4576 Ft, valamint ezen összeg késedelmi kamatának megfizetésére kötelezte a jelenlegi felperest. A megítélt összeget az alperes beszedési megbízások útján érvényesítette.
Ilyen előzmények után a felperes keresetet terjesztett elő, és abban a 2 db sérült kád kiadására vagy 5010 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes védekezésében arra hivatkozott, hogy a kiadni kért 2 db kádat már visszaszállította a felperesnek.
A felperes elismerte ugyan, hogy az alperes 1983. május 26-án visszaszállította 2 db, értéket alig képviselő kádat a telepére, amelyet felelős őrzésbe vett, ezek azonban nem azonosak az előzményi per tárgyával, vagyis a lábhiányos kádakkal.
Az elsőfokú bíróság – elfogadva a felperes érvelését – ítéletével 2 db 170 cm-es, II. osztályú, lábhiányos fürdőkád kiadására kötelezte az alperest.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és abban fenntartva korábbi álláspontját, elsődlegesen a kereset elutasítását kérte, másodlagosan pedig az 1983. május 26-án visszaszállított 2 db kád értéke erejéig beszámítási kifogást terjesztett elő. Vitatta a kiadni kért kádak értékét.
A fellebbezés alapos.
Az előzményi perben eljárt bíróság – fellebbezése hiányában jogerőre emelkedett – ítéletében tényként állapította meg, hogy a felperes megszegte a vele kötött szállítási szerződést, két fürdőkád tekintetében hibásan teljesített, következésképpen köteles – egyebek mellett – a két rendeltetésszerű célra alkalmatlan kád 4260 Ft-ot kitevő ellenértékét az alperesnek visszafizetni. A felperes e perben nem kérte a két kád kiszolgáltatását, beszámítási kifogással nem élt. A rendeltetési célra alkalmatlan szolgáltatás tényének jogerős ítélettel történt megállapítása kizárja, hogy a felek azt később egymással szemben vitássá tehessék [Pp. 259. § (1) bek.]. Márpedig a felperes keresete – ha nem is kimondottan – végeredményben erre irányult, amennyiben az alperest maradványérték címén, két sértetlen kád ellenértékének, azaz 4260 Ft-nak a megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes mint megrendelő késedelem nélkül közölte – és a MÁV kiszolgáltatás előtti jegyzőkönyvével bizonyította – a hibás teljesítést, az ügyben eljárt bíróság pedig jogerős ítéletével megállapította a rendeltetési célra alkalmatlan szolgáltatás tényét. Ezzel szemben a felperes ahelyett, hogy haladéktalanul gondoskodott volna a két kád visszaszállítása felől, vagy legalább az előzményi perben igényelte volna a maradványérték kiadását, megvárta a szavatossági igény tárgyában indult eljárás befejezését, és csak azt követően kérte a maradványérték kiadását. Az alperes 1982. év októberében meg is küldött 2 db kádat, ezt azonban a felperes azonosság hiányára hivatkozással visszairányította, majd amikor az alperes 1983. május 26-án újból megküldött a 2 db 170 cm-es, II. osztályú hibás kádat, azt a felperes „felelős őrzésbe vette”, megjegyezve, hogy „a kádak peremfelületei, valamint kifolyó részei rozsdásak. Feltehetően a kádak szabadban voltak tárolva, mivel rozsdásak és esőverte porral, piszokkal voltak tele”.
A felperes abban az esetben járt volna el helyesen, ha a MÁV kiszolgáltatás előtti jegyzőkönyvével alátámasztott szavatossági igény közlését követően – még ha jogfenntartással is – nyomban intézkedik a minőségileg kifogásolt kádak visszaszállítása iránt. Kétségtelen, hogy a szállítási szerződésekből szóló 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 13. §-ának b) pontja szerint lehetővé kell tennie a szállító számára a kifogásolt termék azonosságának megállapítását. Ennek elmulasztása azonban egyrészt nem jogvezető jellegű, másrészt ennek a jelen perbeli esetben nincs is jelentősége, hiszen az előzményi perben eljárt bíróság jogerősen megállapította a felperes hibás teljesítését, és az alperes ezen alapuló elállásának jogszerűségét.
Marad tehát a maradványérték tárolásának, állaga megóvásának kötelezettsége. Ezzel kapcsolatban viszont a Legfelsőbb Bíróság már több hasonló tényállású ügyben hozott határozatában rámutatott arra, hogy a megrendelőnek – megfelelő tárolóhely hiányában – a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan termékek hosszabb ideig tartó tárolása indokolatlan terhet jelent. Ezért a szállító – ha igényli a maradványérték kiadását – köteles annak elszállításáról haladéktalanul vagy legalábbis rövid határidőn belül gondoskodni, ellenkező esetben nem állíthatja sikerrel a maradvány azonosságának hiányát, és nem sérelmezheti annak a szabadban való tárolását, állagának ebből eredő további romlását. A jelen perbeli esetben a felperes a rendeltetési célra alkalmatlan kádak kiszolgáltatásához (1982. január 21.) képest több mint 10 hónap elteltével kérte először a szóban levő két kád kiadását. Mivel az alperes végül is visszaküldött két darab 170 cm-es, II. osztályú sérült fürdőkádat, a felperesnek további igénye nem lehet.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az alperest marasztaló első fokú ítélet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf. II. 30 107/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás